5. fejezet - Tökéletes találkozás

"Ha nem lennék magántanuló, abba a suliba járnék. Az On Beat Studioba. De mivel nagyon lámpalázas vagyok, nem hiszem, hogy működne. Ugyanis ez a leghíresebb zeneiskola a környéken.

Ahogy elnézegettem a képeket, Ross megszólalt mögöttem.
-Ez nem lehet! -döbbent arccal nézett a képre."


-Mi az? -el nem tudtam volna képzelni, hogy most meg mi a baja. Elkezdte vakargatni gyanúsan a fejét.
-Öööö...semmi, csak összekevertem azt a fiút valakivel. -mutatott arra a képre, amin Leonnal vagyok.
-Hát oké. -mondtam neki unottan.
-Amúgy ki ő? -elkezdett furán kérdezősködni.
-Ő Leon. Egy nagyon jó barátom. Régen, amikor megismertem, mondhatni belezúgtam, de barátok maradtunk. Viszont már vagy 3 hónapja nem is találkoztunk. Nem keresett engem..én akartam vele beszélni, de sosem veszi fel a telefonját..talán lecserélte a számát..vagy megharagudott rám valamiért..nem tudom.
Ross elgondolkozott valamin és csak nézett rám szótlanul.
-Hé, Ross..mi van veled? -szóltam hozzá egy kis szünet után.
-Áhh semmi, semmi. -és azzal kiment a szobámból a többi cuccommal együtt.

Ross szemszöge

Mikor visszaértem Lara szobájába éppen fotókat nézegetett. Egy képen viszont nagyon megakadt a szemem. Ő volt az. Leon. Kb 3 hónapja egy motoros fesztiválon léptünk fel a bandával és akkor haverkodtam össze Leonnal. Ő is motorozott..és mellette még énekel is. Szoktunk néha együtt zenélni is. Mesélte, hogy volt egy lány, akit Laranak hívnak és nagyon jó barátja. Túl jó. Ugyanis Leon elkezdett érezni iránta valamit, ami már túl ment a barátságukon. Ezért inkább nem is akart vele találkozni, még beszélni sem, mert nem akarta elrontani a köztük lévő baráti kapcsolatot.

Amint megláttam a képet, és elmondta Lara, hogy ő Leon, egy barátja és ráadásul régebben többet érzett iránta, úgy éreztem közbe kell lépnem. Valamit tennem kell, hogy találkozzanak. Hiszen Leon erre nem gondolt, hogy talán Lara is ugyanúgy érez iránta. Vagyis régen érzett valamit, de ahogy nézte a képet, nem hiszem, hogy ez elmúlt. Nem mondtam el Laranak, hogy ismerem Leont, így talán hatásosabb lesz a tervem.

Lara szemszöge

Miután a holmiaimat lepakoltuk a kocsiba, a konyhában megláttam egy ismerős arcot. Egy olyan személyt, aki fontos számomra. Akivel kb. 3 hónapja nem találkoztam.

-Nickyyy! -szaladtam oda hozzá és a nyakába ugrottam. -Te meg mikor jöttél haza? Mit keresel itt? És a suli? -faggatóztam izgatottan.
-Ahh ott hagytam a sulit. Valahogy az nem nekem való. Azt hiszem beiratkozom az On Beat Studioba. Jobb lenne, ha te is beiratkoznál velem. Tündéri hangod van és láthatnád anyukádat is. -győzködött Nicky. Na igen..ha nem említettem volna az anyám is az On Beat Studioba tanít, ezért találkoztam ennyit még pluszba az ottani barátaimmal.
-Nem, Nicky. Nem tudok annyira jól énekelni. Oda profi és nagyon tehetséges gyerekek járnak. -mentegetőztem.
-Dehát te is tehetséges vagy. És különben is, fejlesztenék a tehetséged. Egyébként már mesélte anyukád, hogy el kell utazniuk és te itt maradsz. Na de akkor egyedül leszel vagy mi ? -kérdezte Nicky aggódóan.
-Dehogyis én... -aztán meglátta Rikert és Rosst.
-Na nee! Most képzelődök vagy... -a csajszinak a szava is elállt.
-De igen. Lynchék apa jó barátai így felajánlották a szüleik, hogy költözzek hozzájuk. -még mindig mozdulatlanul állt és nézte tátott szájjal a fiúkat.
-Szia. -köszöntek neki a fiúk.
-Sziasztok. Én Nicky vagyok, Lara egyik barátnője. -mutatkozott be izgatottan.
-Mi pedig...
-Nem kell bemutatkoznotok, ismerlek benneteket és a zenéteket is bírom. -feltűnően olvadozott a fiúk közelében. A fiúk kimentek a kocsihoz berakni még egy pár dolgot, addig Nicky egyből elkezdett faggatózni.
-Na...? Melyik tetszik? -kacsintott rám.
-Egyikse!! -mondtam letámadó hangon. -Hülye vagy? Ki nem állhatom Rosst. Bár Rikert kedvelem, de nem úgy. Csak, mint barátot.
-Aha. Szóval Ross. -ezt a kijelentését egyáltalán nem vágtam.
-Most mondtam, hogy őt nem bírom. Azt is mondtam,  hogy Rikert igen, de nem úgy, te meg mégis Rossra gondolsz? -értetlenkedtem.
-Igen, mert valószínű, azért nem bírod, mert idegesít, hogy a gondolataidba férkőzik és nem bírod kiverni a fejedből. -na ő aztán tud kombinálni.
-Te túl sok sorozatot nézel. -nevettem el magam.
-Na és akkor mi van Leonnal? Ugye már nem érzel iránta semmit? -gyorsan rátért a lényegre.
-Nem is tudom Nicky, talán igen. De már 3 hónapja nem is találkoztunk. A telefont sem veszi fel. Lehet valamiért megharagudott rám.
-Lehet el kéne felejtened. Így a barátságotok is tönkremehet. Amit, ha jól tudom, te sem akarsz. -s közben bejöttek anyáék és Rossék is.
-Kit kellene elfelejtened? -kérdezte anya mosolyogva.
-Óhh senkit, csak trécselgettünk Nickyvel.
-Kicsim, még ma nem indulunk, csak hajnal 3kor. Szóval még ma itthon tudnál aludni, csak utána az egész házban egyedül lennél. Ezért jobban örülnék, ha már ma Stormieéknál aludnál. Már úgyis bepakoltad a cuccaid. -mondta apa.
-Hát jó. -mondtam szomorúan. Aztán kínos csend következett. Gombóc volt a torkomban, s láttam anyán, hogy szeme sarkában egy könnycsepp rejtőzik. Odamentem hozzájuk és megöleltem őket szorosan.
-Hiányozni fogtok. -mondtam nekik már szinte sírva.
-Te is nekünk. Nagyon...nagyon...nagyon. -anya még mindig erősen szorított. Ekkor megszólalt a telefonom. Cami volt az.
 
-Szia Lara. Én vagyok az Cami. Megbeszéltük a skacokkal, hogy szólunk neked, hogy gyere el a stúdióba, hogy mi is elbúcsúzhassunk anyukádtól. Egy dallal. Tudod, amit még Maxival írtunk.
-Szia. De mégis mikor? És tudod, hogy nem énekelek senki előtt. Nekem...nem megy.
-Nyugi már..kórusban fogjuk csinálni. Nem fog annyira hallatszódni a hangod. Bár nem tudom, mit vagy úgy oda, olyan jó hangod van pedig.
-Hagyjuk ezt Cami. Amúgy később anya úgyis bemegy még a studióba. Szóval majd ott talizunk. 5 órára legyetek ott. Ja és még valami. Képzeld Nicky hazajött. -mondtam neki boldogan.
-Mi? Dehát hogy? Ez nagyon jó. Hívd el őt is. -hallottam a hangján, hogy majd kiugrik a bőréből.
Aztán még sokat beszélgettünk anyáékkal. Na és anya és Stormie is sokat pletykáltak közben még. Riker is velünk beszélgetett és Ross is. Illetve Ross nagyon furi volt. Állandóan telefonált. Nem mintha zavarna. Csak úgy megjegyeztem.

Ross szemszöge

Itt a pillanat. Fel kell hívnom Leont.
-Szia haver. Ross vagyok.
-Ross, mizu?
-Figyelj, az a lány, akiről beszéltél..Lara..Szóval nálunk lakik egy ideig. -mondtam Leonnak .
-Mi? Ez most valami vicc? Mit keres nálad? -éreztem hangján a döbbenetet és ekkor elmeséltem neki, hogy mi történt. Na és azt is, amit Lara mondott Leonról.
-Ez hihetetlen. Micsoda egybeesések. -mondta Leon. És Lara régebben tényleg belém volt zúgva?? De ezt hogy nem vettem észre?? -úgy tűnik nagyon is meglepődött azon, amit Lara mondott.
-Nekem mondod? -mondtam nevetve, s reménykedtem, hogy belemegy Leon abba az ötletembe, amit most elmondok neki.
-Arra gondoltam, hogy el kellene jönnöd hozzánk és meg kellene lepned Larat. -és akkor elmondtam az ötletem Leonnak. És szerencsére bele is ment.

Lara szemszöge

Nagyon jól elbeszélgettünk, így az idő is eltelt. Jött a könnyes búcsúzás. Nagyon fognak hiányozni. Remélem megszokom a helyzetet hamar. Nehezen szakadtam el a szüleimtől, de muszáj volt. És tudtam, hogy 5re mennem kell a stúdióba. A kocsiban egész úton beszélgettünk a fiúkkal és Stormieval. Mikor a házuk elé értünk bepakoltuk közösen a dolgaimat, aztán berendeztem úgy nagyjából a szobát. Megállapítottuk Rikerrel, hogy egy festés ráférne a szobára. Elhesegettük a jövőhétig. Aztán magamra hagytak, hogy pihenhessek kicsit. Talán el is aludhattam úgy kb egy fél órára, de mikor felkeltem hallottam valamit. Egy ismerős, kellemes hangot. Ő az. Tudtam. Annyi idő után hallom a hangját. Aztán kimentem, hogy megnézzem, tényleg hihetek-e a füleimnek.

Azt a dalt énekelte, amit a megismerkedésünkkor írt. Leültem mellé és hallgattam. A szívem hevesen dobogott. A régi érzések újra rám törtek. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen helyes..és hogy miért nem akart velem találkozni az elmúlt időszakban.
-Szia. -köszönt mosolyogva a dal végén. Éreztem, hogy a levegő csak úgy szikrázott köztünk.
-Szia. -szólaltam meg végül én is mélyen a szemébe nézve és enyhe mosollyal az arcomon.
-Figyelj, ami azt illeti..azért nem tartottam veled a kapcsolatot egy ideje, mert....
-Miért? -szakítottam félbe félőn.
-Mert....gondolkoznom kellett. -mondta mondattördelve.
-Min? -ahogy erre rákérdeztem ajkai egyre csak közeledtek ajkaim felé, s közben egymás szemébe néztünk.

Már majdnem megcsókolt, mikor hatalmas csörömpölést hallottunk a konyhaajtó felől. Egyből odaszaladtunk. A látvány, ami fogadott nagyon vicces volt. Ross a földön fekszik szanaszét tört tányérokkal. Valószínűleg hallgatózott. Na de ennyire?! xD Leon először aggódva nézett Rossra, de én nem bírtam visszafogni magam. Majd aztán Leon és én is szakadtunk a röhögéstől, Ross meg egy kicsit durcin nézett ránk.

 

Szegény Ross meg csak sértődötten nézte, ahogy rajta röhögünk.

Erre még mindig kicsit nevetve odamentem hozzá és letörölgettem az arcáról kezemmel a lisztet, ami a tányéron volt valószínűleg. Még mindig ideges volt, megfogta a kezem és levette az arcáról, s végig vezette a mellkasán.

Ahogy végig simítottam a mellkasát, miközben a kezem fogta, hirtelen egy olyan érzés fogott el, amit ritkán érzek. Az agyam mintha lelassult volna, s csak a szívem dobogását éreztem, ahogyan hevesen dobog.

Nem értem, mi zajlik le most bennem és miért van ez, pedig nem érzek iránta semmit. Lehet csak fáradt vagyok. Aztán egy hirtelen mozdulattal megöleltem. Nem tudom, honnan jött ez a gondolat és miért tettem, de valahogy jól esett őt megölelni. Olyan cuki, mikor bedurcizik. Mint egy 5 éves kisfiú. Azt hiszem meg is lepődött rajta, hogy szinte a nyakába ugrottam. De az ölelésemre már megenyhült.

Meg is feledkeztem Leonról egy pillanatra. És mindezt végignézte, ahogyan kínlódok Rossal. Kínos csönd lett hirtelen. Mindhárman hallgattunk. Hogy megtörjem a csendet, rákérdeztem, hogy honnan tudta Leon, hogy itt vagyok. Elmondták a történetet, hogy ők egy ideje haverok és Ross felhívta és elmesélt neki mindent. Ez nagyon szép dolog volt Rosstól. Most már nem tudom őt utálni. Ez tényleg nagyon aranyos volt tőle, hogy így "összehozott" minket. Végülis Davidnek igaza lett. Míg nem ismerek valakit, addig ne alkossak róla véleményt. Rossban is kellemesen csalódtam.
-Örülök, hogy ilyen barátaim vannak. -nyögtem ki végül mosolyogva, miközben Rossra néztem.
-Mi? A barátodnak neveztél? Te? A hisztis Bieber fan? Ezt fel kell írni valahova. -viccelődött velem, de láttam rajta, hogy örült a kijelentésemnek.
-Vagy talán te nem tartasz a barátodnak? -kérdeztem összeráncolt szemöldökkel, de mosolyogva.
-De igen. -mondta enyhe mosollyal, komolyabban.
Még utána beszélgettünk egy darabig aztán Leon hazament, hogy elkészülhessen 5 órára, mert ő is jön a stúdióba, hiszen, mint már említettem ő is oda jár.

Ross szemszöge

Amikor Leon elkezdett énekelni a zongoránál, Lara lejött a lépcsőn s leült mellé. Tudom, hogy nem szép dolog leskelődni, de nagyon kíváncsi voltam, mi sül ki ebből. Amint vége lett a zenének, láttam, hogy majdnem megcsókolják egymást. Annyira figyeltem őket, hogy nem vettem észre az asztalon a tányérokat és odacsaptam véletlen a kezemmel, így repültek lefele, jobbra-balra, ijedtemben hanyatt vágódtam, az asztalról pedig estek rám tovább a tányérok. Így el is rontottam mindent. De lehet jobb is, hogy nem csókolták meg egymást. Vagy nem? Ez kész agyrém. Miért nem akarom, hogy megcsókolják egymást? Már hülye vagyok. Ahogy odajöttek hozzám csak röhögtek rajtam. Ideges voltam, hogy nem is segítenek vagy, hogy még azt sem kérdezik meg, hogy jól vagyok-e. Lara próbált kiengesztelni, ami sikerült is neki. Hirtelen megölelt, ami igazán meglepett. Lehet Leon váltotta ki belőle ezt a kedvességet. Jól esett az ölelése. Persze barátilag. Ne gondoljatok semmi olyanra. Nem érzek Lara iránt semmit. Csak jó, hogy kezd megbarátkozni velem. Aztán Leon hazament. Felmentünk a szobájába. Kettesben maradtunk. Elkezdtünk beszélgetni. Általános dolgokról. Aztán rákérdezett Laurára. Elmeséltem neki, hogy hogyan jöttünk össze.
-Ha szereted őt, akkor ne hanyagold el. Törődj vele. De ha úgy érzed, hogy nem tudod őt szeretni, akkor ne hagyd, hogy szenvedjen..engedd el őt. Nem játszhatsz az emberek érzelmeivel. -nem tudom mi ütött belé, vagy miért mond ilyeneket. Miért hiszi azt, hogy nem törődöm eleget Laurával...vagy hogy nem szeretem őt?
-Én törődöm vele. -vágtam vissza.
-És szereted is? -kérdezte tőlem.
-Persze, hogy szeretem.
-Akkor jó. -mondta mosolyogva. Csak megkedveltem Laurát..és mondott dolgokat, amiket ugye már neked is említettem..és nem akarom, hogy szenvedjen. Nem érdemli meg. Nagyon kedves lány. Erre csak elmosolyodtam és hallottam, hogy jöttek a szüleim, ezért lementem hozzájuk. Lara pedig azt mondta készülődik, mert megy a stúdióba, hogy elbúcsúztassák az anyukáját.

Lara szemszöge

Miután átöltöztem beszólt Stormie, hogy keresnek.

Meglepetésként ért, hogy eljöttek. Cami volt az Florral és Maxival. Örültem Maxinak, ugyanis már őt is rég láttam.

Maxi

Nem sokára el is indultunk a stúdióba. Közben felhívta Nicky Camit, hogy elintézte a papírokat a sulihoz, hogy ő is az On Beat Studióba járhasson és mondta, hogy ő már ott van és ott találkozunk majd.
Mikor odaértünk Mindenkit végig öleltem. Annyira hiányoztak. Sokat beszélgettünk, ugyanis anya felhívta az igazgatót, Pablot aki besegített nekünk a búcsúztatásba, hogy később fog jönni egy órával. Ez volt a szerencséje Leonnak, mert ő is késett a motorozás miatt. Ahogy megláttam Leont, újra elöntötte a testem az a furcsa érzés. Bizsergett a lábam, izzadt a tenyerem.

Oda mentem hozzá köszönni és megöleltük egymást. Legszívesebben órákig a karjaiban maradtam volna. Imádom az illatát, az ölelését, a mosolyát. Mindent. Egyértelmű, hogy még mindig szeretem őt.

Ölelkezésünket valaki megszakította.
-Lara??
Hangja ismerős volt. Hátrafordultam és megláttam őt.
-Te meg hogy kerülsz ide??

4.fejezet - Új lakótársak

"Nagyon piszkálta valami a fülem, amiről beszélt apa velük. Próbáltam hallgatózni, míg Ross és Delly beszélgettek."

-Stormie, Mark..micsoda meglepetés. Mi szél hozott erre benneteket? -kérdezte apa döbbenten és egy kis enyhe mosollyal az arcán.
-Adam, már 2 hónapja nem találkoztunk. Képzeld el, a kicsi angyalkánkat, Rydelt baleset érte. A lába eltört és meg kellett műteni. -mondták Lynchék szomorúan.
-Áhh tényleg, hallottam az esetről, de nem tudtam, hogy Rydel az. Éppen most küldtek be hozzá, hogy megnézzem, mi a helyzet. De úgy hallottam, jól sikerült a műtét és így biztosan nem lesz semmi gond. Egyébként ha már itt vagytok, lenne egy kérdésem. -kezdett bele apa utolsó mondatába, de Ross (!) félbeszakította.
-Hé, Adam! De rég láttalak. Mizu? -ezt nem értem..Honnan ismeri a szöszi..és egyáltalán az egész családja apát??!
-Ohh, Ross, de megnőttél. A testvéreiddel is összefutottam, már csak Rydelt kell megnéznem. -mondta apa, amit még mindig nem értettem. Lépteket hallottam. Az ajtón apa lépett be Rossal és a Lynch szülőkkel. Rydel azonnal köszönt apának, én pedig csak néztem tátott szájjal.
-Kicsim, te miért nem vagy a szobádban? -kérdőn nézett rám apa.
-Ő a lányod? -kérdezte egyszerre ledöbbent arccal Ross és Rydel.
-Igen. Ross, Rydel, ő itt a lányom, Lara.
-Lara..ők itt.. -kezdte volna a bemutatást.
-Már bemutatkoztunk egymásnak apa. -mondtam még mindig ledöbbenten.
-Óhh Lara, hogy te milyen nagy és gyönyörű lány lettél. Fel sem ismertelek. Tudod, még nagyon pici baba voltál, mikor az ölemben tartottalak. Anyukád volt a legjobb barátnőm és mindig elraboltalak tőle egy kis időre. És egyébként Adam, a lányod volt az, aki segített Rydelnek és mindent köszönünk neki. Ilyen véletleneket. -mi?? Hogy én az R5 szülők karjaiban? Ez egyre jobb. Ezt álmomban sem gondoltam volna. De miért nem beszéltek erről anyáék nekem?
-Igen..régi szép idők. Áhh, tényleg..David említett valami ilyesmit, csak ahogy elkezdte, nem figyeltem a mondata többi részére, mert rád mindig csak panaszt hallok. -na ne, remélem David nem köpött..a szökéses incidensre gondolok. Muszáj apámnak beégetnie mindenki előtt? Közben a többi Lynch családtag is bejött Rydelhez Laurával együtt és megtudták, hogy én vagyok apám lánya XD. Micsoda egybeesések. Mindenki megdöbbent.
-Adam, valamit szerettél volna kérdezni. -szólt apához Mark.
-Óh igen. -és akkor felém fordult, kicsit kétségbe esetten nézett rám. Fogalmam sem volt, mit akar mondani.
-Lányom, nekem és anyádnak vissza kell mennünk Magyarországra. Az egyik kórházban nagy szükség van rám. Egy jó ideig távol leszünk. Azt szeretném ezzel mondani, hogy sajnos tudod jól, hogy nem jöhetsz velünk és gondolom szeretnél is itt maradni. -ekkor Mark és Stormie felé fordult.
-Ezért szeretném megkérdezni tőletek Stormie, hogy tudtok-e valakit, aki lakótársat keres, hogy ne kelljen Laranak egyedül laknia? -aztán nem hagyta, hogy válaszoljanak, felém fordult.
-Vagy pedig David felajánlotta, hogy nála lakhatsz, ameddig csak akarsz. -erre Ross és a testvérei szemöldöküket összehúzva bámultak ki a fejükből. Na igen, ezen én is meglepődtem. Bele is mennék..de még mennyire. Csak David barátnője nyilvánvaló, hogy nem bír engem.
-De apa, tudod, hogy David menyasszonya nem kedvel engem. Így nem lenne jó ötlet velük laknom. És David sosincs otthon, úgy meg csak unatkoznék. Nem mehetnék Camihoz vagy Florhoz inkább?
-Nem, kincsem, tudod, hogy ők csak ketten vannak egy lakásban és nyugodtabbak lennénk anyáddal, ha egy felnőttre bízhatnánk. -erre a többiek elkezdtek valamin gondolkozni. Mindenki csak bambán bámult.
-De apa..tudok magamra vigyázni. -mondtam neki mérgesen.

 Erre Ross és Rydel egyszerre megszólaltak.
-Lakjon akkor nálunk! -erre mindenki felkapta a fejét és elkezdett mosolyogni. Még Laura is. De várjunk csak.. Mi??? Én meg a szöszi egy fedél alatt??!!! Az lehetetlen. Lehet, hogy most kicsit enyhébb voltam vele, de attól még a helyzet nem változott. Bár ez azért elég rendes dolog tőle. Nem tudom, miért teszi, azok után, hogy olyan goromba voltam vele. De igazából megérdemelte. És amit Laurával csinál. Tuti, hogy valamit titkol.
-Nem...ez nem jó ötlet. Én nem akarok zavarni. Meg nem is tudom... -nem találtam igazán kifogást.
-Kicsim, nyugodtan lakhatsz nálunk, ez nagyon jó ötlet. Hiszen úgy is ott van nálunk egy üres szoba és szeretnélek úgy babusgatni, ahogyan pici korodban. -erre megcsipkedte a pofám és megölelt. Nagyon furcsa érzés volt. Riker, Ross, Ratliff, Rocky és Ryland tágra nyílt szemekkel s megemelt szemöldökkel bámultak, míg Rydel mintha gyönyörködött volna bennünk, és odahívott magához, hogy megöleljen.
-Ez az velem fogsz lakni, velem fogsz lakni. -örvendezett Rydel és nem hagyott szóhoz jutni.
-Dehát még nem is egyeztem bele.. -kezdtem volna el a mondatom, de Riker félbeszakított.
-Mert nincs választási lehetőséged. -ezzel rám kacsintott és biccentett egyet Rossnak. Ross nem vette a lapot először, de aztán leesett neki. Elmosolyodott és elindult felém, majd megfogta a derekam hátulról, Riker pedig a kezem, és elkezdtek kifele toloncolni. Bevittek a kórtermembe és mondták, hogy pakoljak össze. Apáék utánunk jöttek a többiekkel.
-De fiúk! Laranak még 5 napig itt kellene lennie. -mondta apa féltőn.
-De apa! Már jól vagyok. És ígérem, ha csak a körmöm is megfájdul, azonnal visszajövök. És vigyázni fogok magamra.
-És mi is! - szólt közbe Rocky mosolyogva. Közben apa háta mögött tolta be Stormie és Mark Dellyt és ők is bíztatták apát, hogy figyelni fognak rám minden percben és felhívják, ha valami baj van.
-Na jó. -bólintott rá apa, még mindig kicsit félve. Odamentem hozzá, megöleltem és megpusziltam. Aztán eszembe jutott David. Tudom, hogy egy ideig nem fogom őt látni, így szerettem volna tőle elköszönni.
-Apa.. Szólnál..Davidnek? -kicsit elpirultam, amikor kimondtam David nevét. De apa tudja, hogy régóta ismerem és fontos személy a családunkban. Persze azt nem is gondolná, hogy nekem bejön.
-Persze csillagom. -a fiúk és Rydel kicsit furcsán néztek. Aztán elmeséltem nekik, hogy David a családunk jó barátja és szeretnék tőle elköszönni, mert most, hogy nem lesz itt apa, nem lesz rá okom, hogy a kórházban legyek. Ha csak nem szimulálok. Vagy ha tényleg megbetegszem. Bár még Rydelhez úgyis be fogok jönni egy kis ideig, míg bent lesz.
A fiúk kivitték a csomagjaimat, közben David bekopogott az ajtómon.
-Szia. Bejöhetek? -nézett rám csillogó szemeivel, s mosolyogva.
-Persze, gyere csak. -mondtam neki kedvesen.
-Mondta Adam, hogy te is elmehetsz. Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy bármikor meglátogathatsz és szeretném is. Ezt azért mondom, mert gondolom ritkábban fogunk találkozni, mivel apukád már nem lesz itt. Vigyázz nagyon magadra és ha van valami baj csak hívj. Tudod, megvan a számom. -óhh megkért, hogy majd látogassam meg. El sem hiszem, hogy ilyeneket mond nekem. Még jobban belé estem.

-Meg foglak látogatni, ígérem. És köszi mindent, vigyázz magadra te is. -mosolyogtam, de olyan megható volt ez a pillanat, hogy majdnem elsírtam magam. Csak néztem mélyen David szemébe, amikor az ajtó küszöbén Ross majdnem felbukott, mögötte pedig a fiúk jöttek. Ezzel megszakítva a meghitt pillanatot. Ez az.. úgy látom Lynchék tudják, mikor kell közbelépni. De azt azért meg kell hagyni, Ross 'majdnem' esése csúcs volt. Majdnem elröhögtem magam. Aztán David megfogta a vállam és elköszönt tőlem. Mintha nem is a földön lettem volna. Ross rám nézett és elmosolyodott.

-Mivan? -kérdeztem tőle összeráncolt homlokkal.
-Elég fura ízlésed van. -nem tudtam, mire véljem ezt a mondatát.
-Nem értem, mire gondolsz. -kicsit zavarban voltam. Biztosan rájött, hogy tetszik nekem David. Most mit mondjak neki?
-David.
-.... -egy szó sem jött ki a számon..annyira zavarban voltam, hogy nem tudtam kitalálni semmit. -Honnan tudod? -kérdeztem, s fejemet a földre szegeztem.
-Láttam. Ahogyan néztél rá. Figyelj nem akarok beleszólni és nem rossz indulatból mondom, de ha jól tudom jegyese van és hozzád elég idős. -mondta aggódóan. Éreztem, hogy tényleg csak jót akar, nem vettem szemrehányásnak, amit mondott.
-Ez igaz. De mit tehetnék? A szívnek nem lehet parancsolni. -mondtam ezt egy erőltetett mosoly erejében.
-Nem tudom. -mosolygott továbbra is.
-Figyelj...ez, amit most mondtam neked...ugye.. -próbáltam elmagyarázni neki, hogy tartsa titokban, amit megtudott tőlem.
-Nyugi, tőlem nem tudja meg senki.
-Köszönöm. -s hálául adtam az arcára egy puszit és kimentem én is.

Ross szemszöge

Mi? Laranak bejön David? Le sem tagadhatná...ahogyan nézte őt a gyönyörű csillogó szemeivel.. Arca enyhén kipirosodott.

Ezt nem hagyhatom szó nélkül. Nem, mintha féltékeny lennék vagy ilyesmi. Nem. Nem azért teszem. Úgy érzem, Laraval van bennünk valami közös. Valami, ami összetart minket. Akár barátok is lehetnénk. Mondjuk nem hiányzik, hogy megint elölről kezdjünk mindent. Már egész jól kijövünk egymással. Akarom mondani az túlzás, inkább elviseljük egymást úgy ahogy.. Nem akarom őt megbántani, de ha én nem mondom el neki, hogy reálisan kell látnia a dolgokat, akkor lehet, hogy senki. Amint elmondtam neki a véleményem, újra meglepetést okozott. Nem akadt ki. Ez már megint egy jó pont. Ez az Ross Lynch, tudsz te valamit. És még egy puszit is kaptam tőle. Azt hiszem kezd bennem megbízni. Ami most elég jól jön, mert másképp nem viselnénk el egymást, ha odaköltözik hozzánk. Amúgy örülök neki, mert így jobban megismerhetem őt.

Lara szemszöge

Szép lassan elindultunk a kórházból. Még előtte elköszöntünk Rydeltől. Ratliff, Stormie és Mark még ott maradtak vele. Egész úton csak néztem kifelé az ablakon. Gondolkoztam, hogy most hogyan tovább. Ki fogom- e bírni velük ? Szeretni fognak engem? És vajon meddig lesznek távol a szüleim? Még el kell köszönnöm tőlük, csak előbb elvisszük a cuccaim Lynchékhez. Elmélkedésemnek Ross vetett véget, aki mellettem ült hátul. Megbökött a karjával, én rá néztem, ő pedig rám mosolygott. Ebben a pillanatban a barna fénylő szemeiben elvesztem. Közelről annyira gyönyörűek. És olyan édes, amikor mosolyog.

Na ne.. nem tudom, mi van velem. Túl sok időt töltöttem ma vele..biztosan azért gondolok ilyeneket.
-Min gondolkozol ennyire? -ha elmondanám neki, tuti nézne egy nagyot.
-Semmin...csak még el kell köszönnöm a szüleimtől. -mondtam még mindig mélyen a szemébe nézve, zavartan.
-Tudom..már megbeszéltük. Lepakoljuk a cuccaid, is hazaviszünk. -mondta nevetve. Szép lassan megérkeztünk. Ahogy kiszálltam a kocsiból, apa egyből felhívott, hogy minden rendben van-e. Amikor letettem a telefont, hirtelen nekimentem valakiknek. Dehát ez Cami és Flor. Annyira megörültem nekik.

-Csajok, mit kerestek erre? -kérdeztem izgatottan.
-Tudod, suliba megyünk. Innen nincs messze. -mondták boldogan. -De te mit keresel itt.. -kérdezte Cami töprengve, majd meglátta Rosst, Rikert és Rylandet kiszállni a kocsiból, s befejezte a mondatát.
-...velük??!! -döbbenettel néztek végig rajtuk, majd rajtam.
-Figyi lányok, ez hosszú történet. Majd elmesélem. Felhívlak majd benneteket, és átnézhetnétek. De most mennem kell. Majd beszélünk.
-Okés, puszi. -köszöntünk el egymástól.

Amikor elmentek, Riker és Ross elkezdtek csajosan 'beszélgetni'. Ezzel minket utánozva.
-Úristeeeeen!!
-Úúúristen..Csajoooook!

-Ez nagyon érett.. -szólaltam meg miután abbahagyták a cukkolást. Erre Rossnak az egyetlen 'értelmes' reakciója az volt, hogy kiöltötte a nyelvét.

-Jobb, ha megyünk. -elindultam befele a cuccaimmal, de Riker elvette tőlem. Legalább ő udvarias. A fiúk felvezettek a szobába, ami üres volt.
-Úgy rendezed be, ahogy te akarod. -mondta Riker, s közben rám mosolygott.
-Okés, akkor haza kellene mennem elhozni a többi cuccom és elbúcsúzni anyáéktól. -a mondat végén a hangom elcsuklott. Ekkor tudatosult bennem, hogy nem fogom őket látni egy ideig. Mindig ezt csinálják. Otthon hagynak állandóan. Alig vagyok velük. Anya énektanár, így ő sincs otthon szinte soha. Most ő is Magyarországon fog dolgozni. Anya korábban rá akart venni, hogy járjak valamilyen zenesuliba, mert tehetséges vagyok. Szereti hallgatni, ahogy énekelek. De félek, hogy így csalódást okozok magamnak. Ha az embereknek nem jön be a hangom..azáltal sebezhetővé válok.
-Minden rendben? -töri meg a csendet Ross.
-Persze. -mondtam, s nehezen mosolyra húztam az ajkaim. -Menjünk.
Közben Ratliff is hazaért Stormieékkal. Stormie elmondta, hogy nyugodtan fogadhatom a barátaimat és érezzem magam otthon..meg most már én is családtag vagyok meg bla bla bla. Aztán elindultunk haza. Ratliff is velünk tartott. A kocsit Riker vezette, mellette ült Stormie. Ő is el akart búcsúzni anyától, mert őt már régebben látta. Hátul Ratliff ült, középen Ross, én pedig mellette. A fiúk végig hülyültek út közben. Próbáltak jó kedvre bírni engem. Útközben készítettem egy videót. Jól szórakoztunk, egy kis időre el tudták feledtetni a szomorúságomat.

Végre, amikor hazaértünk, oda mentem a szüleimhez. Éppen pakoltak. Addig felmentem én is a szobámba a fiúkkal és a kezükbe nyomtam néhány cuccot, hogy vigyék le. Én addig a többi holmimat keresgéltem. Rátaláltam egy képre, amin én és Leon vagyunk.

Leon egy nagyon jó barátom. Régen tetszett nekem nagyon. De nem lett belőle semmi, csak barátok maradtunk. A mai napig. Bár már 2-3 hónapja nem találkoztunk. Hiányzik igazából egy kicsit. Akkor ismertem meg őt, amikor Camit és Flort. Egy osztályba járnak. Igazából elég sok barátom van abból a suliból, mert Cami és Flor barátai is, így én is nagyon megkedveltem őket. Ahogy nézegettem a képeket, eszembe jutottak a régebbi emlékek. Amikor még rengeteget lógtam velük. Mostanában csak Camival és Florral találkoztam. De már a többiek is hiányoznak nagyon.
 

 

 

Ha nem lennék magántanuló, abba a suliba járnék. Az On Beat Studioba. De mivel nagyon lámpalázas vagyok, nem hiszem, hogy működne. Ugyanis ez a leghíresebb zeneiskola a környéken.
Ahogy elnézegettem a képeket, Ross megszólalt mögöttem.
-Ez nem lehet! -döbbent arccal nézett a képre.

3. fejezet - Raura??!!

"-Bízz bennem! Minden rendben lesz. -mondtam neki lágy hangon és enyhén mosolyogva. Válaszul elmosolyodott és nyomott egy puszit az arcomra. Mikor megpuszilt éppen akkor viharzott be egy lány. Odajött Rosshoz és csak úgy lesmárolta."

-Hé..Laura.. -szólt zavartan, tarkóját vakargatva a fiú. -Ő itt..
-Lara. -szóltam közbe.
-Igen..Lara. -mondta, miközben arca enyhén kipirosodott. -Tudod..ő segített Rydelnek és ha ő nem lenne, akkor fogalmam sincs mi lett volna a nővéremmel.

-Szia Lara és Laura vagyok. Csak nem Magyarországról?? -kérdezte meglepődött és mosolygós arccal. Elég kedves lánynak tűnik. Nem tudom, hogyan bírja elviselni Rosst. Főleg megcsókolni..fúúújj.
-De igen. Honnan tudtad? -vigyorogtam rá.
-A neved..na és az akcentusod.
-Na igen. -válaszoltam neki, mire kijött az orvos Rydellel. Mindenki oda szaladt hozzá.
-Hogy érzed magad? Fáj valamid? Érzel valamit?.. -szögezte le mindenki kérdésekkel szegényt. Azt sem tudta, mire válaszoljon és egyébként is láthatóan nagyon fáradt volt..még beszélni is nehezére esett és még enyhén az altató hatása alatt volt. David megkért minket, hogy hagyjuk pihenni a beteget, majd később szól, amikor bemehetünk.
Én is nagyon elfáradtam és úgy döntöttem bemegyek a kórtermembe pihenni.

-Na sziasztok, én most megyek, pihenek egy kicsit. -köszöntem el tőlük. Ahogy bementem, hallottam egy ismerős hangot, ahogyan utánam szól.
-Hé..Lara! Várj! -loholt utánam Riker.
-Mi a baj? -kérdeztem kicsit ijedten, ugyanis azt hittem valami probléma lehet..minek keresne ő engem.
-Nincs semmi baj, csak még 1x szeretném megköszönni. Ha te nem vagy... na érted. Amúgy te miért is vagy itt?
-Nem kell megköszönnöd semmit, ez csak természetes dolog. Egyébként azért kell itt lennem, mert volt egy komoly veseműtétem. És még 1 hétig nem szabadulok innen. -mondtam, s közben kényszerítettem egy mosolyt az arcomra.
-Ez elég durva lehet. Hát örülök Lara. -kicsit meglepődtem, hogy tudja a nevem és egyáltalán azon is, hogy tudták, hogy tudok valamit Rydellől.
-Honnan tudod a nevem ? -kérdeztem zavarodottan.
-Áhh...tudod a doki felhívott minket, hogy "Lara megtalálta a nővéreteket, akit meg kell műteni, mert eltört a lába." -utánozta David hangját. Tényleg tök cuki Riker..értem már Cami miért bírja annyira. -Na jó, hagylak pihenni. -húzott egy vigyort a szájára és adott egy puszit az arcomra.

Ross szemszöge

Úton a kórházba, azon zakatolt az agyam, hogy hogy lehettünk ilyen idióták, hogy ott hagytuk Rydelt. Síri csend volt egész végig, csak az autó által okozott zajokat lehetett hallani. Mikor beértünk, eszembe jutott, hogy amikor felhívott az orvos..valami David..említett valami Larat...aki bevitte Dellyt és ott vár rá azóta is a műtő előtt. Meg kell köszönnöm neki. Nélküle nem is tudom mi lett volna.

Nem volt nehéz kitalálni, hogy ki lehetett az, mivel csak ő volt az egyetlen, aki ott várakozott. Jaj ne..ez az a hisztis Bieber fan liba. De most félre hagyom minden haragom, mert ő volt az egyedül, aki segített a nővéremnek. Mindenki odament hozzá beszélni vele és megköszönni neki, amit tett. Mikor rám került a sor kicsit tartottam tőle, hogy mit is mondjak neki..nem akartam, hogy ordítozzon velem. De kellemesen csalódtam. Talán félre ismertem. Tök normális a csaj. Van benne valami..ami megfogott. Talán barátok is lehetnénk.

Később megkértem, hogy jöjjön le velem egy kóláért. Mikor visszaértünk késztetést éreztem arra, hogy megfogjam a kezét, azzal akadályozva, hogy a többiekhez léphessen. Valahogy nyugalmat jelentett számomra, hogy mellettem volt. Féltettem Rydelt. Nagyon. De azt mondta Lara, hogy bízzak benne. Ezzel meg is nyugtatott egy kicsit és így akaratlanul is elmosolyodtam és belső kényszert éreztem arra, hogy megpusziljam. Odahajoltam hozzá és az arcára adtam egy gyengéd puszit. Éreztem, hogy egy kicsit beleremegett. Mintha megijedt volna tőlem vagy nem is tudom.

De a meghitt pillanatnak vége lett, mert abban a pillanatban belépett Laura..akarom mondani éppen beesett az ajtón, úgy rohant és megcsókolt. Lövésem sincs róla, miért, de kicsit zavart a helyzet. Mert hát itt valami történt éppen köztem és Lara közt, erre megjelenik a barátnőm és lesmárol. Aztán elkezdett beszélgetni Laraval. Kicsit tartottam tőle, hogy nem rendez-e féltékenységi jelenetet a puszi miatt. De úgy vettem észre nem zavarja. Nagyon is elvolt Laraval. Én ezt inkább kínosnak tartottam.

Aztán végre kijött az orvos Dellyvel. Nagyon fáradtnak tűnt. Megtiltották nekünk, hogy beszéljünk vele, így várnunk kellett. Közben Lara elment a szobájába és Riker meg utána. Kíváncsi vagyok mit akarhatott tőle a bátyám. Így utánuk mentem, talán kideríthetek valamit. Csak Laurát kell leráznom valahogy.

-Laura, kicsim..elmegyek a mosdóba egy percre. -mondtam neki, remélve, hogy eszébe sem jut, hogy Rikerék után akarok menni.
-Oké, menj csak. -ez az! Adtam egy puszit az arcára és indultam is. Ez gyorsan ment. Mostmár csak úgy kell odamennem, hogy ne vegyenek észre.

Ahogy egyre távolabb értem, hallottam a bátyám hangját és Laraét. Megvan! Ez az a szoba. Az ajtó nyitva volt, így megálltam a falnak támaszkodva és hallgattam, hogy miről beszélnek. Kicsit furcsálltam Rikert. Olyan, mintha bejönne neki Lara. Kicsit kukucskálni is tudtam, így hát nem voltam rest, rájuk néztem. Rik éppen megpuszilta Larat. Már éppen el akartam indulni, de Riker megállított. A francba, pedig majdnem összejött.

-Te mit keresel itt Öcsi? -kérdezte meglepődött arccal. Mintha zavarná, hogy megzavartam őket. Vagy nem? Ki tudja..Rikeren senki nem tud kiigazodni. Vagy én zavarodtam össze? Egyáltalán meg mióta érdekel engem a bátyám szerelmi élete?! Vagy a Laraé. Vagy akárkié.
-Mi az? Leharaptad a nyelved? Azt kérdeztem mit keresel itt ? -nevette el magát.
-Csak meg akartalak keresni. -mondtam neki, és kicsit zavarba is jöttem. Ennél jobb nem jutott volna eszembe?! Mit gondolhat most? Hogy Lara miatt van ez az egész? Nem! Igazából nem tudom, hogy ki miatt. Csak jött.

-Csak nem féltettél? -kiskutya szemekkel nézett, imitálva egy kisfiút, aki meghatódik. Ilyenkor nagyon idegesítő tud lenni. Tuti, hogy rájött, hogy őket akartam kihallgatni.
-Nem! Csak....a mosdót kerestem! -én hülye!!! Ezt kellett volna mondanom először is. Így meg már úgy sem hiszi el, mert azelőtt meg azt mondtam, hogy őt kerestem. Miért nem adott nekem az élet több észt és kevesebb sármot?? Ekkor elkezdtem mosolyogni és a bicepszeimet nézegetni. Riker elég hülyének nézhetett.
-Fogalmam sincs, mi járhat abban a csöpnyi kis agyadban Rossy, de, hogy nem a Földön jársz az biztos. -nézett lekicsinyítően, majd hallottam Lara hangját.

Riker szemszöge

Sokat köszönhetek Laranak, hálás vagyok neki. Nagyon kedves lány és gyönyörű. De csak ennyi, max a húgomnak tudnám tekinteni. Bár Rossról ugyanezt már nem mondanám el, hogy húgaként tekint erre a lányra. Mit csinál? A folyosó végén várja a barátnője, ő meg egy másik lány után futkos? Be kell vallanom nagyon vicces volt. Össze-vissza beszélt Ross és zavarban volt. Még soha nem láttam ilyennek. Még Lauranál sem vettem észre ilyen viselkedést nála, amikor elkezdődött a kis románcuk. Vagy csak már agyára ment a kapcsolat.

Lara szemszöge

Hallottam, hogy valahol nem messze az ajtómtól Riker beszélget....Rossal? Odamentem és éppen azt mondta Ross, hogy a mosdót keresi. Érdekes..ha a mosdóba akart menni, akkor hogy nem látta meg, mikor előtte jött el? Vagy inkább ő a hülye, hogy mindenhol eltéved és közben Dellyre fogja? Ekkor elkuncogtam magam. Ross háttal állt nekem így értetlen fejjel megfordult és ingerülten szólt hozzám.
-Mivan? -kérdezte Ross, akinek láthatóan nem tetszett, hogy kiröhögöm.
-A mosdó arra van. -nevettem tovább és tartottam a mutatóujjam arra, amerről jött.
Ekkor fogta magát és elsietett onnan. Aztán visszamentem az ágyamhoz és leültem. Csak bámultam magam elé. Nem járt a fejemben semmi. Aztán lépteket hallottam.
-Szia! Bocsi, hogy megzavarom az elmélkedésed, de nem láttad Rosst? -kérdezte nevetve. Milyen kedves lány. Folyton csak mosolyog. Tök cuki. :3
-Szia Laura..épp az imént tévedt el. -röhögtem. -A mosdót kereste.
-Na igen..tipikus. Lynchék nagyon tudnak tájékozódni, akárhol vannak. -mondta szarkasztikusan. Ezen szó szerint szakadtunk a nevetéstől. Közben leült mellém az ágyra és elkezdtünk mindenféléről beszélgetni.. Elmeséltem neki, hogy miért vagyok itt, beszélgettünk a hobbijainkról, miket szeretünk, milyenek a barátaink..mesélt nekem, hogy hogyan is ismerte meg Rosst. Na igen..az Austin és Ally forgatásain sok időt töltöttek együtt. Nyilvánvaló volt, hogy összejönnek egyszer. De aztán mondott valamit Laura, amin mindketten elkomolyodtunk.
-De úgy érzem..kezdünk elhidegülni egymástól. Mintha Ross már nem az lenne, akit megismertem. Mintha nem is szeretne úgy, csak ott vagyok neki és annyi.. Lehet van egy másik lány.. -hangja elcsuklott, szeme már csillogott, de nem hagyta, hogy kiszökjenek könnyei, én pedig tehetetlenül ültem mellette és gondolkoztam, mit is mondhatnék.

-Figyelj, ha nem szeret, akkor engedd el.. Sokkal jobbat érdemelsz. Olyat, aki igazán szeret téged. Nehéz olyan pasit találni, akivel minden klappol. De egyszer biztosan megtalálod a nagy Őt. És ha Ross ilyen hülye, akkor vessen magára. -úgy érzem összejött a kis hegyi beszédem, mert nyugalmat láttam Laura arcán, s egy enyhe mosolyt. Ekkor megölelt és fülembe súgta, hogy köszönöm. Ölelkezésünket Ross szakította félbe, mondván, hogy hallotta barátnője hangját.
-Bocsi, zavarok? -láttam a szöszi arcán, hogy nem érti a helyzetet. Mindketten mérgesen néztünk rá. Arcára enyhe félelem és csodálkozás ült. Én és Laura előre húztunk, Ross pedig a hátunk mögött kullogott. Mikor odaértünk a többiekhez épp akkor jött ki David és megengedte, hogy bemenjünk kettesével Rydelhez.

Riker Rockyval ment, Laura nem szeretett volna a pasijával menni, amit Ross nem értett, ezért Rylanddel ment, nekem pedig maradt Ross. Szuper. Közben megérkeztek a Lynch szülők is. Mivel ők nem voltak a környéken, mert el kellett utazniuk, csak most értek oda. Kérdezősködtek és megköszöntek nekem mindet. Nagyon kedves emberek. De olyan ismerősök. Hát persze..a gyerekeik híresek..hogyne lennének ismerősök.

Már csak én és Ross maradtunk ketten a váróteremben, a többiek elmentek valamerre, a szülők pedig épp Dellynél voltak. Ross végig csendben ült és nézett ki a fejéből. Persze a helyében én sem szóltam volna magamhoz, végig karbafont kézzel ültem és láthatta rajtam, hogy mérges vagyok. Hogy lehet valaki ilyen barom, hogy ennyire hanyagolja a barátnőjét? Főleg Laurát! Pedig ő annyira cuki, pár órája ismerem, mégis mintha a nővérem lenne.
-Elárulnál valamit? -szakítja meg gondolataimat Ross emelkedett hangon?
-..... -nem szóltam semmit, hadd gondolkozzon csak.
-Mi baja van Laurának?? Mit mondtál neki? -kérdezte mérgesen.
-Ja, hogy még azért is én vagyok a hibás, mert nem foglalkozol a saját barátnőddel? -az volt a tervem, hogy nem mondok neki semmit, de annyira felpumpálta az idegeim, hogy kicsúszott a számon.

-Mi? -nézett elképedve. -Ezt ő mondta?
-Pontosabban azt, hogy elhidegültél tőle, már nem vagy az, akit megismert, lehet van egy másik lány... -váltottam komolyra a témát. Az arcán döbbenetet láttam.  

-Tényleg van egy másik lány? -kérdeztem Rosst. Erre azonnal elkezdett védekezni és elég furcsa fejet vágott közben. Nem tudom, nem volt túl hiteles.

Aztán megszakítva beszélgetésünket, kijöttek a Lynch szülők, s bementünk Rydelhez. Rydel azonnal megölelt engem és Rosst egyszerre (!) és megköszönte nekem már nem is tudom hanyadjára, hogy segítettem neki és megkért, hogy továbbra is tartsuk a kapcsolatot, mert nagyon megkedvelt engem. Aztán apa hangját hallottam meg az ajtóból, amint beszélge a Lynch szülőkkel. Nagyon piszkálta valami a fülem, amiről beszélt apa velük. Próbáltam hallgatózni, míg Ross és Delly beszélgettek.

Új szereplők

Sziasztok! Még nem új résszel jöttem, csak szeretnék bemutatni pár új szereplőt. :)

Laura

Adam (Lara apja)

Clara (Lara anyja)

Leon

Federico (Fede)

Diego

Raini

Calum

2. fejezet - Justin Bieber.. Vagy mégsem??

És itt véget ért az álmom, mert Ross volt az. Pedig tényleg pöpecül ment eddig minden..ugyanígy volt az álmomban is csak akkor éppen Bieber állt előttem.

-Hát te nem vagy egy Justin Bieber. -mondtam flegmán.
-Mivan? Miért pont Bieber?? -értetlenkedett a szöszi.
-Hagyjuk, neked az túl magas lenne. -nevettem rosszmájúan.
-Azt hittem nekem jobban örülsz. -erre fölényesen elmosolyodott. -Láttalak a színpadról, szóval csak bírsz, ha már úgy bámultál. -kacsintott felém.
-Micsoda? Hogy neked? És hogy én bámultalak?? Hidd el, nem azért voltam ott, mert annyira szeretlek, hanem mert rákényszerültem. És ne hidd azt, hogy most adod itt nekem a nagymenőt meg előveszed a legcsábosabb mosolyod és elájulok tőled. -kapkodtam idegességemben a fejem.
-Nem is feltételeztem. -csak nevetett. Ez a pali esküszöm még idegesítőbb, mint gondoltam.
-Na jó, inkább állj félre, nekem dolgom van. -azzal ellöktem az utamból, de valaki megfogta a kezem.
-David?
-Lara, tudod, hogy ha el mersz szökni, az apád örök szobafogságra ítél, és még a kórházban is tovább kell maradnod. Szóval, ha nem akarod életed hátralévő részét itt tölteni, akkor viselkedj, kérlek. De mégis hova mentél volna ilyenkor? -már csak ez kellett, hogy ez a palimadár beleszóljon, mit csinálok. Nem mindegy az neki, hogy mit csinál velem az apám, ha nem fogadok szót neki?! Nem tudom, mit van úgy oda.
-Justin Bieber koncertre és megyek is. -indultam volna, de az a beképzelt majom elkezdett valamit pofázni.
-Mi? Te komolyan ekkora Justin Bieber fan vagy? Az egy senkiházi. Rossz példát mutat a rajongóinak, nem tiszteli őket. Nem tudja értékelni, amit az élet adott neki..túlságosan el van szállva magától. -akadt ki ezen, de igazából nem értem miért zavarja őt ennyire. Ez nagyon hiányzott. Úgy érzem szét robban a fejem az idegtől. Éreztem, hogy elvörösödik az egész fejem az idegtől.
-Miket beszélsz? Nézz magadra! Nem te vagy elszállva magadtól? Csak magaddal törődsz. -üvöltöztem vele. Majd közelebb jött, szinte annyira közel, hogy csak pár centi volt köztünk, a számhoz hajolt, és suttogva mondta...
-Ha ismernél, nem ezt mondanád. -ahogy odahajolt hozzám pár centire a számtól, azt hittem lesmárol. Na akkor lettem volna rosszul az tuti. És nem azért mert, hogy fuuu én mekkora mázlista vagyok, hogy megcsókolt engem maga Ross Lynch, hanem az undortól. És ezt a kínos helyzetet David is végignézte. Ezzel el is viharzottam a kórtermembe. David meg utánam.
-Figyelj, nem akarok neked rosszat, de figyelj oda, mit csinálsz. Apádnak most az egyszer nem fogok szólni, de kérlek, ne hozz engem is kínos helyzetbe. -majd ki is ment, miután elmondta ezt.
Azért rendes tőle, hogy nem szól apának. Mikor lenyugodtam, felhívtam Camit, és részleteztem neki, hogy mi történt. Odáig volt, meg vissza, hogy én Rossal beszéltem, vagyis inkább üvöltöztem, ugyanis ő oda van értük. Mármint az R5-ért. Riker a kedvence, bár nem tudom mit eszik rajtuk. Habár Rikerrel nincs semmi bajom és senkivel, kivéve azt az egyet.. Mikor odaértem, hogy azt hittem megcsókol Cami elkezdett kuncogni..
-Most mivan? -kérdeztem szinte ordibálva a barátnőmet.
-Talán azért hitted azt, hogy meg fog csókolni, mert tudat alatt azt szeretted volna. -s közben hallottam a hangján, hogy mosolyog. Erre felkaptam a vizet és inkább letettem a telefont.
-Tudod mit, Cami? Inkább beszéljünk később, vagy tudod mit?  Inkább holnap, szia.
-Na de....
És erre lecsaptam a készüléket.

Már este 9 óra volt miután megvizsgált David, majd gondoltam alszok inkább, hátha elfelejtem ezt a hülye napot. Lehunytam a szemem és álmodtam valami különöset. Egy alak fut utánam az erdőben, én meg egyre gyorsabban futok, hogy ne érjen utol. Félek és sírok..nem tudom mit akar tenni velem. Sötét volt. Egyedül csak én és az a férfi futkároztunk a fák között. Egy faágban felbuktam és a földre estem. A férfi utolért..nem tudtam elmenekülni előle. Az arcát nem láttam. Ordibáltam, hogy segítsenek, de nem jött senki. Már majdnem elájultam a sok sírástól meg az ordibálástól, amikor valaki odanyújtotta a kezét felém és elvitt onnan. Megmentette az életem. Szőke haja volt, magas, izmos..rám nézett és megláttam Rosst. És erre felkeltem. Nem igaz, hogy a gondolataimba és álmaimba is beférkőzik. De miért pont neki kellett megmentenie?  Miért róla álmodtam?? Nem értem. És ki lehetett a másik férfi, aki futott utánam? Na jó inkább felkelek és kimegyek sétálni..ki szellőztetem a fejem. Bár este fél 11-kor elég hülyének fognak nézni, hogy bolyongok ott, mint valami őrült. Na mindegy, lesz, ami lesz. Mikor kimentem, megláttam a kórház előtti padon egy szőke lányt. Nem tűnt valami jó kedvűnek, mintha fájlalná valamilyét, de nagyon. Talán sír is. Oda megyek megnézem, van-e valami probléma.

-Szia! -mentem oda hozzá.
-Szia! -köszönt ő is keserves hangon.
-Rydel, te vagy az? az R5-ból? -kérdeztem meglepetten.
-Bocsi, de most nem tudok autogramot adni és képet sem tudunk készíteni, ne haragudj. -kétségbe esetten nézett.
-Nyugi, nem egy fanatikus rajongó vagyok, csak láttam, hogy van valami baj és idejöttem megkérdezni, hogy jól vagy-e. -nyugtatgattam.
-Óh, végre egy rendes ember a környéken. Egy lélek sem vette észre, hogy szenvedek. Amikor jöttem ki megbotlottam valamiben és ahogy a földre huppantam rám borult az a nagy kuka. Azt hiszem a lábam eltört. Valaki odajött, összepakolta a kukát, de azt nem kérdezte meg, hogy élek-e még. -panaszkodott Rydel.
-Gyere, kapaszkodj a vállamra, beviszlek, hogy vizsgálják meg a lábad. -mosolyodtam el és nyújtottam a kezem Rydel felé.
-Köszönöm...
-Lara. Lara a nevem.
-...Lara. -mosolyodott el.
-És a testvéreid, hogy-hogy nem veled voltak? -kérdeztem hirtelen, ahogy eszembe jutott.
-Ők már biztosan hazamentek. Mindig cukkolnak, hogy mindenhol eltévedek, meg hogy én semmit nem találok meg, és ezért nem engedtem, hogy velem jöjjenek. De már valószínűleg aggódnak értem. Csak a telóm lemerült. -mondta kicsit szomorúan.
-Hát igen az öcsédnek sajnos nincs annyi esze, hogy idejöjjön, mivel a kórházban látott utoljára, és gondolhatná, hogy talán itt vagy. -húztam fel egy erőltetett mosolyt az arcomra.
-Ööö...Rossra vagy Rockyra... vagy esetleg Rylandre gondolsz? -kérdezte értetlen fejjel.
-Hát Rossra...ki másra..
-Ááááááhh... azt hittem, bírod őt. -mondta mosollyal az arcán.
-Persze..ő is azt hitte, csak hogy ez nem így van. -válaszoltam flegmán, amit kicsit azért megbántam, mert hát szegény lány nem tehet róla, hogy ilyen tapló öccse van. Így csak rá mosolyogtam és mondtam neki:
-De nyugi, téged nagyon bírlak, te vagy a legnormálisabb a bandából, csajszi. -és erre megölelt. Nem tudom, milyen hatást váltottam ki belőle ezzel, de meglepett.
-Ott az orvos, menjünk. -szakítottam félbe az ölelkezést.
-David! Hoztam neked valakit. Valószínű, hogy lábtörés. -mondtam Davidnek, aki egyből szemügyre vette Rydel lábát.
-Gyere a rendelőbe és megvizsgálom a lábad, utána irány a röntgen. -közölte kicsit kétségbe esett arccal Rydellel.

Ross szemszöge

Már háromnegyed 11 volt, amikor eszembe jutott, hogy Rydel még sehol sincs. Persze, hiszen elvette a figyelmem az a hisztérika. Ha nem lenne ilyen elviselhetetlen egész jó csaj lenne. Na de nem..nekem barátnőm van..Laura. Már 2 és fél hónapja járunk. Nem akarom elrontani. És különben sem az én esetem az a csaj. Pláne ilyen modorral. Na jó elég a csajokról, inkább felhívom Rydelt. *Kikapcsolva*
-A francba, miért nem veszi fel? -üvöltöttem a telefonba.
-Laura? -kérdezi unottan Riker.
-Nem! Rydel. Neked fel sem tűnt, hogy még nincs itthon?! -álltam neki a bátyjámnak.
-Az fasza! Teljesen kiment a fejemből. De hol láttuk őt utoljára? -kérdezte idegesen Riker.
-Nem emlékszem. Várj, gondolkozom. -emeltem fel az ujjam, azzal intve, hogy hallgasson, míg töprengek. -Bementem a kórház folyosójára a kabátomért, aztán az a hisztis nekem állt. Mi is volt előtte? Megvan..akkor ment ki a kórházból Rydel idegesen, mert nem akarta, hogy vele menjünk. És valószínű, hogy nekünk van igazunk mindig. -érveltem a bátyámnak.
-A kórház. -emeltük fel a fejünket és mondtuk egyszerre. Erre felkaptuk a kocsikulcsot és elindultunk.

Lara szemszöge

Gondoltam, megvárom őket, hogy megtudjam, mi a baj. De mikor kijöttek, Rydel tolókocsiban volt és David kiabálta a nővéreknek, hogy készítsék be a műtőt, mert meg kell műteni a lány lábát. Kezdtem félni, odamentem, hogy megtudjak valamit.
-Micsoda? A műtőbe? Mi történt? -futottam oda az orvosokhoz. Majd Rydel, megszólalt félő, remegő hangon.
-A lábam szilánkosra tört, valami vasakat kell a lábamba ültetni. -szegény már a mondat végén elsírta magát. Nem tudtam semmit sem szólni, teljesen lefagytam. Annyira sajnáltam őt. Igaz, hogy kb. csak egy fél órája ismerem őt személyesen, de akkor is. Mi lesz most a bandával? És mikor fog felépülni? Jaj szegény lány. Próbáltam őt megnyugtatni.
-Hé, Rydel, minden rendben lesz. Erős csaj vagy. -majd a vállába bokszoltam olyan csajosan és lágyan, mire ő befejezte a sírást és elmosolyodott.
-Kérlek, ha a testvéreim erre járnának... -kezdte el a mondatát, de félbe szakítottam.
-Persze..szólok nekik. -mosolyogtam rá. Egyébként semmi kedvem nem volt találkozni Rossal, de ha ezen múlik..
Kb. eltelt egy fél óra és jött be az ajtón Riker, Ross, Ratliff, Rocky és Ryland. Rydel testvérei. Vagyis Ratliff nem a testvére, de a család barátja nagyon régóta és a banda tagja. Ahogy Riker elsőként beviharzott, odajött hozzám és csak annyit kérdezett:
-Hol van most? -szomorú fejet vágott, de én próbáltam nyugtatni, immár mindannyiukat, mert ők is odaértek, és odajöttek hozzám.
-A műtőben. De ne izguljatok. Kemény a csajszi. Mosolyogva ment be. -próbáltam higgadt fejet vágni és mosolyogni, így talán ők is nyugodtabbak lesznek.
A többiek leültek a váróban lévő székekre, Ross pedig közelebb lépett hozzám.
-Figyelj, köszi..mindent. Ha te nem lettél volna, akkor nem is tudom... -félbe szakítottam mondandóját.
-Ez természetes. Kicsit hibásnak érzem magam.. Tudod, ha nem álltam le volna veled veszekedni, talán Rydellel maradtál volna. És akkor nem történt volna baj. -már a sírás kerülgetett. És kicsit szégyelltem is magam. Erre Ross a földre hajtotta a fejét és amolyan kisfiúsan mosolygott, majd visszanézett rám.
-Most miért nézel így ? -kérdeztem, mivel nem értettem, mi ez a nézés nála.
-Csak.. fura, hogy ezt hallom tőled és nem ordibálsz velem. -mondta még mindig mosolyogva.
-Hidd el, hogy más helyzetben nem kímélnélek. -majd odamentem a többiekhez és leültem én is a székre, aztán Ross is követte a példám. Pár perc múlva Ross venni akart egy kólát és megkért, hogy menjek vele, mutassam meg neki, hol van az automata. Míg lementünk, végig nem szóltunk egymáshoz. Kezdett kínossá válni a szitu. Mikor visszaértünk, a váró ajtaja előtt Ross megfogta a kezem, ezzel akadályozva, hogy visszamenjek a többiekhez és láttam rajta, hogy nagyon ideges. Nem értettem, miért tett így. Hirtelen az érintésétől elkezdtem remegni, a hideg végig szökött a hátamon és karomon, vagy nem is tudom, furcsa érzés volt.
-Minden oké? -kérdeztem tőle remegő hangon.
-Ugye rendbe fog jönni? -láttam az arcán a félelmet. Most tényleg sajnáltam őt. Elfelejtettem, hogy mennyire is utáltam eddig. Talán félre ismertem? Tényleg nem is olyan rossz pasi?
-Bízz bennem! Minden rendben lesz. -mondtam neki lágy hangon és enyhén mosolyogva. Válaszul elmosolyodott és nyomott egy puszit az arcomra. Mikor megpuszilt éppen akkor viharzott be egy lány. Odajött Rosshoz és csak úgy lesmárolta.

1. fejezet - A kezdetek

Lara vagyok. 17 éves. Majdnem 1 éve élek kint a szüleimmel Los Angelesben. Apám itt talált munkahelyet orvosként, így el kellett jönnünk Magyarországról. Azóta lázadok ellenük, hiszen elszakítottak a barátaimtól, az életemtől és most magántanuló vagyok. 5 napja műtöttek meg a vesémmel. Így most egy kórházban dekkolok. Az orvosom, aki műtött annyira helyes pasi, hogy csak miatta maradtam itt. Egyébként már elhúztam volna innen. Apának jó barátja. Csak baromi idegesítő a hapsi, mert folyton rajtam lóg. Vigyáznom kell magamra, mert még nem vagyok egészséges és bla bla bla a szokásos dumák. Egy ideig halálosan belé voltam zúgva, de aztán eljegyezte a barátnőjét és kezdem túl tenni rajta magam. És egyébként is idős hozzám.

David

Pont a mai napra beszéltük meg a legjobb barátnőmmel, Camillaval hogy eljön velem egy Justin Bieber koncertre. Régi álmom, hogy láthatom őt. Bár Cami nincs oda érte, de rábeszéltem nagy nehezen, hogy jöjjön el velem. És erre itt kell lennem. De nem érdekel, el fogok szökni. Amikor mindenki el lesz foglalva. Akik ismernek, tudják, hogy őrült vagyok és képes vagyok bármire, hogy a célom elérjem.

Camilla

Mikor közeledett az este, körülnéztem és sehol az orvosok. Micsoda mázli. Nem is kellett több, felöltöztem, kicsinosítottam magam és elindultam kifelé az ajtón. De valaki megállított.

-Bocsi...te hova indulsz ilyen sietősen ilyenkor.
Köpni, nyelni nem tudtam, elállt a szavam. Justin Bieber itt áll előttem.
-Hát...én..épp a koncertedre..
Ekkor Justin a legszexibb mosolyával rám mosolygott és nyomott egy puszit a számra.
-Annyira gyönyörű vagy Lara és szeretném...
És ekkor a telefonom csengőhangjára keltem. Nem hiszem el, hogy még álmodni sem tudok nyugodtan, mert azt is megszakítja valaki hajnalok hajnalán. Nem mintha, ebben a kócerájban olyan jól tudnék aludni. De legalább álmomban Justinnal csókolóztam.

-Igen? -kérdeztem kicsit emelkedett hangon.
-Lara, megint Justin Bieberről álmodoztál? Vagy egy fél órája várom, hogy felvedd a hülye telefonod.
-Camilla, fél 8 van! -néztem az órára.
-Na mi lesz ma akkor? Még mindig menni akarsz arra a hülyeségre? -kérdezte Cami kicsit flegmán.
-Igazából még 1 hétig itt kellene lennem, de talán nem veszik észre, ha egy éjszakát kimaradok. -mondtam huncut hangon.
-Te nem vagy normális, nem engedhetem, hogy így elgyere. Még valami bajod eshet. -üvöltözött velem.
-Az egyetlen probléma, ami történhet, hogy nem látom álmaim hercegét.
-Ja, álmaid hercege valószínű, hogy telenyomja magát a koncertre kokóval, hátha valamiért el kell halasztani és a rohammentő viszi el.
-Ne csináld ezt Cami!! Hogy mondhatsz ilyet?? Ilyet nem kívánunk senkinek!!!
-Jó, talán túloztam, de tudod, hogy nem egy példa gyerek.
-Én szeretem őt a hibáival együtt, biztosan nagyon nehéz neki. -mentegetőzöm.
-Jaa, tutira nehéz lehet elviselni, hogy mindennap más csajt dughat és hogy majd' bele fullad a pénzébe. -ecsetelte Camilla.
-Na jó, tudod mit? Most leteszem, mert mindjárt rám száll David, az orvosom.
-Óhh...David nyugodtan rám is szállhatna. -mondta huncut hangon.
-Ezt hagyd abba, tudod, hogy jegyese van.
-Na jó, de kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget, halasszuk el az estét! -kérlelt.
-Azt már nem! Felejtsd el! Este ott leszek, ahol megbeszéltük. Na ott tali, puszika!
-Te őrült vagy! Puszika.

Ahogy letettem, azonnal jött is David, hogy megnézze, minden rendben van-e. Jöhetne másért is, de ha nem, hát nem. Áhh jobb lenne, ha tényleg befejezném ezt. Jegyese van, jegyese van, Lara felejtsd el azt a jó fenekét..és az izmos vállát..és a haját. Vááá koncentrálj Lara.

-Jó reggelt. Minden rendben volt az este? -kérdezte David mosolyogva. Annyira pozitív hatással van mindenkire. Mindig mosolyog. Neki soha sincsenek problémái?
-Jó reggelt doktor úr. Igen..a szokásosan unalmas estém is túl éltem.
-Megbeszéltük már, hogy tegezz nyugodtan. Mióta itt éltek ismerlek benneteket. Egyébként nyugi, már csak 1 hetet kell itt lenned. -próbált bíztatni.
-Óhh persze..csak annyi. Neked könnyű mondani. -flegmán néztem rá.
-Na jó, ha látjuk, hogy minden rendben, akkor hamarabb is kijuthatsz innen. De csak, ha jó kislány leszel. -s közben mosolygott rám azzal az édes pofijával.
-Jó lenne. -mosolyogtam vissza rá.
-Oké, akkor én megyek vissza, megnézem a többi beteget. Ha valami van, tudod, csak szólj. Óh...majdnem elfelejtettem. Ma nagy rendezvényt szervezünk. A beteg gyerekeknek és a fiataloknak. Egy koncert lesz..nem tudom, ismered-e a bandát, az R5 fog fellépni.
-Mi?? Bárcsak elfelejtetted volna. Ki nem állhatom azt a szöszit. Annyira beképzelt és azt hiszi, övé a világ.
-Nos, én nem igazán ismerem őket, de ha valakit nem ismersz személyesen, nem szabad képet alkotnod róla, mert lehet, hogy ha ismernéd, ő jelentené neked a világot.
-Na ez az, amit róla sohasem feltételeznék -nevettem el magam, kicsit erőltetetten.
-Na jó, akkor most már megyek. Majd azért gyere ki és kapcsolódj ki egy kicsit. -mondta és elindult.
-Talán.
Ha tudnád, hogy fogok én ma kikapcsolódni...gondoltam magamban majd kajánul elkezdtem mosolyogni.

Eljött a délután, így elkezdtem öltözködni, kicsíptem magam. Erre persze, az a minden lében kanál David bejön. Nem tudom, hogy egy ilyen jó pasi hogy lehet ennyire idegesítő is egyben?
-Na, csak meggondoltad magad? -kérdezi a jó képű orvos.
-Mi? Ezt most hogy érted? -nem tudtam, mire gondol. Valamiről lemaradtam?
-Lejössz a koncertre?
Jaaaa, igen, teljesen kiment a fejemből. De ez most pont kapóra jött. Így nem olyan feltűnő, hogy így felturbóztam magam.
-Óhh...persze...az R5. Tudod, rájöttem, hogy ez egy jó lehetőség a lazításra. És a zenéjük amúgy sem rossz.
Amit tényleg így gondolok. A zenéjüket szeretem, csak a híres Ross Lynch-t nem bírom.
-Szuper. Akkor gyere, lekísérlek. -nyújtotta a kezét a derekamhoz, hogy elkísérjen. Pöpec..mostmár tuti, látnom kell vergődni azt az agyonhidrogénezett hülyét a színpadon.
-Menjünk. -indultam el én is Daviddel.

Már csak egy óra van Bieberig és még mindig a hidrogénbombát kell hallgatnom és látnom. Habár nem is csinálja olyan rosszul..és nem is olyan gáz pasi..sőt...csak ne lenne ennyire öntelt. Jaj ne..miket beszélek...még hogy jó pasi. Elment az eszem. Fogalmam sincs, miért bámul rám, miközben énekel. Azt hiszi, én is el vagyok tőle ájulva. Persze, hisz mindenki sorban ájul érte. Kivéve engem.

Mikor végre vége lett ennek a hülye koncertnek, elindultam a kijárati ajtó felé. Olyan Deja vu érzésem van..mintha már ez megtörtént volna.. Pontosan ugyanígy. És...és mikor...végre az ajtóhoz érek, megjelenik előttem életem szerelme. Justin Bieber. Ahogy ezt kilogikáztam egyre csak siettem az ajtóhoz, remélve, hogy ez tényleg az álmom. És akkor kinyitotta az ajtót valaki és ott áll előttem Ő..