2015. június 3., szerda

1. fejezet - A kezdetek

Lara vagyok. 17 éves. Majdnem 1 éve élek kint a szüleimmel Los Angelesben. Apám itt talált munkahelyet orvosként, így el kellett jönnünk Magyarországról. Azóta lázadok ellenük, hiszen elszakítottak a barátaimtól, az életemtől és most magántanuló vagyok. 5 napja műtöttek meg a vesémmel. Így most egy kórházban dekkolok. Az orvosom, aki műtött annyira helyes pasi, hogy csak miatta maradtam itt. Egyébként már elhúztam volna innen. Apának jó barátja. Csak baromi idegesítő a hapsi, mert folyton rajtam lóg. Vigyáznom kell magamra, mert még nem vagyok egészséges és bla bla bla a szokásos dumák. Egy ideig halálosan belé voltam zúgva, de aztán eljegyezte a barátnőjét és kezdem túl tenni rajta magam. És egyébként is idős hozzám.

David





Pont a mai napra beszéltük meg a legjobb barátnőmmel, Camillaval hogy eljön velem egy Justin Bieber koncertre. Régi álmom, hogy láthatom őt. Bár Cami nincs oda érte, de rábeszéltem nagy nehezen, hogy jöjjön el velem. És erre itt kell lennem. De nem érdekel, el fogok szökni. Amikor mindenki el lesz foglalva. Akik ismernek, tudják, hogy őrült vagyok és képes vagyok bármire, hogy a célom elérjem.

Camilla



Mikor közeledett az este, körülnéztem és sehol az orvosok. Micsoda mázli. Nem is kellett több, felöltöztem, kicsinosítottam magam és elindultam kifelé az ajtón. De valaki megállított.

-Bocsi...te hova indulsz ilyen sietősen ilyenkor.
Köpni, nyelni nem tudtam, elállt a szavam. Justin Bieber itt áll előttem.
-Hát...én..épp a koncertedre..
Ekkor Justin a legszexibb mosolyával rám mosolygott és nyomott egy puszit a számra.
-Annyira gyönyörű vagy Lara és szeretném...
És ekkor a telefonom csengőhangjára keltem. Nem hiszem el, hogy még álmodni sem tudok nyugodtan, mert azt is megszakítja valaki hajnalok hajnalán. Nem mintha, ebben a kócerájban olyan jól tudnék aludni. De legalább álmomban Justinnal csókolóztam.

-Igen? -kérdeztem kicsit emelkedett hangon.
-Lara, megint Justin Bieberről álmodoztál? Vagy egy fél órája várom, hogy felvedd a hülye telefonod.
-Camilla, fél 8 van! -néztem az órára.
-Na mi lesz ma akkor? Még mindig menni akarsz arra a hülyeségre? -kérdezte Cami kicsit flegmán.
-Igazából még 1 hétig itt kellene lennem, de talán nem veszik észre, ha egy éjszakát kimaradok. -mondtam huncut hangon.
-Te nem vagy normális, nem engedhetem, hogy így elgyere. Még valami bajod eshet. -üvöltözött velem.
-Az egyetlen probléma, ami történhet, hogy nem látom álmaim hercegét.
-Ja, álmaid hercege valószínű, hogy telenyomja magát a koncertre kokóval, hátha valamiért el kell halasztani és a rohammentő viszi el.
-Ne csináld ezt Cami!! Hogy mondhatsz ilyet?? Ilyet nem kívánunk senkinek!!!
-Jó, talán túloztam, de tudod, hogy nem egy példa gyerek.
-Én szeretem őt a hibáival együtt, biztosan nagyon nehéz neki. -mentegetőzöm.
-Jaa, tutira nehéz lehet elviselni, hogy mindennap más csajt dughat és hogy majd' bele fullad a pénzébe. -ecsetelte Camilla.
-Na jó, tudod mit? Most leteszem, mert mindjárt rám száll David, az orvosom.
-Óhh...David nyugodtan rám is szállhatna. -mondta huncut hangon.
-Ezt hagyd abba, tudod, hogy jegyese van.
-Na jó, de kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget, halasszuk el az estét! -kérlelt.
-Azt már nem! Felejtsd el! Este ott leszek, ahol megbeszéltük. Na ott tali, puszika!
-Te őrült vagy! Puszika.

Ahogy letettem, azonnal jött is David, hogy megnézze, minden rendben van-e. Jöhetne másért is, de ha nem, hát nem. Áhh jobb lenne, ha tényleg befejezném ezt. Jegyese van, jegyese van, Lara felejtsd el azt a jó fenekét..és az izmos vállát..és a haját. Vááá koncentrálj Lara.

-Jó reggelt. Minden rendben volt az este? -kérdezte David mosolyogva. Annyira pozitív hatással van mindenkire. Mindig mosolyog. Neki soha sincsenek problémái?
-Jó reggelt doktor úr. Igen..a szokásosan unalmas estém is túl éltem.
-Megbeszéltük már, hogy tegezz nyugodtan. Mióta itt éltek ismerlek benneteket. Egyébként nyugi, már csak 1 hetet kell itt lenned. -próbált bíztatni.
-Óhh persze..csak annyi. Neked könnyű mondani. -flegmán néztem rá.
-Na jó, ha látjuk, hogy minden rendben, akkor hamarabb is kijuthatsz innen. De csak, ha jó kislány leszel. -s közben mosolygott rám azzal az édes pofijával.
-Jó lenne. -mosolyogtam vissza rá.
-Oké, akkor én megyek vissza, megnézem a többi beteget. Ha valami van, tudod, csak szólj. Óh...majdnem elfelejtettem. Ma nagy rendezvényt szervezünk. A beteg gyerekeknek és a fiataloknak. Egy koncert lesz..nem tudom, ismered-e a bandát, az R5 fog fellépni.
-Mi?? Bárcsak elfelejtetted volna. Ki nem állhatom azt a szöszit. Annyira beképzelt és azt hiszi, övé a világ.
-Nos, én nem igazán ismerem őket, de ha valakit nem ismersz személyesen, nem szabad képet alkotnod róla, mert lehet, hogy ha ismernéd, ő jelentené neked a világot.
-Na ez az, amit róla sohasem feltételeznék -nevettem el magam, kicsit erőltetetten.
-Na jó, akkor most már megyek. Majd azért gyere ki és kapcsolódj ki egy kicsit. -mondta és elindult.
-Talán.
Ha tudnád, hogy fogok én ma kikapcsolódni...gondoltam magamban majd kajánul elkezdtem mosolyogni.

Eljött a délután, így elkezdtem öltözködni, kicsíptem magam. Erre persze, az a minden lében kanál David bejön. Nem tudom, hogy egy ilyen jó pasi hogy lehet ennyire idegesítő is egyben?
-Na, csak meggondoltad magad? -kérdezi a jó képű orvos.
-Mi? Ezt most hogy érted? -nem tudtam, mire gondol. Valamiről lemaradtam?
-Lejössz a koncertre?
Jaaaa, igen, teljesen kiment a fejemből. De ez most pont kapóra jött. Így nem olyan feltűnő, hogy így felturbóztam magam.
-Óhh...persze...az R5. Tudod, rájöttem, hogy ez egy jó lehetőség a lazításra. És a zenéjük amúgy sem rossz.
Amit tényleg így gondolok. A zenéjüket szeretem, csak a híres Ross Lynch-t nem bírom.
-Szuper. Akkor gyere, lekísérlek. -nyújtotta a kezét a derekamhoz, hogy elkísérjen. Pöpec..mostmár tuti, látnom kell vergődni azt az agyonhidrogénezett hülyét a színpadon.
-Menjünk. -indultam el én is Daviddel.

Már csak egy óra van Bieberig és még mindig a hidrogénbombát kell hallgatnom és látnom. Habár nem is csinálja olyan rosszul..és nem is olyan gáz pasi..sőt...csak ne lenne ennyire öntelt. Jaj ne..miket beszélek...még hogy jó pasi. Elment az eszem. Fogalmam sincs, miért bámul rám, miközben énekel. Azt hiszi, én is el vagyok tőle ájulva. Persze, hisz mindenki sorban ájul érte. Kivéve engem.





Mikor végre vége lett ennek a hülye koncertnek, elindultam a kijárati ajtó felé. Olyan Deja vu érzésem van..mintha már ez megtörtént volna.. Pontosan ugyanígy. És...és mikor...végre az ajtóhoz érek, megjelenik előttem életem szerelme. Justin Bieber. Ahogy ezt kilogikáztam egyre csak siettem az ajtóhoz, remélve, hogy ez tényleg az álmom. És akkor kinyitotta az ajtót valaki és ott áll előttem Ő..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése