" Éppen a szekrényemben szelektáltam a ruháim, amikor kopogást hallottam. Félig a szekrényből kiabáltam egy 'gyerét'. Ross lépett be a szobámba, de csak akkor láttam meg őt, amikor megfordultam és az ágyon ült, s nézett, miközben szerencsétlenkedem a szekrényemben lévő cuccok tömegével."
-Akarsz valamit? -pillantottam rá, majd folytattam a szekrényemben a kutakodást.
-Csak meg akarom köszönni, hogy próbáltál belém lelket önteni, amikor úgy magam alatt voltam. -mosolygott enyhén, s közben a földet fürkészte a szeme. Úgy nézett ki, mint egy édes kisfiú. Nem bírtam ki, hogy ne öleljem meg. Ezt olyan..válaszként kapta. Az ölelést viszonozta még szorosabban. Erre Riker belépett az ajtón, kopogás nélkül, mivel nyitva volt.
-Khhhmm..bocsi, nem akartam zavarni. -mosolygott huncutul. Az arckifejezéséből gondoltam, mi járhat abban a kicsi kis fejében.
-Riker! Ne kezdd a hülyeségeid, légyszíves! -emeltem meg a hangom.
-Dehát én csak Rosst akartam megkérdezni, hogy szerinte melyiket vegyem fel.. -tartott fel a kezével 2 inget, egy kéket és egy fehéret.
-A kék. -nevetett Ross, én pedig csak karöltve, morcosan néztem Rikerre, aki csak vigyorgott rám.
Aztán kitessékeltem Rosst is és Rikert is azzal az okkal, hogy készülődnöm kell.
A választásom erre a ruhára és cipőre esett.
Nagyon jól éreztük magunkat útközben. Végig hülyültünk a srácokkal. Mikor odaértünk beálltunk a belépőjegyekért várakozó emberek sorába.
Ross szemszöge
Amint megkaptam a jegyet, beléptem a szórakozó helyre, ahol valami olyat láttam, amit talán nem kellett volna. Azaz valakiket.. Leon elég félreérthető helyzetbe került Nickyvel, Lara barátnőjével. Lehet tényleg csak valamit félreértek, de kíváncsi lennék én arra a magyarázatra. Leon szembefordulva Nickyvel a derekát szorongatta, arcuk közel egymáshoz, tekintetük egymáson pihent. Szívem szerint képen törölném és mindent kitálalnék Laranak, de az eszem azt mondja, ne tegyem, mert lehet nincs is semmi, csak..csak..fogalmam sincs.. erre nincs magyarázat. De hallgatok. Azt hiszem. Amint belépett a terembe Lara is Leon azonnal észrevette őt és időben ott hagyta Nickyt. A fiú odajött hozzánk, s miközben beszélt Larahoz a kezét fogva, szúrós tekintetem rátapasztottam. Épp maga előtt tolta a tánctérre a barátnőjét, miközben megszorítottam a karját.
-Leon, azt hiszem van egy kis megbeszélnivalónk. -figyelmeztettem mogorván.
-Haver, lazulj már el! -nevette el magát, és vállon veregetett. Gőze sincs arról, hogy mit tudok róla. Azzal el is mentek Laraval táncolni.
-Miért vagy ilyen feszült Ross? Ha még mindig Laura.. -jött oda hozzám Rocky.
-Nem, nem érdekel Laura. -talán a kelleténél indulatosabban válaszoltam.
-De akkor.. Na nee! Ugye nem...? -nézett Larara és Leonra, s közben pajkosan vigyorgott.
-Mii? Neked elment az eszed? -próbáltam nevetni, minhta nem róla lenne szó.
-Ahaa... -és azzal ott hagyott. Na még ez kellett, hogy ilyen hülyeségeket gondoljon a bátyám.
A buli alatt jól szórakoztunk a srácokkal. Már kezdtem elfáradni, így leültem az egyik asztalhoz. Észre sem vettem, amikor Lara leült mellém.
-Hát te? Hol van Leon? -fordultam felé.
-Fogalmam sincs. Úgy egy fél órája eltűnt azzal az indokkal, hogy mindjárt jön.. -láttam az arcán az aggódást.
-Biztosan valami fontos dolga akadt. -próbáltam észszerű választ adni, habár nem értettem én sem, hiszen én nem hagynám ott a barátnőmet egyedül ilyen sok időre indokolatlanul. Hirtelen támadt egy ötletem.
-Gyere! -álltam Lara elé, s nyújtottam a kezem.
-Neee..nem akarok! -nyavalygott kérésemre, amivel nem foglalkoztam, inkább felrántottam és elkezdtem táncolni. Eleinte nem nagyon engedelmeskedett, de végül mégis beadta a derekát és elkezdett táncolni velem. Már nem is tudom mennyi lehetett az idő, de kb 2 óra hosszát végig táncoltunk és persze italt is fogyasztottunk, ami már kicsit a fejünkbe szállt. A többieket sem láttam már. Egyszer csak megpörgettem a lányt, mire kicsit megszédült és majdnem hanyatt dőlt, de a csípőjét azon pillanatban megfogtam, így megakadályozva egy hatalmas esést. Egész közel került egymáshoz az arcunk, valamiért nem akartam megszüntetni a távolságot köztünk. Sőt, még azt a keveset is el akartam tüntetni. De mielőtt történt volna valami, megérkezett Leon, s hátulról megfogta Lara derekát. Erre Lara elkezdett röhögni. Nyilván az alkohol hatása miatt volt. Mivel ő kicsit spiccesebb volt nálam, így ki tudtam magyarázni azzal a dolgot, hogy csak megelőztem a bajt. Úgy tűnt, elhitte Leon, de azért a tekintete nem volt túl boldog.
-Hol voltál Leon? -kérdezi Lara tőle, ráakaszkodva.
-Majd, ha józan leszel, elmondom. -mondta neki mosolyogva, s közben adott egy puszit a homlokára.
-Jobb, ha hazamész. Gyere, hazaviszlek. -húzta el a kezénél fogva a lányt, de ő megállt, ami meglepett.
-De úgyis a srácokkal megyek haza Leon, várjuk meg őket! Dellyyyyy! -kezdett el kiabálni rekedt hangon, mintha síri csend lenne bent. Persze csoda lett volna, ha Delly elé ugrik, ugyanis ilyen zajban még ha a közelben lett volna sem hallotta volna meg.
-Leon, hagyd..elindulok vele megkeresni a többieket, hívok egy taxit és jól lesz, meglátod. -ajánlottam fel neki. Ő pedig húzóckodva, de belement. Amíg kerestük a többieket, Lara végig szorosan fogta a kezem, amit nem bántam. Jó érzés volt. Persze biztosan az alkohol beszél belőlem és holnapra újra a régi leszek. Amikor megláttam végre Rikert és a többieket, észrevettem magam és ugyan nehezen, de elengedtem erős szorításából Lara kezét, ami láthatóan nem tetszett neki.
-Rossy, ne hagyj itt! -kiabált utánam, pedig csak egy lépéssel volt a hátam mögött. Így csak hátráltam egy lépést, hogy mellette legyek.
-Menjünk srácok! -szóltam oda nekik, mire kérdőn néztek rám, erre ránéztem Larara, majd vissza a többiekre, aztán elismerően bólogattak. Elindultunk kifele a helyről, s egy pár perc múlva megérkezett a taxi. Lara egész úton csak beszél, beszélt, beszélt.. A többiekkel pedig jót röhögtünk néhány fura kijelentésén. Például.."Tudtátok a szmájlik rasszisták?" Vagy, hogy "Azt, hiszed, hogy mivan, aztán közben meg na ja.". Na meg lehúzta a kocsi ablakát, és kilökött egy összegyűrt zsebkendőt. Gondoltuk, nem akarta a szemetet a táskájában tartogatni, erre hirtelen kikiabál az ablakon.."Pikácsúúúú, téged választalak!" Na ezen mindenki fáradtan, álmosan elkezdett szakadni. Nem hiszem el, hogy még mindig nem fáradt el. Amikor az ajtónkhoz értünk, próbáltuk őt fedezni, mert ha a szüleink ilyen állapotban meglátják őt, hatalmas letolást kapunk még ma, másnap meg ő, mire kijózanodik. Már éppen láttam, ahogy nyitja a száját, ezért még időben elé tettem a kezem, hogy fel ne keltse anyáékat. Delly vállalta, hogy majd ő rendbe teszi Larat, hogy lefeküdjön aludni, mi meg felmentünk fürödni, majd mindenki a saját szobájába vonult. Még meglepően nem voltam álmos, ezért felnéztem a laptopomon a közösségi oldalakra. Egy negyed óra telhetett el, amikor lépteket hallottam az ajtóm felől, majd kopogás nélkül benyitott valaki.
-Delly, a macskád bejött a szobámba, és nem hagy aludni, kérlek, ne zavarj ki, hadd aludjak veled! -na jó, még mindig nyilvánvaló, hogy azt sem tudja, hol van. Felálltam és odamentem hozzá, mielőtt még neki ment volna valaminek vagy összetörte volna magát valahogy.
-Hé, Delly, te gyúrsz? Milyen izmos a vállad.. -fogta meg a vállaim. Oké..ezen egy pillanatra elmosolyodtam.
-Nem Delly vagyok, te hülye. -mondtam mosolyogva, miközben a karjaimban volt.
-Rossy, Delly macskája nem hagy békén. -fura tőle ezt a becenevet hallani.
-De nincs is macskája. -röhögtem el magam.
-De ott van a szobámba..fekete..nagyon ijesztő szemei vannak, én nem fogok visszamenni! -kezdett el emeltebb hangon nyafogni. Most mit kezdjek vele? Nem fog visszamenni a szobájába, és azt sem akarom, hogy felkeltse anyáékat és a többieket.
-Na jó, akkor megengedem, hogy itt aludj, csak maradj csendben. -elkezdett úgy bólogatni, mint egy kisgyerek. Aztán megindult az ágyam felé, de az éjjeli szekrényemtől majdnem repült egyet, így karommal hátulról körbefogtam a hasát, mire megállt, s úgy 1 percig mozdulatlan álltunk úgy. Kezdett kínossá válni a pillanat, így szép lassan az ágyamhoz toltam, mire bemászott belülre, én pedig lefeküdtem mellé. Persze a tisztes távolságot tartottam, s képzeletben egy falat építettem közénk. De ezt a falat lerombolta egy idő után amikor karját a hasamon átrakta, s fejét a mellkasomon pihentette. A szívverésem rögvest felgyorsult, s még mozdulni sem mertem. Még mindig az alkohol lehet az oka ennek a viselkedésemnek. És az ő viselkedésének is. Annyira tombolt bennem az adrenalin, hogy még a szemem sem bírtam lehunyni egy darabig. Majd amikor már kezdett a pulzusom visszaállni a rendes kerékvágásba, s mire megszoktam a helyzetet, elnyomott az álom.
Vajon, mi történhetett reggel, amikor felkelt a két fiatal egymás mellett? Vagy talán egymás karjaiban? Kiderül a következő részből.;) Addig is kommenteljetek. Puszipáá :* :P
lesz kövi rész nagyon jó a történeted
VálaszTörlés