Új blog!

Sziasztok! Nem résszel jöttem, most hirdetni szeretném az új blogomat. A főszereplő szintén Ross Lynch és az R5, aki még nem olvasta volna a 7.fejezet elején. Itt az 1. fejezet, aki olvasni szeretné. ;) http://ujeletszerelemross.blogspot.hu/2015/07/1fejezet-ismeros-ismerosok.html

Jó szórakozást mindenkinek! :*

7.fejezet - Nincs köztünk semmi... Vagy mégis?

Sziasztok! Sikerült a 7.fejezetet újra megírnom. :DD Nyilván alakítottam rajta, de a lényeg ugyanaz. Most leírom megint, hogy ez az a rész, amelyben Lara és Ross elkezdenek valamit érezni egymás iránt. Talán már a következő részben össze is jönnek? ;) Ki tudja..;) :P
Na de van egy másik hírem is.:) Azon gondolkozom, hogy indítok egy új blogot. Persze, ezzel ugyanúgy fogok foglalkozni. Az első rész már meg van a másik blogból, csak vacillálok, hogy felrakjam vagy ne. Na mind1, még alakítok rajta. :D Addig is jó olvasást! :P Puszii :P :*

"Aztán, amennyi ideg felgyülemlett bennem, kirohantam a szobámból s Ross szobája felé vettem az irányt, hogy leordítsam a fejét, és hogy elmondjam neki, hogy mindent elrontott. De amint beléptem a szobájába olyan látvány tárult elém, melytől köpni, nyelni nem tudtam. A szavam elállt.."

Lara a telefonommal a kezében állt, Ross pedig épp próbált volna neki valamit magyarázni. Ahogy észleltem..sikertelenül. És eközben Raini is megérkezett. Csodálatos az időzítése.

-Laura..ez nem az, aminek látszik.

...Én meg tudom magyarázni. -kérleltem őt, miután mindenkinek rám sült a szeme, amint beléptem az ajtón. -Hadd mondjam el, mi is történt pontosan a fürdőszobában.
-Ohh..ohh...nem vagyok kíváncsi a szaftos részletekre. -mondta egy erőltetett, szemrehányó mosoly mellett.
-De tényleg... -mire kimondtam volna, Laura kirohant a szobából. Ross csak csodálkozóan és ijedten bámult engem.
-Ezt jól megcsináltad! Akkora egy idióta vagy! -üvöltöztem vele és és én is Laura után mentem, majd észrevettem, hogy Ross is jön mögöttem.
Még nem értem le a lépcsőn, de már hallottam, ahogyan Rikert is kiosztja a lány.
-Nem gondoltam volna, hogy te is ekkora egy gerinctelen szemét lennél. Mindvégig falaztál nekik. Mióta tart ez? Napok óta..hetek? Vagy mondjuk hónapok óta? Azt hittem nem vagy ilyen hülye, hogy belemész a játékaikba.
-Laura...Riker nem tehet semmiről. -szólalt meg mögöttem Ross és rohant oda a barátnőjéhez. -Legalább hadd magyarázzam meg.
-Nem érdekel, ezen nincs mit magyarázni. -akármit mondott neki Ross vagy Riker, hajthatatlan volt. Bár szegény Riker meg sem bírt szólalni.
-Figyelj, higgadj le és.. -kezdtem volna őt nyugtatni.
-Ne ne nee...te csak hallgasd. Hármótok közül te vagy a legundorítóbb! Még te adtál nekem tanácsokat.. Én meg azt hittem az egyik legjobb barátnőm vagy. Arra kértél, hogy hagyjam el Rosst, hogyha nem működik..Ezért? Félre akartál vezetni? Mindketten barmok vagytok. -amit mondott rettentően fájt. A szavai mélyen a szívembe hasítottak. Mivel sehogy sem értem el, hogy Laura meghallgasson minket, így megragadtam a karját és behúztam a konyhába, az ajtót pedig magunkra zártam, hogy ne tudjon menekülni.
-Neked elmentek otthonról? Miért kellett bezárnod ide? Engedj ki! -hisztizett, miközben hallottam kintről Ross hangját, h engem kérlel, hogy engedjem ki Laurát.
-Nem Ross..ha te nem vagy rá képes elmagyarázni a barátnődnek, hogy mi történt valójában, akkor majd én!
-Engedj... -dübörgött az ajtón Laura, mire megfogtam a két vállát és magam felé fordítottam.
-Kérlek adj legalább esélyt rá, hogy megmagyarázzam. Utána kiengedlek. -kompromisszumot akartam vele kötni, hátha rááll a dologra.
-5 perc. -mutatta ingerülten a tenyerével.
-Jó..szóval úgy kezdődött az egész, hogy....

Mikor elmeséltem Laurának, hogy mi hogy történt csak bámult. Nem tudtam szeméből kiolvasni, mire gondol éppen, mit érez most.
-De akkor Ross ezt miért nem tudta így elmagyarázni most? És akkor minek kellett hazudni? -ez olyan dolog, amit én magam sem értek.
-Ezt nem tudom. Rikertől indult be minden..ő kezdte el ezt a kamut.. Ross meg tudod milyen..pasi..szerintem elég ennyi. A pasik nem értenek a nőkhöz. -mosolyogtam rá a lányra biztatásképpen.
-Hát jó...talán eltúloztam. -enyhült meg egy idő után. -De ennek akkor sem így kellett volna történnie. Bocsánatot kérek tőled..csak elborult az agyam. Féltékeny lettem.
-Semmi baj..fordított helyzetben én is így viselkedtem volna. Tudod, hogy rám nincs okod irigykedni...nincs miért. Ross és köztem nem volt, nincs és nem is lesz semmi. Csak egy haver. -remélem ez beleég a fejébe. Azt tapasztaltam, hogy végre lenyugodott és tényleg hisz nekem.
-Akkor most már elhiszed, amit mondtam? -kérdeztem boci szemekkel.
-Persze. -rám mosolygott és megölelt. Utána kinyitottuk az ajtót és Laura odament Rikerhez és Rosshoz.
-Bocsánatot kérek tőletek is, azt hiszem túlreagáltam. -Rossnak szemmel láthatóan nagy kő esett le a szívéről és Riker is megnyugodott. Ross épp meg akarta ölelni Laurát, de Laura kiszabadította magát a karjai közül. Ross elképedten nézett rá.

-Ross...ami minket illet.. tudod ez is egy ok volt arra, hogy valami probléma van a kapcsolatunkkal. Tudom, hogy félreértés volt, de ha tényleg minden rendben lenne, akkor ilyenek nem fordulnának elő. Azt hiszem jobb, ha tartunk egy kis szünetet. Hogy átgondoljuk a kettőnk kapcsolatát. -Ross még mindig álmélkodva nézett a barátnőjére..Bár ebben a pillanatban nem igazán értem, hogy a barátnője-e még. Búcsúzóul Laura megpuszilt és megölelt, majd a fiúkra vetett egy pillantást, egy mosolyt és kilépett az ajtón. Ezt követően mind a hárman csak csendben bámultuk a földet. Az örökké tartó némaságot Riker törte meg azzal, hogy ő felmegy aludni.

-Ezt jól elszúrtam. -nézett maga elé Ross egy erőltetett mosollyal.
-Hát..mondhatjuk úgyis. Lehet, hogy mindhárman szinglik lettünk. -nevettem fel keservesen.
-Hárman? Ezt meg hogy érted? Leon? -pillantott rám meghökkenten.
-Na igen..amikor csörgött a telóm a fürdőben. Nos.. Leon volt az. És mondtam neki, hogy zuhanyzom éppen, erre meghallotta a hangod. A többi pedig magától értetődő. -szövegeltem el neki mosolyogva.
-Basszus..Leon a haverom. Mit gondolhat most rólam...rólunk. Ezt nem hiszem el. -fogta a fejét a szöszi. Aztán egy hirtelen pillanatban a kocsikulcsért nyúlt és felvette a kabátját, majd kiviharzott. Ahogy kinyitotta az ajtót, fogtam magam és én is utána mentem. Nem hagyhattam, hogy ilyen állapotban autóba üljön.
-Hé Ross! Tudod..a lányokat..illik megvárni. -kapkodtam a levegőt szaggatottan és közben a kocsiajtó elé álltam, ezzel megakadályozva, hogy beszálljon. Így kb.2-3 cm választott el minket. Csak néztünk egymás szemébe. Éreztem, ahogyan elveszek szemeiben. De ő sem ragadta el a tekintetét rólam. Így álltunk egymással szemben úgy 2 percig.
-Mit keresel itt? -szólt hozzám rekedtes hangján, halkan.
-Csak nem gondolod, hogy hagyom, hogy megöld magad, mert te nyugtalan vagy? -kérdeztem szemrehányóan, de csendbe a szemeiben gyönyörködve. Semmi szándékom nincs Rossal, ne értsétek félre, de a szemei..annyira gyönyörűek. És nem tudom...de a közelében olyan fura érzés kerített hatalmába, amit képtelen voltam irányítani.
-Igazad van. -nevette el magát Ross lágyan, szemét lesütve, így megszakítva a szemkontaktust. -Akkor mit csináljunk? -dőltünk a kocsi elejének, közben mosolyogva nézett rám, a szeme pedig csillogott a holdfényben. Rá néztem a tengerpartra.
-Menjünk sétálni. -jelentettem ki, miközben a tengert bámultam.
-Ugye, milyen kircsi ilyenkor?  -nézett ő is a vízre, miközben enyhe hullámokat vetett rá a szél. Válaszul csak rávigyorogtam. És elindultunk a part mentén sétálni. Már egy negyedórája kb sétáltunk, beszélgettünk a sötétben mindenféle általános dolgokról. Ilyenkor annyira normálisnak tűnik. Máskor meg olyan...idegesítő. Megborzongtam, ahogyan a szellő végig futott karjaimon. Ross levette a kabátját, szembefordult velem és rám adta. Na igen..hirtelenségemben csak egy rövidujjúban és rövidnadrágban jöttem ki és most nincs annyira jó idő. Újra egymással szemben találtuk magunkat, ajkainkat csak néhány cm választotta el. Bizonytalanul néztünk egymás szemeibe. Amikor meghallottunk egy ismerős hangot, s láttunk egy alakot, aki felénk tartott.

-Óhh bocsi, nem akartam megzavarni ezt a meghitt pillanatot köztetek.
-Leon..mit keresel itt? -kérdeztem őt, ezzel szétugrottunk Rossal azonnal.
-Ja..nem tudtam, hogy a part csak a tiétek. -közölte cinikusan.

-Azt hiszem van egy kis tárgyalnivalónk. -lépett közelebb a szöszi Leonhoz.
-... -Leon egy szarkasztikus nevetést erőltetett magára. -És jó volt?
-Mire gondolsz Leon? -csak ámultam rá.
-Jól éreztétek magatokat egymás társaságában? -majd közelebb lépett hozzám, s egy kósza tincset a fülem mögé hajtott kezével. -Tudod..ha már így osztogatod magad mindenkinek, még nekem is jut valami? -erre a mondatára két kezem a mellkasára tapadt, s meglöktem őt. Ross ökölbe szorította a kezét.
-Mi ütött beléd Leon? Hova tűntél? Nem ilyen voltál mikor megismertelek! -közeledett felé, még mindig ökölbe szorította a kezét. Gyorsan cselekedtem, megfogtam Ross vállát, ezzel megakadályozva, hogy olyat tegyen, amit nem kellene. Így észrevette magát, s lecsillapodott valamennyire.
-Veled mivan Ross? Lenyúlod a nőmet? Komolyan? Mikor tudtad, milyen fontos nekem. -nézett rá szomorúan és mérgesen Leon.
-Legalább hadd magyarázzuk meg. Bár a mostani viselkedésed után, nem tudom, hogy érdemelsz-e magyarázatot. -Ross újra kezdett pipa lenni.

-Leon félreértés történt. Csak Laura miatt kerültünk be a zuhanyzóba..és ott nem történt semmi. -kezdtem el magyarázni Leonnak, még mielőtt Ross cselekedne.

-Elromlott a zuhanyzóm, aztán Rossnál letusoltam, amíg ő lement, aztán jött Laura, kereste a telefonját, Ross berángatott, Laura észrevett...és érted. -hadartam el neki a lehető leggyorsabban a történteket. Csak összehúzott szemekkel, töprengve bámult ránk.
-Mivan? Ezt kurvára nem értem. Na jó holnap megbeszélünk mindent. Fáradt vagyok már az ilyenekhez. -közelebb lépett hozzám, adott egy puszit az arcomra, s biccentett egyet Rossnak, majd elsétált. Persze a szokásos kézfogásuk most elmaradt. Feszült volt a hangulat.
-Azt hiszem, jobb ha most megyünk. Ennyi bonyodalom elég volt mára. -szólt hozzám mérgesen, megfogta a karom és elvezetett onnan, én pedig nem szóltam semmit, csak lehangoltan néztem lefelé. Egész úton csendben sétáltunk egymás mellett. Ross feldúlt volt végig. Ahogyan hazafelé közeledtünk, kezdett megnyugodni. A bejárati ajtójuk előtt megálltunk, Ross felém fordult.
-Figyelj..bocsi..amiért elrángattalak onnan és mindenért. Csak..sosem láttam még Leont ilyennek, meg az egész ami ma történt..felgyülemlett bennem. -nézett mélyen a szemembe megbánóan.
-Nincs semmi..igazából Leon egy tuskó volt. Talán tényleg nem érdemelte meg a magyarázatomat. -mondtam neki halk szavaimmal. Ross lenézett a földre, elkezdett mosolyogni, s enyhén talán el is pirult.
-Most mi az? -kérdeztem rá a számomra érthetetlen cselekedetére.
-Csak hihetetlen mennyit változtál, mióta a közelemben vagy. -hangoztatta mosolyogva.
-Ezt meg hogy érted? -nem tudtam, hogy ez most rossz vagy jó dolog.
-Eleinte mindenért engem hibáztattál és minden ok nélkül leüvöltötted a fejem. -ez tényleg igaz most, hogy így visszagondolok rá.
-Talán mert jobban megismertelek.. vagy megszoktalak. -nevettem el magam az utóbbi kijelentésemen.
-Héé..-bökött meg vállával nevetve. -Valld be, azért nem is vagyok olyan vészes.
-Hááát...alakul. -elkezdtünk újra nevetni. Aztán mikor abbahagytuk a röhögést egymásra néztünk. Ross barna szeme gyönyörűen csillog, szája széle mosolyra húzódik, a távolság egy pillantásnyi köztünk.
-Be kéne mennünk. -zökkentettem ki magunkat az ámélkodásból.
Erre kinyitotta az ajtót, előre engedett és felmentem a szobámba. Este nehezen jött álom a szememre. Sok mindenen agyaltam. Laurán..Leonon..Rosson. Húú...álljunk csak meg..Rosson nem kéne agyalnom. Itt valami nem működik nálam. Jó inkább lehunyom a szemem és alszom.













Reggel arra keltem, hogy Ross és Rydel (?!) ráz fel a legmélyebb álmomból.
-Mi az már? -kérdeztem mérgesen, de szemem nem nyitottam ki, a párnát a fejemre húztam. Aztán feltűnt valami. Levettem a fejemről a párnát, kinyitottam a szemem, és ránéztem Rydelre.
-Hé..Delly! Te meg mit keresel itthon? -egyik szemöldököm felrántottam és vártam a magyarázatot.
-Hát itt vagyok. -közölte nyilvánvaló egyszerűséggel.
-Haza engedték, mivel már jobban van. Persze csak mankóval közlekedhet még. -válaszolt helyette Ross. De a lányeg, hogy velünk fogsz jönni. -mondta széles mosollyal az arcán.
-Igen csajszi, most azonnal vegyél fel valami csinit. -rángatott fel Rydel hatalmas izgatottsággal. Majd kiugrott a bőréből. Hogy férhet ennyi energia egy lányba?
-Nem akarok..fáradt vagyok. Tudod Ross, hogy későn jöttünk be este. -mondtam, miközben már az ágyban feküdtem újra, s a fejem búbjáig betakartam magam. Rydel tág szemekkel kérdőn nézett Rossra, a fiú pedig védekezésképpen felemelte kezeit.
-Mit csináltatok ti későn este kettesben kint? -nézett huncut mosollyal Rossra, majd egyszerre kiáltottunk rá, hogy semmit. Rydel továbbra is kaján vigyorral bámult minket.
-Lara, koncertezni megyünk. -jött be Riker, aki látta, hogy még mindig az ágyban nyűglődök.
-Mi? Miért nem ezzel kezdtétek? -kérdeztem őket nyugtalanul és elkezdtem kifele toloncolni a három testvért, hogy átöltözhessem. Ahogy kitoltam őket sikerrel az ajtón Delly még visszakiabált, hogy hívjam el a barátaimat is. Hosszú ideig vacilláltam, hogy mit is vegyek fel. Majd megtaláltam a tökéletes darabot.

Közben felhívtam Camit, Flort és Nickyt, hogy jöjjenek el. Természetesen a válaszuk az volt, hogy velem tartanak. És Cami unokahúga is ott lesz, Carly.

Szép lassan elindultunk a kocsival. Elöl volt Stormie és Ryland, mögöttük Delly, Riker és én, a hátunk mögött pedig Ross, Rocky és Ratliff. Útközben a srácok már ráéreztek a zenére. Videókat is készítettünk.

Amikor odaértünk találkoztam a barátnőimmel. Velük is sok kép készült. Rosst befogtuk a fotósunknak xD Hát igen...valakinek le kellett fotóznia. Én is fotózgattam és videóztam is, amíg készülődtek a srácok.

Betekinthettem a kulisszák mögé is. Már most jól szórakoztunk. A fiúk folyton csak hülyültek, Rydel pedig állandóan pufi fejet vágott, amiért csak ő készülődik, a többiek pedig csak szórakoznak. Ami nagyon vicces volt. A kamerát végig a kezemben tartottam.

Riker nagyon édes, amikor mosolyog. :DD *-*

Aztán Ross megkért, hogy menjek vele valahova. A színpad elé mentünk. ott mondott valamit, de igazából ki kell ábrándítsalak benneteket, mert halvány lila gőzöm sincs, hogy mit motyogott. Egészen mással voltam elfoglalva. Azzal, hogy milyen helyes. És hogy közelről milyen szép a szeme. És hogy milyen cuki. Áhhh...felejtsd el Laraaa. Mi ütött beléd?!

-Szóval így jó lesz ? -hallom kérdését, amire reagálni nem igazán tudok.
-Öööö...igen? -válaszolok, ami inkább kérdéssé formálódott.
-Nem tudom, miről beszéltem, ugye? -teszi fel kérdését mosolyogva.
-Ahh..fogalmam sincs..ne haragudj. -mondom neki gondterhelten.
-Valami baj van? -aggódóan néz rám.
-Dehogyis..csak valamin eszembe jutott. -kerestem a kifogásokat.
-Asszem' ideje mennünk. -oldalra biccentett a fejével, jelezve, hogy mennünk kell. És el indultunk egymás mellett.

Aztán, amíg volt egy kis idő még körbenéztem, persze vittem a kamerámat is.
A fiúk szokás szerint a marhaságaikat csinálták. Ami az ő esetükben elég szórakoztató. :DD Szegény Ratliffet állandóan basztatják. xD

Na igen..Ross hozta a formáját. :D

Aztán még sétálgattam körbe-körbe. Kerestem a pillanatot, amit levideózhatok. Egyszer csak egy nagyon érdekes dologra lettem figyelmes. Azt hiszem ezt a látványt soha sem fogom elfelejteni...

Ross "skálázási gyakorlatát" XD Na ezt már nem bírtam ki. Röhögnöm kellett.

Ross, amint észre vette, elkezdett utánam futni, hogy elvehesse tőlem a kamerát. Nem sikerült neki. Bementem Dellyhez. Kibeszéltük Rosst és sokat röhögtünk.

Később újra körbejártam az épületet. Mindenki csinált valamit, ezért unatkoztam. Pont Ross öltözőjénél jártam, gondoltam benézek, hogy van-e szüksége valamire, vagy kell-e segíteni neki valamit. De az ajtó küszöbénél tovább nem jutottam. Ross félmeztelen testével találtam magam szembe, aki egyből észrevett és odajött hozzám. Nem igazán zavartatta magát.

-Mizu? -kérdezte mosolyogva, mikor odajött hozzám.
-Ömm...semmi...Csak meg akarom kérdezni, hogy.....segíthetek-e valami....vagy valami.. -nyűglődtem ki egy mondatot, miközben Ross testét bámultam folyamatosan, aki csak elkezdett mosolyogni.
-Áuu..Azt hiszem valami belement a szemembe. Megnéznéd? -dörzsöli meg a szemét, mire kapcsolok.
-Hát persze. Mutasd. -közelebb jött hozzám. Még közelebb, mint eddig. Szinte már a számban éreztem a leheletét.
-Nem látok semmit...a szemedben. -közlöm vele ismét szaggatottan, halkan. Ő meg csak néz a szemembe mélyen, s érzem, hogy lélegzete mélyebb.
-Akkor oké. -suttogja szinte a számba rekedtes hangján, ami még jobban felpezsdíti a vérem. Csak azt veszem észre, hogy ajkai egyre közelednek ajkaim felé. És akkor..
-Öcsi menni ké... Mi a fene? -néz ránk elképedve Rocky, mire elröppenünk egymás elöl.
-Mi csak... -vakargatta vigyorogva a tarkóját Ross.
-Csak volt valami a szemében. -jelentettem ki az előttem álló barna hajúnak.
-Ahan...Te. -tört ki belőle a saját 'viccére' a nevetés.
-Rocky...figyelj. Nem..Történt..Semmi. -tagoltam neki, miközben megfogtam a két vállát.
-Nyugi, tőlem nem tudja meg senki. -kacsintott rám és Rossra. Aztán, hogy egy kínos szitut elkerüljek, inkább kirohantam onnan.
-Lara várj.. -hallottam, ahogyan Ross utánam kiabál, de nem voltam hajlandó visszafordulni.
A lányok már a nézőtér első sorában álltak és várták, hogy az R5 a színpadra lépjen. Oda álltam közéjük és persze egyből kiszúrták, hogy feszült vagyok.
-Történt valami? -kérdezi Nicky.
-Nem, semmi..csak egy kicsit...melegem van. -hadartam össze valamit, mire a lányok csak összenéztek.

Aztán végre a 'várva várt' pillanat. Az R5 a színpadon. Lányok hada sikong körülöttünk. Riker elkezdi a nyitóbeszédét, aztán Ross is szól néhány szót a rajongóihoz. Elkezdenek énekelni. A rajongóik velük együtt énekelnek. Istenem, Ross annyira dögös...

Imádom, amint az izmait firtatja..

 Imádom, ahogy énekel...

Imádom, amikor csak úgy néz ki a fejéből és, ahogyan mosolyog..

Imádom, amikor előveszi az érzelmesebb oldalát..

 Imádom, amikor olyan szexin néz rám, miközben gitározik, mint most..

Várjunk csak! Mi?! Mi volt ez a nézés? Megőrít, ha így néz rám. Azt hiszem tényleg bejön nekem Ross. Vagy csak pillanatnyi gyengeség? Most össze vagyok zavarodva.

Annyira elgondolkoztam Rosson, hogy észre sem vettem, hogy engem bámul és amint találkozott a tekintetünk rám mosolygott..Lehet észrevette, hogy el vagyok ájulva tőle? Jaj nee..

Most jön az a pillanat, amikor újra nem tudom elmagyarázni, hogy mi van velem. Miért érdekel ennyire Ross? Ma már másodjára történik ez. Közben kameráztam a fiúkat. Ross hol rám nézett, hol pedig a rajongóira. Vajon ő is azt érzi, amit én? De nem lehet..neki ott van Laura, nekem pedig Leon. Így is annyira zavaros az egész.

Gondolatmenetemből Cami és Flor zökkentett ki.
-Hé Lara! Mintha nem is ezen a bolygón lennél. Beszélünk hozzád, erre te meg se szólalsz...nem is tudom mi olyan érdekes, csak bámulod...-néztek Ross felé és egyből megértették.
-Áááááááh. -vigyorogtak huncutan. -Szóval Ross ilyen érdekes.
-Nem...ne gondoljatok semmi hülyeségre.. -próbáltam mentegetőzni, de Cami kikapta a kezemből a kamerát és belenézett a videókban.
-Egyértelmű. -széles vigyorra húzta a száját. -A videókon csak Ross szerepel.
-Nem is igaaz! -vettem ki a kezéből a készüléket. -Nézd.. Itt van egy Rikerről. -mutattam az egyetlen egy videóra, ami nem Rossról készült.

A lányok egyből elkezdtek faggatózni, hogy bejön-e nekem Ross, vagy hogy mióta van ez meg tudjátok a szokásos.. Amíg ők 'kérdezz feleleket' játszottak velem, megláttam a távolból Rosst közeledni felém.. Amint odaért hozzám láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit. Jaj ne..a gyomrom görcsbe rándul. Tuti, hogy arról akar beszélni, ami ma majdnem megtörtént.. Vagy észre vette, hogy folyamatosan bámulom..

-Lara...

:/

Sziasztok! Van egy rossz hírem..:( Sajnos a 7.fejezet, amit a tegnapi nap folyamán tettem fel eltűnt..fogalmam sincs mi lett vele. :( Most újra fogom írni azt a részt. Megpróbálok emlékezni, hogy mi hogyan történt, de mindenképpen újraírom, mivel az eredeti anyag nincs már meg. :(  Bocsi, mindenkitől.:(

6. fejezet - A zuhanyzóban

"Ölelkezésünket valaki megszakította.
-Lara??
Hangja ismerős volt. Hátrafordultam és megláttam őt.
-Te meg hogy kerülsz ide??"

-Te meg hogy kerülsz ide??  -kérdeztem ledöbbenve és mosolyogva, s odaszaladtam hozzá megölelni. -Diegooooo! -kiabáltam a nevét. Diego David unokaöccse, akit úgy egy éve ismerek. Viszont ő nem Los Angelesben él, ezért is lepődtem meg, na és hogy miért van itt a stúdióban.
-Egy hónapja itt tanul, ebben a suliban. -szólt közbe Cami boldogan. -De ti honnan ismeritek egymást? -kérdezte Cami, mire leesett neki. Én elmeséltem neki mindent. Azt hiszem Leonnak nem tetszik ez a dolog, hogy én ismerem Diegot vagy nem tudom..elég fancsali képet vágott. Ahogy tovább beszélgettünk, említette Diego, hogy mennyit változtam, még szebb lettem, mióta utoljára látott. Erre Leon odaállt mellém ölvetett kézzel és erősen Diegora nézett. Mérges volt, bár nem értem, miért. Lehet féltékeny. Erre Diego rám nézett majd Leonra, majd megint rám, aztán Leonra.
-Bocs Leon..nem tudtam, hogy együtt vagytok. -védekezett Diego.
-Nem va... -mondani akartam, hogy nem vagyunk együtt, de Leon félbevágta a mondatom.
-Nem baj. -mi?? Nem is vagyunk együtt. Miért hazudta ezt ennek a srácnak? Mi értelme ennek? Caminak is elkerekedtek a szemei és közben közelebb jött Flor és Nicky is, így ők is meghallották és nagyot néztek. Persze Flor egyből a nyakamba ugrott, hogy ez milyen jó meg ilyenek. Nicky csak ledöbbenten bámult. Pár perc múlva félrehívtam Leont, hogy magyarázza el ezt az egészet.

Diego

-Leon, mi volt ez?
-Semmi, csak nem akarom, hogy közöd legyen Diegohoz. Egy gerinctelen alak. Majd rájössz.
-De miért nem mondtad meg neki az igazat? -faggatóztam már kicsit idegesen.
Erre nem kaptam választ, hanem csak elkezdett egyre közeledni felém. Szívem a torkomban dobogott. Már a szemem is lehunytam. És akkor megcsókolt. Olyan volt, mint egy álom. A szívem még mindig kalapál.

-Szeretlek! -mondta Leon, aminek természetesen nagyon örültem.
-Én is szeretlek! -válaszoltam neki.
-Mostmár nem hazugság. -mosolygott Leon,  amin el tudnék olvadni.

Visszamentünk a többiekhez és persze én elmeséltem a lányoknak mindent. Úgy vettem észre Nickyn, hogy nagyon gondolkozik és mintha neki nem tetszene ez az egész. Válaszul mikor rákérdeztem annyit kaptam, hogy csak fáradt. Nem sokkal ezután jött Pablo, az igazgató, hogy figyelmeztessen minket, hogy jön anya. Felmentünk hát a színpadra mindannyian és mikor bejött anya, elkezdtük énekelni azt a dalt, amit ő kezdett el írni, Maxi és Cami pedig folytatta, amit én is megtanultam már, annyit énekelgették.

Mindenki megölelte anyát. Egészen meghatódott. Szép kis búcsúbuli. Mikor véget ért, elbúcsúztam a barátaimtól is meg anyától is. Leon pedig hazakísért. Az ajtóban újra megcsókolt és elbúcsúztunk. Jól éreztem magam Leonnal, de úgy éreztem, valami mégis hiányzik. Annyira vártam ezt a pillanatot, és most mégsem olyan, ahogyan elképzeltem. Miért érzek így? Ez nem jó. Ahogy beléptem az ajtón épp ott volt Laura, Ross pedig ölelgette őt. Nagyon cukik. Furcsa volt őket így látni. A gyomrom hirtelen, mintha elkezdett volna égni. Már szinte a mellkasomban is éreztem.

-Szia Lara. -rohant oda hozzám Laura. -Mesélt Ross Leonról. Gyere menjünk fel és mondj el mindent.
-Hé, engem ne hagyjatok itt..én is tudni akarom. -ordítozott dedó módon, s rohant utánunk Ross.
És akkor elmeséltem nekik mindent és hogy én és Leon együtt járunk. Laura azonnal megölelt, Ross csak mosolygott.
Még beszélgettünk Laurával és Rossal egy ideig, aztán észrevettük, hogy beesteledett. Laura elindult haza, megvacsoráztunk a fiúkkal és Stormieékkal, aztán mindenki bement a saját szobájába. Éppen le akartam tusolni, már a ruháim is ledobtam, de a zuhanyzó nem akart nekem engedelmeskedni. Valamiért nem jött belőle víz. Felkaptam gyorsan a ruhám és mivel Ross szobája az én szobám mellett van, így az van a legközelebb. Ezért gondoltam, letusolok nála. Kimentem hát a szobámból és bekopogtam Ross ajtaján.
-Gyere! -hallottam meg a hangját.
-Szia. -mosolyogtam rá. Ő éppen az ágyán feküdt keresztbe, s lábai a földön helyezkedtek el.
-Mizu? -ült fel és mosolygott rám.
-Lenne egy hatalmas kérésem. -néztem rá kiskutya szemekkel.
-Ömmm...mi lenne az? -kérdezte töprengve.
-Szóval..a zuhanyzó nálam valamilyen oknál fogva nem akar működni és azt szeretném megkérdezni, hogy letusolhatok-e nálad? -hadartam el végül.
-Hát persze. Addig én megyek beszélek Rikerrel, hogy nézzen rá a zuhanyzódra. -mondta, s közben kiment a szobából.


Ross szemszöge


Mikor kimentem a szobából, lementem a nappaliba, épp ott volt Riker.
-De jó, hogy itt talállak. Lara szólt, hogy bekrepált a zuhanyzója, szóval most épp az enyémet használja. Meg kellene néznünk az övét. -meséltem el neki a helyzetet.
-Az úgy komoly. Menjünk. -indultunk volna az emeletre, ha nem csöngetnek az ajtón. Riker kinyitja, s hallom, hogy erőltetetten kiabálja szinte, "Szia Laura! Ross épp.....ööö...fürdik!" Mii? Nem annyira vágtam, hogy mire gondol éppen Riker. Hát persze. Hogy lehetek ilyen hígagyú. Ha Laura felmegy a szobámba és észreveszi, hogy Lara ott fürdik, tutira félre értené a helyzetet. De most mit csináljak? Kétségbe voltam esve, s csak mentem felfelé egyenesen a szobámig. Nem is gondolkoztam csak egyből rohantam a fürdőszoba ajtómig. Elkezdtem dörömbölni az ajtón.
-Lara, be kell engedned! -mondtam neki kétségbeesetten.
-Mi? Te becsavarodtál? Mit akarsz itt? Miért engednélek be? -válaszolt mérgesen.
 -Vészhelyzet van, itt van Laura.
-És? -ő ezt úgy látszik totálisan nem érti.
-Félreértené az egészet. Kérlek, siess már mindjárt jön. -siettettem őt.
-Dehát a ruháim sincsenek itt. -hangjáról észrevettem, hogy zavarban van.
-Dobj magadra egy törcsit, de már hallom Riker és Laura hangját, kérlek engedj be. -kérleltem őt, miközben hallottam az ajtó másik oldaláról egy "na jó"-t és egy kattanást. Ezt követően azonnal bementem és bezártam az ajtót. Lara egy szál törölközőben állt előttem. Zavarban volt, ahogy én is. Nem tudom elmagyarázni az érzést. Egy kis helyen vagyok Laraval, akit csak egy törölköző takar és kb 10 cm van köztünk. Csak néztünk egymás szemébe.
-Miért zártad be az ajtót? -szólalt meg egy idő után Lara. Hangja rekedtes volt, s szaggatottan beszélt. A fürdőszoba meleg párája már felhevítette a testem.
-Hogy.. nehogy benyisson.. Laura. -mondtam neki halkan, szaggatottan, közben levettem a felsőm és a rövidnadrágom, hogy Lara gyorsan felvegye, ne egy törölközőben ácsorogjon. -Ezt vedd fel! -elvette tőlem, én elfordultam és felvette addig.
-És mi lett volna, ha elmondod neki az igazat? -kérdezi lenézően.
-Ohh...ez igaz. De már késő. Riker megbonyolította az egészet. -mondtam neki, s közben hallottam, hogy bejön Laura a szobámba.
-Riker hogy... -ezzel befogtam a száját és behúztam a zuhanyrózsa alá, s megengedtem a vizet. Már én is csurom vizes voltam és Lara is az lett. Még mindig mozdulatlanul álltunk. Én Larat a hasánál átkaroltam, a kezem pedig még mindig a száját takarta.

 -Ross, bent vagy? -hallom Laura hangját a szobámból.
-Igen, itt vagyok, épp zuhanyzom. -kiabáltam vissza neki, s közben kezem még mindig Larát karolta, és a száját is befogtam. Egyszer csak erős, nyomó fájdalmat érzek a kezemben.
-Ááááááá Lara te normális vagy? -ez a hülye mindent elront, ráharapott a kezemre. Remélem nem bukok le.
-Mondtál valamit Ross? -kérdezi Laura.
-Nem..dehogyis..csak hogy...miért jöttél vissza..? -találtam ki gyorsan valamit.
-A telómért. Nem tudod, hol van?
-De..az éjjeli szekrényen! -még jó, hogy eszembe jutott. Hátha el is megy. közben Lara kiszállt a zuhany alól és idegesen nézett rám, karjait összefogta. Közben Laura kiáltott, hogy lemegy Rikerhez, megvár ott.
-Na jó, muszáj mindenkinek megnehezítenie a dolgomat ? -gondolkoztam hangosan.
-Te nehezíted meg saját magadnak. -vágta hozzám szavait az előttem csurom vizesen álló, mérges Lara. Aztán Lara telefonja elkezdett csörögni. Na ne..a ruháit nem hozza magával, de a telóját igen. Ez értelmes gondolkodásmód? Nem hiszem.
-Tedd már le Lara! -szóltam rá, mert nem akartam, hogy ha Laura netán visszajönne, akkor meghallja a hangját.
-Öööö...semmit. Csak...itt jött el mellettem és viccelődött vagy nem is tudom... -nem értettem, mit magyaráz ennyire, de tutira hülyeségeket beszél és értelmetlenül.
-Ez nem igaz Ross! Mindent elrontasz! -ordított rám, és kiviharzott a fürdőszobából. Mi üthetett belé.


Lara szemszöge

Mikor bekopogott az ajtón Ross, nem hittem a fülemnek. Miért nem lehet egyszerűen megmondani Laurának az igazat, mint, hogy túl bonyolítani mindent, amire abszolút semmi szükség nem lenne?! Persze beengedtem, mit tehettem volna..végülis az ő zuhanyzója. Épp, hogy csak körbetekertem magam egy törölközőbe. Nagyon kínos volt. Éreztem magamon a tekintetét, szinte égetett. Egy darabig szótlanul álltunk egymással szemben, majd levetkőzött és ideadta a felsőjét és a rövidnadrágját. Ő egy alsóban volt. Egy pillanatig figyeltem a testét. Az igazat megvallva jó teste van. Egész jó. Nem tudtam róla levenni a szemem. Aztán elfordult, hogy át tudjak öltözni. Ami felesleges volt, mert nem sokkal, hogy átöltöztem, berántott a zuhany alá, s megengedte a vizet. Csurom vizesek lettünk. Legszívesebben üvöltöttem volna, de nem tudtam, mert befogta a számat. Ott álltunk a hideg vizes zuhany alatt csurom vizesen, Ross mögöttem, egyik karja szorosan ölelte a hasam, a másik puha keze pedig az ajkaimra tapadt. Beleremegett a testem, ahogy éreztem meztelen felsőtestét a hátamon, és meleg leheletét a nyakamon. Igazából jó érzés volt. De pasiból van, nyilván ennyi az egész. Nem érzek iránta semmit. Hogy magamhoz térjek, megharaptam a kezét, hogy végre elengedjen, ne kelljen ilyen hülyeségekről álmodoznom. Lehet begolyóztam. Még egy darabig szenvedtünk, aztán megcsörrent a telefonom. És igen...Rossnak sikerült mindent elszúrnia.
-Szia Leon! Miért hívtál ? -kérdeztem kicsit halkan, nehogy Laura meghallja a hangom. Közben Ross az ajtóhoz ment és hallgatózott őrködésképpen, ha visszamenne Laura a szobába.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy... Várj csak...mi ez a hang? És visszhangzik a telód? -na jó, Leon sem egy lángelme...
-Csak épp zuhanyoztam Leon..itt vagyok a fürdőben. -mondtam neki még mindig halkan.
-Áhh..ez ész-szerű. -és ekkor elkezdett nevetni, majd én is elkezdtem erőltetetten nevetni. Igazából féltem, hogy visszajön Laura és meghallja. Miért kell Rossnak belerángatnia a hülyeségeibe? Ha meglát így minket Laura, hatalmas botrány lesz. Pedig ő bír engem, és én is a barátomnak tartom őt. Viszont ennek a barátságnak vége lesz, ha lebukunk Rossal.
-Na jó, csak azt szeretném, ha... -mire végig mondta volna Leon, amit akart, Ross közbeszólt, akarom mondani szinte kiabált, hogy tegyem már le a telefont. Persze ezt Leon is meghallotta.
-Tudod mit..? Hagyjuk. Nem is zavarlak tovább. Ja...és add át üdvözletem a "nagy" haveromnak, Rossnak. -azzal lecsapta a telefont. Ahogy meghallottam az utolsó mondatát földbe gyökerezett a lábam.
-Ez nem igaz Ross! Mindent elrontasz!-kiabáltam rá, mit sem törődve azzal, hogy meghallja-e a barátnője és kirohantam a fürdőszobából egyenesen át az én szobámba. Bezártam az ajtóm és az ágyba vetettem magam, majd elkezdtem zokogni. Most hagyott el az a személy, akiért bármit megadtam volna, és mikor megkaptam, elveszítettem. Mindez miatta!! Miért kellett megismernem???!!

 
Aztán, amennyi ideg felgyülemlett bennem, kirohantam a szobámból s Ross szobája felé vettem az irányt, hogy leordítsam a fejét, és hogy elmondjam neki, hogy mindent elrontott. De amint beléptem a szobájába olyan látvány tárult elém, melytől köpni, nyelni nem tudtam. A szavam elállt..