8. fejezet - Alvósbuli a csajokkal :P

Megérkeztem a 8. fejezettel. :DD :P Bevallom egy kicsit most késtem a megszokott időtartammal, de sok dolgom volt, így egy picit háttérbe szorult a blogolás. De igyekszem a lemaradást behozni. :P Szóval jó olvasást. :P :*

"A lányok egyből elkezdtek faggatózni, hogy bejön-e nekem Ross, vagy hogy mióta van ez meg tudjátok a szokásos.. Amíg ők 'kérdezz feleleket' játszottak velem, megláttam a távolból Rosst közeledni felém.. Amint odaért hozzám láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit. Jaj ne..a gyomrom görcsbe rándul. Tuti, hogy arról akar beszélni, ami ma majdnem megtörtént.. Vagy észre vette, hogy folyamatosan bámulom..

-Lara..."

-...hogy tetszett? -kérdezi mosolyogva

Én meg szinte úgy éreztem, mintha a föld felett lebegnék pár méterrel.

-Nagyon...Annyira dögös...úgy értem dögi koncert volt. Eszméletlen. -erre Ross csak nézett, s megemelte a szemöldökét..

Hát persze, hogy hülyének néz. Össze-vissza beszélek. Miatta. Most már mindig ez lesz? Nem fogok tudni beszélni vele, mert zavarba jövök?! Valamit tennem kell, hogy kiverjem a fejemből. 

-Ööö...akkor okés. -mosolygott rám végül, de annyira édesen. 

Az a mosoly...hogy lehet ilyen cuki? Na jó remélem nem kaptam napszúrást vagy valami hasonlót, amiért ilyen hülyeségeket beszélek magamban. S közben megint jött az a kínos csend, amikor csak néztünk egymásra és nem szóltunk semmit.

-Ömm..megyek megkeresem Rydelt. -szakítottam meg a csendet közöttünk és elmentem megkeresni a nővérét.

Ross szemszöge

Amint vége lett a koncertnek, határozottan elindultam Lara felé és közölni akartam vele, hogy ami történt köztünk..az csak véletlen volt..meg hogy nem tudom mi ütött belém meg ilyenek. De ahogy vele szemben találtam magam, elszállt minden bátorságom. Nem akartam szóba hozni ezt a 'majdnem csókot'. Bár így is elég feszült volt a légkör körülöttünk. Biztosan zavarban volt, egy értelmes mondatot nem tudott összehozni. Ami elég vicces volt..sőt..tök cuki volt, ahogy bénázott. 

 

Később Lara megbeszélte velünk és anyáékkal, hogy ott alszanak nála a barátnői..az a Cami, Nicky és Flor...azt hiszem. Az autóban most inkább csend uralkodott. Ratliff valami játékon játszott a telefonján, Delly nézett ki a fejéből, Riker valamin mosolygott magában végig..amin Laraval folyamatosan röhögtünk..Rocky meg bealudt. Az út közepe fel Lara is bevágta a szunyát és egyszer csak azt vettem észre, hogy a vállamnak hajtja a fejét. Hagytam, hogy aludjon. Majd én is lehunytam a szemeim és nem sokára elsötétült minden. 

-Megérkeztünk. -keltett fel legmélyebb álmomból anya. Lara is azonnal felpattant, gondolom kicsit zavarba jött a helyzettől..amint rájött, hogy a vállamon aludt. Ahogy bementem a szobámba, eszembe jutott, hogy fel kellene hívnom Laurát, hogy megbeszéljük a történteket. És találkoznom is kellene vele. De valamiért nem bírtam magam rávenni. Úgy érzem Laura már nem is érdekel. Lehet jobb is ha külön utakon folytatjuk. Talán már egy ideje tart, csak nem vettem észre...hogy nem is szeretem őt. Csak barátként. Talán ezért volt az a sok vita köztünk. Kész, vége. Megmondom neki, hogy a legjobb döntés, ha barátok maradunk. Bár nem hiszem, hogy azok után, amik tegnap történtek akarna-e tőlem még valamit barátságon kívül. Szóval inkább felhívom és lerendezem végre ezt.

-Szia Laura. Beszélnünk kell. Tudunk találkozni? -tettem fel neki a kérdést.

-Ross! Igen..van egy rendezetlen ügyünk. Meg kell beszélnünk. Egy fél óra múlva a Sonic Boomban jó lesz? -hangjában nyugodtságot véltem. Már lehet ő sem szeret, ezért nem is zavarja a tegnapi? Nem tudom, de akkor legalább még könnyebb lesz a szakítás. 

-Persze. Akkor ott tali. Szia. -elkezdtem készülődni. Igazából fáradt voltam nagyon, de ez a dolog nem tűr halasztást. 

-Hova mész öcsi? -néz rám Riker nagy szemekkel. -Most jöttünk haza a koncertről..ne mondd, hogy nem vagy fáradt! -csodálkozott rajtam a bátyám.

-Lauraval találkozom. -mosolyogtam mert, tudtam, hogy nyugodtan meg tudjuk beszélni Lauraval, hogy barátok maradunk.

-Áhh..értem. 

-Na léptem. Csá.

-Csáó.

Ahogy beértem a Sonic Boomba meglepetésként ért, hogy Calummal találtam szembe magam. 

-Haver! Mizu? -örvendeztem boldogan. Calum az a személy az életemben, akivel tényleg mindent meg tudok beszélni. Előtte nincsenek titkaim.

-Semmi új, csak bejöttem néhány cuccért. És veled mizu mostanában? 

-Ne is tudd meg, haver. Azért jöttem, hogy szakítsunk Lauraval. Volt köztünk tegnap egy incidens. Tudod ránk nyitott a zuhanyzóban...rám és Larara...

-Ez komoly? Te aztán tényleg egy nőfaló vagy. -nevetett Calum.

-Nem..ne értsd félre..nem történt semmi köztünk..csak éppen elromlott a tusolója és csak letusolt nálam..Én addig lent várakoztam rá, és Rikkel beszélgettem. Aztán Riker mindent megbonyolított, mikor Laura visszajött a telefonjáért..Egyből elkezdett össze-vissza beszélni, hogy én épp fürdök..Mert ugye, ha bemegy a szobámba és észre veszi, hogy bent fürdik nálam a fürdőbe valaki, akkor tutira félre érti..így hát egyik hazugság után jött a másik. Aztán zsírul ment minden, amíg a fürdőszobában meg nem látta Laura Lara telefonját. Onnantól kezdve kitört a világháború. 

-Hűű ez aztán a dráma. Akkor nem mondtátok el neki az igazat?

-Na ja. De igen és el is hitte, de ez túl sok volt neki, és gondolkoznia kellett kettőnkön. Most gondolom vége lesz mindennek. -magyaráztam el neki a helyzetet.

-Sajnálom Ross. -mondta megértő szemekkel.

-Ne sajnáld.. -ekkor összehúzott szemöldökkel nézett rám. -Mert a mai napon rájöttem, hogy én nem akarok Lauraval lenni. Nem szeretem őt szerelemből. Azt hiszem..tetszik nekem egy lány. -mosolyodtam el a végére. 

-Na és ki az...ki az..mondd már!! -nyugtalankodott mosolyogva.

-Még egyelőre nem mondhatom el. Ki kell vernem a fejemből azt a lányt. Túl komplikált. -közöltem vele szomorúan.

-Minden rendbe fog jönni, meglátod. -belebokszolt a vállamba, amire elmosolyodtam. 

-Szia Ross! -végre itt van Laura. 

-Nem kell mondanod... -kezdtem bele mondandómba.

-El sem hiszed, mennyire hiányoztál ma. Belegondoltam, hogy milyen hülye voltam és elképzeltem, milyen lenne nélküled az életem.. Nem akarom ezt. Szeretlek. -megragadott a mellkasomnál és magához szorított. 

  

Most pedig, hogy kiengeszteljelek, gyere fel velem a gyakorlóterembe. -ledöbbentem és némi félelemmel néztem rá. Közben Raini is megérkezett. Nem igaz, hogy ő mindig ilyenkor esik be! Ő persze megint nem értett semmit. Aztán megfogta kezem Laura és felráncigált az emeletre. Olyan #Calumsegítskérlek nézéssel figyeltem Calumra, aki tétlenül állt ott. 

-Na szóval.. -ült le mellém Laura. -Tudod, örülök, hogy meg tudtuk beszélni..és tudom, hogy nincs közted és Lara közt semmi és soha nem is lesz, mert egyébként sem jön be neked . 

-Persze, hogy nem. -közben eszembe jutott az a majdnem megtörtént csók Laraval..s egy pár centivel távolabb ültem tőle. Ő meg csak egyre közelebb akart hozzám kerülni. Kezdett kínossá válni ez az egész. Csak megnehezíti a dolgom. Szakítani akarok vele, erre ő meg békülne? Ez is csak velem történhet meg.

-Ross..olyan fura vagy. Nem értem mi ütött beléd. -értetlenkedő fejet vágott. És akkor csak úgy spontán elkezdett zongorázni. Na jó..ez meg nekem fura. 

Ezt nem bírom. Hogy közöljem vele, hogy külön utakon szeretném folytatni? Összetörne a szíve. Húznom kell. Még nem mondhatom el neki. De jobb, ha lelépek azonnal.

-Figyelj Laura..nekem most mennem kell. Fáradt vagyok és elég késő van már. Majd..beszélünk. -húztam el az utolsó mondatom, majd adtam az arcára egy puszit és kiléptem a helységből. Útközben gondolatok száza cikázott át a fejemben, hogy hogyan is mondjam el Laurának a szakítást. Amikor hazaértem azonnal elindultam a szobámba, de mielőtt beléphettem volna az ajtómon, meghallottam valamit. Valami nagyon szépet. 

Lara szemszöge

A Ross utáni "kis beszélgetés" után elmentem Rydelt megkeresni. Mire megláttam őt, csak integetett..legalább is csak próbált, mert rajongók hada vette őt körbe és persze már a fiúkat is. Na jó innen nem szabadulunk ki egyhamar. Közben összefutottam a lányokkal is.
-Na csajok akkor a mai pizsiparty mehet? -lelkesedtem fel a kérdésemre.
-Igen, megyünk. -hallottam szinkronban Flor és Cami hangját.
-Bocsi, de én nem tudok menni..megígértem anyának, hogy a koncert után otthon alszom. -Nicky kijelentése kissé furcsa volt számomra. És..mintha zavarban lett volna..nem tudom..mintha titkolózna.
-Okés, én megértem. Akkor majd beszélünk holnap. -öleltem meg őt és a lányok is elköszöntek tőle.

Aztán hazaértünk, majd a csajok is megérkeztek. Imádom, mikor csajos-alvósbulit tartunk. Már ideje volt, hogy újra velem legyenek. 

-Na gyere beszélgessünk csajszi. -jött be Cami és Flor vigyorogva, majd amint megragadták a karom, azon percben elkezdtek a szobámba tolni.

-Szóval... -húzta széles vigyorra a száját, s nagy szemekkel bámult rám Cami. Ilyenkor nincs menekvés előle.

-Szóval? -kérdeztem félénken mosolyogva.

-Valamit tuti, hogy titkolsz! -tért a lényegre Flor.

-Miiiiiii? -próbáltam húzni az időt és terelni a témát. -Mizu van a stúdióba? 

-Nem tudsz minket kicselezni Lara! Mesélj! -figyeltem Cami félelmetes arcát. Döbbenet. Akárcsak a krimi-sorozatok nyomozói. 

-Nem volt semmi, csak egy pár cm.. -csúszott ki a számon. 

-Haaaaaaaahh? Ezt meg hogy érted? Csókolóztatok? -teljesen bepörgött..úgy örült, mint majom a farkának. Nem tudom, mi lenne benne olyan nagy öröm, ha tényleg smároltunk volna. 

-Nem..csak majdnem. -folytattam volna a kis mondókám, de a lányok a nyakamba ugrottak.

-Légyszi, engedjetek el, nem kapok levegőt. -próbáltam magamból kipréselni a mondatot. 

-Bocsi. Na de mesélj..hogy hogy csak majdnem? -kérdezték izgatottan.

-Mert nem történt meg. És ez nem jó dolog. Nem kellene örülnötök ennek. És amúgy sem fog ez többször előfordulni. Csak egy gyenge pillanatomban történt. Ross egy jó barát. -vázoltam fel nekik a helyzetet.

-Egy nagyon jó barát. -próbált nevetve kijavítani Cami. -Na de nem értem, miért ne történhetett volna meg. Ross annyira helyes pasi. És annyira cukik lennétek. -folytatta kiskutya szemekkel.

-Ez mind szép és jó, de hahóó..ott van Leon! -suhintottam el a kezemet a szemük előtt, hogy ébredjenek már fel.

-Óhh..tényleg. Ez baj. -állapította meg Flor. -Na de várj csak..akkor mi van Leonnal? 

-Ahh ez hosszú és bonyolult sztori. -mondtam nekik unott fejjel.

-Héé, előttünk az egész éjszaka! -kezdte megint azt a vallatós fejét villantani Cami.

-Na jó, úgy kezdődött, hogy.....

-..és akkor Ross majdnem megütötte Leont, aztán megállítottam és még beszéltünk egy-két szót Leonnal és utána hazamentünk. -fújtam ki a levegőt, miután elhadartam a történetet.

-Óhh, hogy ez milyen romantikus. -ábrándozott Flor. 

-És ezek a véletlenek. Én azt mondom, hogy minden okkal történik. -kacsintott rám Cami.

-Nem! Ezt verd ki a fejedből! Köztem és Ross között soha nem lesz semmi. Egy jó barát, semmi több. -zártam le a témát.

-Hé..ez az a.. -húzott ki az ágyam alól Cami egy rég őrzött s féltett tárgyat, amit 7 éves korom óta birtoklom.

-Igen..ez az a gitár. -akaratlanul is mosolyra kényszerültem, és eszembe jutottak a régi szép emlékek, amikor még anya tanított gitározni. Az utóbbi időben csak porosodott ott.

Cami elkezdett gitározni és énekelni. Aztán biccentett egyet felénk, azzal jelezve, hogy kövessük a példáját. Így mindhárman együtt énekeltünk. 

Kezdtük beleélni magunkat, letettük a gitárt, felálltunk, fogtunk egy tollat, mintha mikrofon lenne és elkezdtünk közben táncolni is. Totál dinkáknak nézhettünk ki így. Annyira elfeledkeztünk magunkról és a külvilágról, hogy nem foglalkoztunk a hangerővel sem. 

Az egyik pillanatban feltűnően összenéztek Camiék és abbahagyták az éneklést, így csak egyedül énekeltem, majd tátogtak, hogy folytassam. Igazából kezdtem élvezni a dolgot. A lányok mosolyogva bámultak engem. 

De az éneklést abbahagytam, mert egy fura zaj megzavart. Mindhárman az ajtóhoz mentünk és megragadtam a kilincset, majd lassan lenyomtam azt.

-Ööö..Sziasztok. -állt előttünk zavartan, tarkóját vakargatva Ross.

-Mit keresel itt? Kémkedsz utánunk? -üvöltöttem le a fejét a szőkeségnek.

-Én csak... Hallottam, hogy énekeltek..énekelsz... és kíváncsi voltam.. -mondta szaggatottan és félve.

-Mit hallottál? -álltam hozzá közelebb, szememet mérgesen rávetettem. 

-A...hangod.. -mosolyodott el. -..ami nagyon klassz. -fejezte be a mondatát, s közben enyhén elpirult.

-Na jó..amit most hallottál, azt senki nem tudhatja. Érted? -zártam be az ajtót, s járkáltam körbe a szobámban, majd fenyegetően mutogattam rá mutatóujjammal Rossra.

-De miért? Neked a stúdióban lenne a helyed a lányokkal. -tárta szét kezeit, s erősen vigyorgott.

-Igen..ezt mondjuk már neked, mióta oda járunk mi is. -lázad fel Cami.

-Ne kezdjétek, kérlek. -kérleltem őket. -Ross..kérlek..maradjon ez a titok négyünk közt. Rendben? -kétségbeesetten fordultam felé.

-Hát jó..ha te így akarod. De gondold át! -és azzal kiment a szobából. A csajok csak néztek rám és helyeselve bólogattak.

-Aaahhhaaaaaaajjjj.. -sóhajtottam fel, miközben az ágyamba vágtam magam. 

Még beszélgettünk a lányokkal egy ideig, aztán elaludtunk. Az este folyamán felkeltem, mert szomjas voltam, gondoltam, lemegyek a konyhába egy pohár vízért. Ahogy elhaladtam Ross szobája mellett, aminek az ajtaja nyitva volt, beszélgetést hallottam. Bekukkantottam óvatosan. Ross háttal állt az ágya mellett, és telefonált. Arrébb csusszantam, hogy ne szúrjon ki, így tudom nem szép dolog, de tovább hallgatóztam.

-Persze..De ne mondd el senkinek!  

-.......

-Akkor találkozzunk holnapután, 5-kor! Vagy majd megbeszéljük..

-......

-Okés, de hidd el, hogy nem bánod meg. Meglátod majd, hogy nagyon jó lesz.

-......

-Jólvan..Szia Kira.

Hát akkor ennyi lenne a 8. fejezet. Ha kíváncsiak vagytok rá, ki is az a Kira, mit akar tőle Ross, vagy esetleg az új barátnője lesz-e, kövessétek a történetet továbbra is és megtudjátok.;) Szívesen olvasom a kommentjeiteket, legyen az akár tanács, észrevétel, bármi.:) Puszi :*