-Hé..Laura.. -szólt zavartan, tarkóját vakargatva a fiú. -Ő itt..
-Lara. -szóltam közbe.
-Igen..Lara. -mondta, miközben arca enyhén kipirosodott. -Tudod..ő segített Rydelnek és ha ő nem lenne, akkor fogalmam sincs mi lett volna a nővéremmel.
-Szia Lara és Laura vagyok. Csak nem Magyarországról?? -kérdezte meglepődött és mosolygós arccal. Elég kedves lánynak tűnik. Nem tudom, hogyan bírja elviselni Rosst. Főleg megcsókolni..fúúújj.
-De igen. Honnan tudtad? -vigyorogtam rá.
-A neved..na és az akcentusod.
-Na igen. -válaszoltam neki, mire kijött az orvos Rydellel. Mindenki oda szaladt hozzá.
-Hogy érzed magad? Fáj valamid? Érzel valamit?.. -szögezte le mindenki kérdésekkel szegényt. Azt sem tudta, mire válaszoljon és egyébként is láthatóan nagyon fáradt volt..még beszélni is nehezére esett és még enyhén az altató hatása alatt volt. David megkért minket, hogy hagyjuk pihenni a beteget, majd később szól, amikor bemehetünk.
Én is nagyon elfáradtam és úgy döntöttem bemegyek a kórtermembe pihenni.
-Na sziasztok, én most megyek, pihenek egy kicsit. -köszöntem el tőlük. Ahogy bementem, hallottam egy ismerős hangot, ahogyan utánam szól.
-Hé..Lara! Várj! -loholt utánam Riker.
-Mi a baj? -kérdeztem kicsit ijedten, ugyanis azt hittem valami probléma lehet..minek keresne ő engem.
-Nincs semmi baj, csak még 1x szeretném megköszönni. Ha te nem vagy... na érted. Amúgy te miért is vagy itt?
-Nem kell megköszönnöd semmit, ez csak természetes dolog. Egyébként azért kell itt lennem, mert volt egy komoly veseműtétem. És még 1 hétig nem szabadulok innen. -mondtam, s közben kényszerítettem egy mosolyt az arcomra.
-Ez elég durva lehet. Hát örülök Lara. -kicsit meglepődtem, hogy tudja a nevem és egyáltalán azon is, hogy tudták, hogy tudok valamit Rydellől.
-Honnan tudod a nevem ? -kérdeztem zavarodottan.
-Áhh...tudod a doki felhívott minket, hogy "Lara megtalálta a nővéreteket, akit meg kell műteni, mert eltört a lába." -utánozta David hangját. Tényleg tök cuki Riker..értem már Cami miért bírja annyira. -Na jó, hagylak pihenni. -húzott egy vigyort a szájára és adott egy puszit az arcomra.
Ross szemszöge
Úton a kórházba, azon zakatolt az agyam, hogy hogy lehettünk ilyen idióták, hogy ott hagytuk Rydelt. Síri csend volt egész végig, csak az autó által okozott zajokat lehetett hallani. Mikor beértünk, eszembe jutott, hogy amikor felhívott az orvos..valami David..említett valami Larat...aki bevitte Dellyt és ott vár rá azóta is a műtő előtt. Meg kell köszönnöm neki. Nélküle nem is tudom mi lett volna.
Nem volt nehéz kitalálni, hogy ki lehetett az, mivel csak ő volt az egyetlen, aki ott várakozott. Jaj ne..ez az a hisztis Bieber fan liba. De most félre hagyom minden haragom, mert ő volt az egyedül, aki segített a nővéremnek. Mindenki odament hozzá beszélni vele és megköszönni neki, amit tett. Mikor rám került a sor kicsit tartottam tőle, hogy mit is mondjak neki..nem akartam, hogy ordítozzon velem. De kellemesen csalódtam. Talán félre ismertem. Tök normális a csaj. Van benne valami..ami megfogott. Talán barátok is lehetnénk.
Később megkértem, hogy jöjjön le velem egy kóláért. Mikor visszaértünk késztetést éreztem arra, hogy megfogjam a kezét, azzal akadályozva, hogy a többiekhez léphessen. Valahogy nyugalmat jelentett számomra, hogy mellettem volt. Féltettem Rydelt. Nagyon. De azt mondta Lara, hogy bízzak benne. Ezzel meg is nyugtatott egy kicsit és így akaratlanul is elmosolyodtam és belső kényszert éreztem arra, hogy megpusziljam. Odahajoltam hozzá és az arcára adtam egy gyengéd puszit. Éreztem, hogy egy kicsit beleremegett. Mintha megijedt volna tőlem vagy nem is tudom.
De a meghitt pillanatnak vége lett, mert abban a pillanatban belépett Laura..akarom mondani éppen beesett az ajtón, úgy rohant és megcsókolt. Lövésem sincs róla, miért, de kicsit zavart a helyzet. Mert hát itt valami történt éppen köztem és Lara közt, erre megjelenik a barátnőm és lesmárol. Aztán elkezdett beszélgetni Laraval. Kicsit tartottam tőle, hogy nem rendez-e féltékenységi jelenetet a puszi miatt. De úgy vettem észre nem zavarja. Nagyon is elvolt Laraval. Én ezt inkább kínosnak tartottam.
Aztán végre kijött az orvos Dellyvel. Nagyon fáradtnak tűnt. Megtiltották nekünk, hogy beszéljünk vele, így várnunk kellett. Közben Lara elment a szobájába és Riker meg utána. Kíváncsi vagyok mit akarhatott tőle a bátyám. Így utánuk mentem, talán kideríthetek valamit. Csak Laurát kell leráznom valahogy.
-Laura, kicsim..elmegyek a mosdóba egy percre. -mondtam neki, remélve, hogy eszébe sem jut, hogy Rikerék után akarok menni.
-Oké, menj csak. -ez az! Adtam egy puszit az arcára és indultam is. Ez gyorsan ment. Mostmár csak úgy kell odamennem, hogy ne vegyenek észre.
Ahogy egyre távolabb értem, hallottam a bátyám hangját és Laraét. Megvan! Ez az a szoba. Az ajtó nyitva volt, így megálltam a falnak támaszkodva és hallgattam, hogy miről beszélnek. Kicsit furcsálltam Rikert. Olyan, mintha bejönne neki Lara. Kicsit kukucskálni is tudtam, így hát nem voltam rest, rájuk néztem. Rik éppen megpuszilta Larat. Már éppen el akartam indulni, de Riker megállított. A francba, pedig majdnem összejött.
-Te mit keresel itt Öcsi? -kérdezte meglepődött arccal. Mintha zavarná, hogy megzavartam őket. Vagy nem? Ki tudja..Rikeren senki nem tud kiigazodni. Vagy én zavarodtam össze? Egyáltalán meg mióta érdekel engem a bátyám szerelmi élete?! Vagy a Laraé. Vagy akárkié.
-Mi az? Leharaptad a nyelved? Azt kérdeztem mit keresel itt ? -nevette el magát.
-Csak meg akartalak keresni. -mondtam neki, és kicsit zavarba is jöttem. Ennél jobb nem jutott volna eszembe?! Mit gondolhat most? Hogy Lara miatt van ez az egész? Nem! Igazából nem tudom, hogy ki miatt. Csak jött.
-Csak nem féltettél? -kiskutya szemekkel nézett, imitálva egy kisfiút, aki meghatódik. Ilyenkor nagyon idegesítő tud lenni. Tuti, hogy rájött, hogy őket akartam kihallgatni.
-Nem! Csak....a mosdót kerestem! -én hülye!!! Ezt kellett volna mondanom először is. Így meg már úgy sem hiszi el, mert azelőtt meg azt mondtam, hogy őt kerestem. Miért nem adott nekem az élet több észt és kevesebb sármot?? Ekkor elkezdtem mosolyogni és a bicepszeimet nézegetni. Riker elég hülyének nézhetett.
-Fogalmam sincs, mi járhat abban a csöpnyi kis agyadban Rossy, de, hogy nem a Földön jársz az biztos. -nézett lekicsinyítően, majd hallottam Lara hangját.
Riker szemszöge
Sokat köszönhetek Laranak, hálás vagyok neki. Nagyon kedves lány és gyönyörű. De csak ennyi, max a húgomnak tudnám tekinteni. Bár Rossról ugyanezt már nem mondanám el, hogy húgaként tekint erre a lányra. Mit csinál? A folyosó végén várja a barátnője, ő meg egy másik lány után futkos? Be kell vallanom nagyon vicces volt. Össze-vissza beszélt Ross és zavarban volt. Még soha nem láttam ilyennek. Még Lauranál sem vettem észre ilyen viselkedést nála, amikor elkezdődött a kis románcuk. Vagy csak már agyára ment a kapcsolat.
Lara szemszöge
Hallottam, hogy valahol nem messze az ajtómtól Riker beszélget....Rossal? Odamentem és éppen azt mondta Ross, hogy a mosdót keresi. Érdekes..ha a mosdóba akart menni, akkor hogy nem látta meg, mikor előtte jött el? Vagy inkább ő a hülye, hogy mindenhol eltéved és közben Dellyre fogja? Ekkor elkuncogtam magam. Ross háttal állt nekem így értetlen fejjel megfordult és ingerülten szólt hozzám.
-Mivan? -kérdezte Ross, akinek láthatóan nem tetszett, hogy kiröhögöm.
-A mosdó arra van. -nevettem tovább és tartottam a mutatóujjam arra, amerről jött.
Ekkor fogta magát és elsietett onnan. Aztán visszamentem az ágyamhoz és leültem. Csak bámultam magam elé. Nem járt a fejemben semmi. Aztán lépteket hallottam.
-Szia! Bocsi, hogy megzavarom az elmélkedésed, de nem láttad Rosst? -kérdezte nevetve. Milyen kedves lány. Folyton csak mosolyog. Tök cuki. :3
-Szia Laura..épp az imént tévedt el. -röhögtem. -A mosdót kereste.
-Na igen..tipikus. Lynchék nagyon tudnak tájékozódni, akárhol vannak. -mondta szarkasztikusan. Ezen szó szerint szakadtunk a nevetéstől. Közben leült mellém az ágyra és elkezdtünk mindenféléről beszélgetni.. Elmeséltem neki, hogy miért vagyok itt, beszélgettünk a hobbijainkról, miket szeretünk, milyenek a barátaink..mesélt nekem, hogy hogyan is ismerte meg Rosst. Na igen..az Austin és Ally forgatásain sok időt töltöttek együtt. Nyilvánvaló volt, hogy összejönnek egyszer. De aztán mondott valamit Laura, amin mindketten elkomolyodtunk.
-De úgy érzem..kezdünk elhidegülni egymástól. Mintha Ross már nem az lenne, akit megismertem. Mintha nem is szeretne úgy, csak ott vagyok neki és annyi.. Lehet van egy másik lány.. -hangja elcsuklott, szeme már csillogott, de nem hagyta, hogy kiszökjenek könnyei, én pedig tehetetlenül ültem mellette és gondolkoztam, mit is mondhatnék.
-Bocsi, zavarok? -láttam a szöszi arcán, hogy nem érti a helyzetet. Mindketten mérgesen néztünk rá. Arcára enyhe félelem és csodálkozás ült. Én és Laura előre húztunk, Ross pedig a hátunk mögött kullogott. Mikor odaértünk a többiekhez épp akkor jött ki David és megengedte, hogy bemenjünk kettesével Rydelhez.
Riker Rockyval ment, Laura nem szeretett volna a pasijával menni, amit Ross nem értett, ezért Rylanddel ment, nekem pedig maradt Ross. Szuper. Közben megérkeztek a Lynch szülők is. Mivel ők nem voltak a környéken, mert el kellett utazniuk, csak most értek oda. Kérdezősködtek és megköszöntek nekem mindet. Nagyon kedves emberek. De olyan ismerősök. Hát persze..a gyerekeik híresek..hogyne lennének ismerősök.
Már csak én és Ross maradtunk ketten a váróteremben, a többiek elmentek valamerre, a szülők pedig épp Dellynél voltak. Ross végig csendben ült és nézett ki a fejéből. Persze a helyében én sem szóltam volna magamhoz, végig karbafont kézzel ültem és láthatta rajtam, hogy mérges vagyok. Hogy lehet valaki ilyen barom, hogy ennyire hanyagolja a barátnőjét? Főleg Laurát! Pedig ő annyira cuki, pár órája ismerem, mégis mintha a nővérem lenne.
-Elárulnál valamit? -szakítja meg gondolataimat Ross emelkedett hangon?
-..... -nem szóltam semmit, hadd gondolkozzon csak.
-Mi baja van Laurának?? Mit mondtál neki? -kérdezte mérgesen.
-Ja, hogy még azért is én vagyok a hibás, mert nem foglalkozol a saját barátnőddel? -az volt a tervem, hogy nem mondok neki semmit, de annyira felpumpálta az idegeim, hogy kicsúszott a számon.
-Mi? -nézett elképedve. -Ezt ő mondta?
-Pontosabban azt, hogy elhidegültél tőle, már nem vagy az, akit megismert, lehet van egy másik lány... -váltottam komolyra a témát. Az arcán döbbenetet láttam.
Aztán megszakítva beszélgetésünket, kijöttek a Lynch szülők, s bementünk Rydelhez. Rydel azonnal megölelt engem és Rosst egyszerre (!) és megköszönte nekem már nem is tudom hanyadjára, hogy segítettem neki és megkért, hogy továbbra is tartsuk a kapcsolatot, mert nagyon megkedvelt engem. Aztán apa hangját hallottam meg az ajtóból, amint beszélge a Lynch szülőkkel. Nagyon piszkálta valami a fülem, amiről beszélt apa velük. Próbáltam hallgatózni, míg Ross és Delly beszélgettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése