-Lara??
Hangja ismerős volt. Hátrafordultam és megláttam őt.
-Te meg hogy kerülsz ide??"
-Te meg hogy kerülsz ide?? -kérdeztem ledöbbenve és mosolyogva, s odaszaladtam hozzá megölelni. -Diegooooo! -kiabáltam a nevét. Diego David unokaöccse, akit úgy egy éve ismerek. Viszont ő nem Los Angelesben él, ezért is lepődtem meg, na és hogy miért van itt a stúdióban.
-Egy hónapja itt tanul, ebben a suliban. -szólt közbe Cami boldogan. -De ti honnan ismeritek egymást? -kérdezte Cami, mire leesett neki. Én elmeséltem neki mindent. Azt hiszem Leonnak nem tetszik ez a dolog, hogy én ismerem Diegot vagy nem tudom..elég fancsali képet vágott. Ahogy tovább beszélgettünk, említette Diego, hogy mennyit változtam, még szebb lettem, mióta utoljára látott. Erre Leon odaállt mellém ölvetett kézzel és erősen Diegora nézett. Mérges volt, bár nem értem, miért. Lehet féltékeny. Erre Diego rám nézett majd Leonra, majd megint rám, aztán Leonra.
-Bocs Leon..nem tudtam, hogy együtt vagytok. -védekezett Diego.
-Nem va... -mondani akartam, hogy nem vagyunk együtt, de Leon félbevágta a mondatom.
-Nem baj. -mi?? Nem is vagyunk együtt. Miért hazudta ezt ennek a srácnak? Mi értelme ennek? Caminak is elkerekedtek a szemei és közben közelebb jött Flor és Nicky is, így ők is meghallották és nagyot néztek. Persze Flor egyből a nyakamba ugrott, hogy ez milyen jó meg ilyenek. Nicky csak ledöbbenten bámult. Pár perc múlva félrehívtam Leont, hogy magyarázza el ezt az egészet.
Diego
-Leon, mi volt ez?
-Semmi, csak nem akarom, hogy közöd legyen Diegohoz. Egy gerinctelen alak. Majd rájössz.
-De miért nem mondtad meg neki az igazat? -faggatóztam már kicsit idegesen.
Erre nem kaptam választ, hanem csak elkezdett egyre közeledni felém. Szívem a torkomban dobogott. Már a szemem is lehunytam. És akkor megcsókolt. Olyan volt, mint egy álom. A szívem még mindig kalapál.
-Én is szeretlek! -válaszoltam neki.
-Mostmár nem hazugság. -mosolygott Leon, amin el tudnék olvadni.
Visszamentünk a többiekhez és persze én elmeséltem a lányoknak mindent. Úgy vettem észre Nickyn, hogy nagyon gondolkozik és mintha neki nem tetszene ez az egész. Válaszul mikor rákérdeztem annyit kaptam, hogy csak fáradt. Nem sokkal ezután jött Pablo, az igazgató, hogy figyelmeztessen minket, hogy jön anya. Felmentünk hát a színpadra mindannyian és mikor bejött anya, elkezdtük énekelni azt a dalt, amit ő kezdett el írni, Maxi és Cami pedig folytatta, amit én is megtanultam már, annyit énekelgették.
Mindenki megölelte anyát. Egészen meghatódott. Szép kis búcsúbuli. Mikor véget ért, elbúcsúztam a barátaimtól is meg anyától is. Leon pedig hazakísért. Az ajtóban újra megcsókolt és elbúcsúztunk. Jól éreztem magam Leonnal, de úgy éreztem, valami mégis hiányzik. Annyira vártam ezt a pillanatot, és most mégsem olyan, ahogyan elképzeltem. Miért érzek így? Ez nem jó. Ahogy beléptem az ajtón épp ott volt Laura, Ross pedig ölelgette őt. Nagyon cukik. Furcsa volt őket így látni. A gyomrom hirtelen, mintha elkezdett volna égni. Már szinte a mellkasomban is éreztem.
-Szia Lara. -rohant oda hozzám Laura. -Mesélt Ross Leonról. Gyere menjünk fel és mondj el mindent.
-Hé, engem ne hagyjatok itt..én is tudni akarom. -ordítozott dedó módon, s rohant utánunk Ross.
És akkor elmeséltem nekik mindent és hogy én és Leon együtt járunk. Laura azonnal megölelt, Ross csak mosolygott.
Még beszélgettünk Laurával és Rossal egy ideig, aztán észrevettük, hogy beesteledett. Laura elindult haza, megvacsoráztunk a fiúkkal és Stormieékkal, aztán mindenki bement a saját szobájába. Éppen le akartam tusolni, már a ruháim is ledobtam, de a zuhanyzó nem akart nekem engedelmeskedni. Valamiért nem jött belőle víz. Felkaptam gyorsan a ruhám és mivel Ross szobája az én szobám mellett van, így az van a legközelebb. Ezért gondoltam, letusolok nála. Kimentem hát a szobámból és bekopogtam Ross ajtaján.
-Gyere! -hallottam meg a hangját.
-Szia. -mosolyogtam rá. Ő éppen az ágyán feküdt keresztbe, s lábai a földön helyezkedtek el.
-Mizu? -ült fel és mosolygott rám.
-Lenne egy hatalmas kérésem. -néztem rá kiskutya szemekkel.
-Ömmm...mi lenne az? -kérdezte töprengve.
-Szóval..a zuhanyzó nálam valamilyen oknál fogva nem akar működni és azt szeretném megkérdezni, hogy letusolhatok-e nálad? -hadartam el végül.
-Hát persze. Addig én megyek beszélek Rikerrel, hogy nézzen rá a zuhanyzódra. -mondta, s közben kiment a szobából.
Ross szemszöge
Mikor kimentem a szobából, lementem a nappaliba, épp ott volt Riker.
-De jó, hogy itt talállak. Lara szólt, hogy bekrepált a zuhanyzója, szóval most épp az enyémet használja. Meg kellene néznünk az övét. -meséltem el neki a helyzetet.
-Az úgy komoly. Menjünk. -indultunk volna az emeletre, ha nem csöngetnek az ajtón. Riker kinyitja, s hallom, hogy erőltetetten kiabálja szinte, "Szia Laura! Ross épp.....ööö...fürdik!" Mii? Nem annyira vágtam, hogy mire gondol éppen Riker. Hát persze. Hogy lehetek ilyen hígagyú. Ha Laura felmegy a szobámba és észreveszi, hogy Lara ott fürdik, tutira félre értené a helyzetet. De most mit csináljak? Kétségbe voltam esve, s csak mentem felfelé egyenesen a szobámig. Nem is gondolkoztam csak egyből rohantam a fürdőszoba ajtómig. Elkezdtem dörömbölni az ajtón.
-Lara, be kell engedned! -mondtam neki kétségbeesetten.
-Mi? Te becsavarodtál? Mit akarsz itt? Miért engednélek be? -válaszolt mérgesen.
-Vészhelyzet van, itt van Laura.
-És? -ő ezt úgy látszik totálisan nem érti.
-Félreértené az egészet. Kérlek, siess már mindjárt jön. -siettettem őt.
-Dehát a ruháim sincsenek itt. -hangjáról észrevettem, hogy zavarban van.
-Dobj magadra egy törcsit, de már hallom Riker és Laura hangját, kérlek engedj be. -kérleltem őt, miközben hallottam az ajtó másik oldaláról egy "na jó"-t és egy kattanást. Ezt követően azonnal bementem és bezártam az ajtót. Lara egy szál törölközőben állt előttem. Zavarban volt, ahogy én is. Nem tudom elmagyarázni az érzést. Egy kis helyen vagyok Laraval, akit csak egy törölköző takar és kb 10 cm van köztünk. Csak néztünk egymás szemébe.
-Miért zártad be az ajtót? -szólalt meg egy idő után Lara. Hangja rekedtes volt, s szaggatottan beszélt. A fürdőszoba meleg párája már felhevítette a testem.
-Hogy.. nehogy benyisson.. Laura. -mondtam neki halkan, szaggatottan, közben levettem a felsőm és a rövidnadrágom, hogy Lara gyorsan felvegye, ne egy törölközőben ácsorogjon. -Ezt vedd fel! -elvette tőlem, én elfordultam és felvette addig.
-És mi lett volna, ha elmondod neki az igazat? -kérdezi lenézően.
-Ohh...ez igaz. De már késő. Riker megbonyolította az egészet. -mondtam neki, s közben hallottam, hogy bejön Laura a szobámba.
-Riker hogy... -ezzel befogtam a száját és behúztam a zuhanyrózsa alá, s megengedtem a vizet. Már én is csurom vizes voltam és Lara is az lett. Még mindig mozdulatlanul álltunk. Én Larat a hasánál átkaroltam, a kezem pedig még mindig a száját takarta.
-Ross, bent vagy? -hallom Laura hangját a szobámból.
-Igen, itt vagyok, épp zuhanyzom. -kiabáltam vissza neki, s közben kezem még mindig Larát karolta, és a száját is befogtam. Egyszer csak erős, nyomó fájdalmat érzek a kezemben.
-Ááááááá Lara te normális vagy? -ez a hülye mindent elront, ráharapott a kezemre. Remélem nem bukok le.
-Mondtál valamit Ross? -kérdezi Laura.
-Nem..dehogyis..csak hogy...miért jöttél vissza..? -találtam ki gyorsan valamit.
-A telómért. Nem tudod, hol van?
-De..az éjjeli szekrényen! -még jó, hogy eszembe jutott. Hátha el is megy. közben Lara kiszállt a zuhany alól és idegesen nézett rám, karjait összefogta. Közben Laura kiáltott, hogy lemegy Rikerhez, megvár ott.
-Na jó, muszáj mindenkinek megnehezítenie a dolgomat ? -gondolkoztam hangosan.
-Te nehezíted meg saját magadnak. -vágta hozzám szavait az előttem csurom vizesen álló, mérges Lara. Aztán Lara telefonja elkezdett csörögni. Na ne..a ruháit nem hozza magával, de a telóját igen. Ez értelmes gondolkodásmód? Nem hiszem.
-Tedd már le Lara! -szóltam rá, mert nem akartam, hogy ha Laura netán visszajönne, akkor meghallja a hangját.
-Öööö...semmit. Csak...itt jött el mellettem és viccelődött vagy nem is tudom... -nem értettem, mit magyaráz ennyire, de tutira hülyeségeket beszél és értelmetlenül.
-Ez nem igaz Ross! Mindent elrontasz! -ordított rám, és kiviharzott a fürdőszobából. Mi üthetett belé.
Lara szemszöge
Mikor bekopogott az ajtón Ross, nem hittem a fülemnek. Miért nem lehet egyszerűen megmondani Laurának az igazat, mint, hogy túl bonyolítani mindent, amire abszolút semmi szükség nem lenne?! Persze beengedtem, mit tehettem volna..végülis az ő zuhanyzója. Épp, hogy csak körbetekertem magam egy törölközőbe. Nagyon kínos volt. Éreztem magamon a tekintetét, szinte égetett. Egy darabig szótlanul álltunk egymással szemben, majd levetkőzött és ideadta a felsőjét és a rövidnadrágját. Ő egy alsóban volt. Egy pillanatig figyeltem a testét. Az igazat megvallva jó teste van. Egész jó. Nem tudtam róla levenni a szemem. Aztán elfordult, hogy át tudjak öltözni. Ami felesleges volt, mert nem sokkal, hogy átöltöztem, berántott a zuhany alá, s megengedte a vizet. Csurom vizesek lettünk. Legszívesebben üvöltöttem volna, de nem tudtam, mert befogta a számat. Ott álltunk a hideg vizes zuhany alatt csurom vizesen, Ross mögöttem, egyik karja szorosan ölelte a hasam, a másik puha keze pedig az ajkaimra tapadt. Beleremegett a testem, ahogy éreztem meztelen felsőtestét a hátamon, és meleg leheletét a nyakamon. Igazából jó érzés volt. De pasiból van, nyilván ennyi az egész. Nem érzek iránta semmit. Hogy magamhoz térjek, megharaptam a kezét, hogy végre elengedjen, ne kelljen ilyen hülyeségekről álmodoznom. Lehet begolyóztam. Még egy darabig szenvedtünk, aztán megcsörrent a telefonom. És igen...Rossnak sikerült mindent elszúrnia.
-Szia Leon! Miért hívtál ? -kérdeztem kicsit halkan, nehogy Laura meghallja a hangom. Közben Ross az ajtóhoz ment és hallgatózott őrködésképpen, ha visszamenne Laura a szobába.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy... Várj csak...mi ez a hang? És visszhangzik a telód? -na jó, Leon sem egy lángelme...
-Csak épp zuhanyoztam Leon..itt vagyok a fürdőben. -mondtam neki még mindig halkan.
-Áhh..ez ész-szerű. -és ekkor elkezdett nevetni, majd én is elkezdtem erőltetetten nevetni. Igazából féltem, hogy visszajön Laura és meghallja. Miért kell Rossnak belerángatnia a hülyeségeibe? Ha meglát így minket Laura, hatalmas botrány lesz. Pedig ő bír engem, és én is a barátomnak tartom őt. Viszont ennek a barátságnak vége lesz, ha lebukunk Rossal.
-Na jó, csak azt szeretném, ha... -mire végig mondta volna Leon, amit akart, Ross közbeszólt, akarom mondani szinte kiabált, hogy tegyem már le a telefont. Persze ezt Leon is meghallotta.
-Tudod mit..? Hagyjuk. Nem is zavarlak tovább. Ja...és add át üdvözletem a "nagy" haveromnak, Rossnak. -azzal lecsapta a telefont. Ahogy meghallottam az utolsó mondatát földbe gyökerezett a lábam.
-Ez nem igaz Ross! Mindent elrontasz!-kiabáltam rá, mit sem törődve azzal, hogy meghallja-e a barátnője és kirohantam a fürdőszobából egyenesen át az én szobámba. Bezártam az ajtóm és az ágyba vetettem magam, majd elkezdtem zokogni. Most hagyott el az a személy, akiért bármit megadtam volna, és mikor megkaptam, elveszítettem. Mindez miatta!! Miért kellett megismernem???!!
Aztán, amennyi ideg felgyülemlett bennem, kirohantam a szobámból s Ross szobája felé vettem az irányt, hogy leordítsam a fejét, és hogy elmondjam neki, hogy mindent elrontott. De amint beléptem a szobájába olyan látvány tárult elém, melytől köpni, nyelni nem tudtam. A szavam elállt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése