Nem rész!

Sziasztok! Csak szeretnék szólni, hogy folyamatban van egy 3. blogom is, melynek 1. fejezetét már posztoltam is.;) Ha lesz elég érdeklődő, akkor folytatom, viszont, ha nem nagyon lesznek olvasóim, akkor az úgy már nem éri meg, mert rengeteg időt elvesz a másik két blogomtól.:S 

Itt lesz a link, akit érdekelne.;)
bettertogetherrosslynch.blogspot.com/2015/10/1-fejezet-kezdetek.html

11. fejezet - Tökéletes szakítás, tökéletes nap

Sziasztok! :)) Igen, jól látjátok, ez egy új rész. Méghozzá a 11.fejezet. Igyekeztem, minél eseménydúsabbá tenni ezt az epizódot és remélem ezt ti is tapasztaljátok az olvasás közben. A megtekintések száma még elég szerény, de örülnék, ha néhány ismerősötöknek tudnátok reklámozni a blogomat. Bár én már annak is örülök, ha 1-2 ember rendszeresen olvassa a történetem. Na elég is a szóból, jó szórakozást! :P :*

"Nem akartam megcsókolni igazából, csak az agyát akartam húzni. De abban a pillanatban nem tudtam irányítani magam. Az utolsó percben persze mégis leálltam. Lara rémülten bámult.
-Nem történt semmi. -súgtam neki egész közelről mosolyogva. -Egyébként sincs rendben valami a kapcsolatunkkal Laurával. -erre kérdően nézett és épp szóra nyitotta volna a száját, de újra kopogást hallottam az ajtón.

-Laura?? -néztem rémülten és tágra nyílt szemekkel."

Ross szemszöge

Amikor meghallottam az az ajtóban Laura hangját, megfogtam Lara vállát és szerencsére volt egy felesleges üres szekrényem, ahova betuszkoltam őt. Persze értetlen fejet vágott és nem akart először szót fogadni nekem, de végül ráparancsoltam, hogy maradjon csendben és bújjon le, erre beadta a derekát.

-Bocsi, csak öltöztem. -festettem zavaromban arcomra széles vigyort, miközben a tarkómat vakargattam azon töprengve, mit tegyek, hogy Laura eltűnjön innen, ugyanis, ha észreveszi itt Larat, csak félreértés lenne belőle. Főleg, ha nem hallottam volna meg Laura hangját, miközben Rydellel beszél és úgy látott volna minket..2 cm-re egymástól.
-Hahó! -csettintgetett a fejem előtt Laura, erre megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek.
-Öööh...mit is mondtál? -kérdezem a lányt bizonytalanul.
-Ezt nem hiszem el, most kértem tőled elnézést, mert megint félreértettem valamit és erre te nem is figyelsz rám. Egyáltalán azt sem értem, hogy én miért mindig utólag tudok meg mindent? Meg most is baromi fura vagy. Ross Shor Lynch, mit rejtegetsz előlem?! -vagy kit.. gondoltam magamban, miközben elkezdett lépkedni felém, épp a szekrény felé tartottunk.
-Semmi, csak van egy kis dolgom, most jobb ha elmész. -tömörítettem le a választ, és kitessékeltem Laurát az ajtón, majd bezártam.

Amint bezártam az ajtót, kinyitottam a szekrényt.
-Mostmár kijöhetsz. -mondtam Laranak, kifújva a levegőt.
-Tényleg? Kössz, hogy megengeded. -nézett rám olyan 'nemhiszemelhogyberaktálide' tekintettel.
-Bocsi. -húztam széles vigyorra a szám, hátha enyhít a helyzeten.
-Neked már komolyan szokásoddá válik, hogy rejtegetsz Laura elől? -kezdett el emelkedett hangon beszélni hozzám, amire az első reakcióm az volt, hogy befogtam a száját.
-Te komolyan nem vagy normális. -indult el az ajtó felé, s lenyomta a kilincset.
-Hé! Nyisd ki az ajtót! Egyáltalán minek zártad be?! -mérgelődött tovább.
-Hogy ha Laura vissza akarna jönni, akkor ne lásson meg minket. -adtam az egyszerű választ.
-Már miért is ne láthatna meg? Nincs semmi, ami miatt tartanunk kellene tőle.. -válaszolt nem túl biztatóan.
-Akkor hadd emlékeztesselek arra a pillanatra, amikor éppen meghallottuk Laura hangját. -nevettem el magam kínomban.
-Oh-oh..az nem az én hibám, hogy abban találod örömödet, ha kedvedre csókolgatsz bárkit! -mosolygott mérgében Lara.
-Nem is csókoltalak meg! -mondtam karba öltött kézzel.

-De akartál.. -mutogatott mutatóujjával rám, mosolyogva olyan fejjel, mint aki tudja, hogy úgyis övé lesz az utolsó szó.
-Ahhaaa, tévedsz. -erőltettem magamra egy kamu röhögést. -Csak próbáltalak zavarba hozni.
-Na persze. -mosolygott tovább, arcáról úgy tűnt, nem hisz nekem. -Már másodjára. -jegyezte meg halkan.
-Mivan? -ráncoltam össze a homlokom.
-Tudod...az öltözőben.. -mondta már kicsit komolyabban, és kezdett elpirulni. Basszus tényleg. És akkor nem azért akartam megcsókolni, hogy az agyát húzzam. Azóta van ez a fura velem, amióta a közelemben van. Csak azt érzem, hogy egyre több időt szeretnék vele tölteni. Na de most erre mit válaszoljak? Nem mondhatom el neki, hogy mit érzek, mivel Leonnal jár. Tagadok..ez a legegyszerűbb.
-Áhh...túl sokat képzelsz a dologba. Pillanatnyi gyengeség. Akarom mondani akkor is csak teszteltelek. -bakker, össze-vissza makogtam. Egy értelmes választ nem tudtam adni. Ezt az arckifejezése is tükrözte. Én, balek.
-Aha... -sugárzik róla az értelem.
-Tudod mit? Szerintem jobb, ha visszamész a szobádba, mielőtt Laura bármire is gyanakodna. -hoztam hirtelen döntést.
-Hahó, az ajtón szószerint most lökted ki! Már rég gyanakodik valamire. Idióta! -ezzel elhagyta a szobámat. Most azon agyaltam, mit mondjak Laurának. Azt hiszem, itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Meg kell tennem. Most vagy soha. Lementem a nappaliba, remélve hogy ott találom a lányt. Az érzésem nem csalt. Ott ült Dellyvel, mérgesen.

-Laura, beszélhetnénk? -álltam meg a lépcső előtt, várva, hogy Laura elindul felém. Így is lett. Ő nem várta meg, hogy elinduljak előtte, szélsebesen haladt fel a lépcsőn, nem törődve vele, ott vagyok-e mögötte vagy sem.
-Remélem, jó indokod van mindenre. -közölte velem fagyosan Laura az ajtó előtt megtorpanva. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Kinyitottam az ajtóm, s előre engedtem őt.
-Foglalj helyet! -mutattam az ágyra félő mosollyal.
-Ki vele, mi bajod van mostanában?! -kezdett el kiabálni velem.
-Figyelj, Lara. Én nem a.... -még épp, hogy elkezdtem a mondandóm, máris félbe szakított.
-Állj! Mit is mondtál az imént? -kérdezi szinte vérben forgó szemmel.
-Hát éppen még semmit, mert leállítottál. -vigyorogtam rá bólogatva, és kikerekedett szemekkel. Nem értem, mi baja lehet már megint. Akármit mondok, beleköt.
-Óhh, de igen. Mondtál te valamit. Hogyan is szólítottál? -kérdezi vigyorogva, de még mindig rendkívül felháborodottan.
-Laura...Ne haragudj, hogy nem kicsim, vagy ilyesmi, de éppen...-már megint elhallgattat.
-Pont ez az. Larának szólítottál! -kelt ki magából, s a harag még-inkább felülkerekedett rajta.
-Nem, az nem lehet. Biztosan rosszul hallottad..csak egy magánhangzó választja el mindössze a neveteket, nem nehéz félrehallani. -próbáltam hihetően érvelni, bár én nem emlékszem arra, hogy Larának szólítottam volna.
-Nem, Ross, nem! Ezt nem lehet félre hallani. Tisztán hallottam, amint Larának szólítottál. De nem probléma. Megértem. Ezért vagy ilyen mostanában? Belezúgtál? -nyitottam volna a szám válaszra, de nem hagyta.
-Ne is mondj semmit, tudom, hogy Lara nem is tud erről és ő Leont szereti, de hidd el, hogy így nem leszel boldog. Azt hiszem a mi kapcsolatunk itt ér véget. -mondja szomorúan, könnyes szemekkel, azonban könnyeit nem engedi kiszabadulni.
-Nem erről van szó. Nem érzek Lara iránt semmit. Sőt! Ki nem állhattam őt. Bár kezdek vele megbarátkozni, de attól nagyon messze állok, hogy bármit is érezzek iránta. -adtam neki választ, amit tényleg így gondolok. Az a furcsa érzés, amit azóta érzek, amikor először majdnem megcsókoltam, biztosan csak azért van mert akkor egy pillanatra elgyengültem és fura, hogy pont őt akartam megcsókolni, akivel annyira nem bírjuk egymást. -Én egy ideje úgy érzem, az az erős kötelék, ami volt köztünk, egyszerre eltűnt. Nem tehetsz erről sem te, sem pedig én. Ez csak úgy megtörtént. Viták sora, félreértések, ez már nekünk csak szenvedés. Nem azért nem akarom veled folytatni, mert már nem bírok veled együtt lenni, hanem mert nem akarok neked fájdalmat okozni. -mondtam ki azt, ami már egy ideje a szívemet nyomta.

-Azt szeretném, ha újra élveznénk az együtt töltött időt, de ezentúl csak barátokként. Hiszen tudod, mit ígértünk egymásnak, mielőtt még jártunk volna. -mosolyodtam el.

-Történjen bármi, mi mindig barátok maradunk. -mondtuk ki egyszerre az ígéretet, amin mindketten mosolyogtunk, s Laura szeméből kiszaladt egy kósza könnycsepp.
-Egy utolsó ölelés? -tárta szét karjait Lau.
-Gyere ide. -adtam meg magam.

-Barátok? -kérdezi ölelésünk közben.
-Legjobbak. -válaszoltam neki, de még mindig nem engedtük el egymást.

Lara szemszöge

-Mit hisz magáról ez a hülye állat? -gondolkoztam hangosan a szobám felé haladva, mire Rydel lépett ki a szobájából.
-Woaah, ki bőszített fel ennyire, csajszi? -faggatózik mosolyogva Delly.
-Áhh, mind1, csak egy fiú. -nem vallhattam be neki, ami Ross és köztem történt. Egy az, nem akarom, hogy idegeskedjen, amiatt, hogy még mindig itt tartunk; kettő, nem mondhatom el neki, ezt a csók ügyet, mert nagy ügy lesz belőle nála, az tuti. Totál felpörögne ettől a hírtől. Így jobb, ha nem is tud semmit.
-Aha, biztos sokat jelent neked ez a fiú. -jegyezte meg egyszerűen. Ezen elkezdtem nevetni, mintha valami baromi nagy hülyeséget mondott volna, ami így is van, mert nekem nem jelent semmit a szöszi. Leont szeretem és kész, Rosst pedig még mindig nem bírom.
-Hiába nevetsz, magadat nem csaphatod be. És engem sem tudsz. És kétlem, hogy Leonról lenne szó. -abbahagytam a röhögést, és csak enyhén mosolyogtam. Hiába szállok vele harcba, akkor is övé az utolsó szó.
-Figyelj, akárkiről is van szó, akármilyen nagyképű, gyerekes, idióta, szőke..gondold át, mit is jelent neked. -biztatott engem Rydel. De várjunk csak...azt mondta..szöszi?! WTF?! Mi ez, valami gondolatolvasó? Honnan tudta, hogy róla van szó? Amíg én csodálkoztam a dolgokon, addig Delly mosolyogva kilibbent a szobámból.

Kb egy órája feküdtem az ágyamon, zenét hallgatva, amikor meguntam és lementem a nappaliba megnézni, mi a helyzet. Nem volt ott senki. Viszont a konyhából zajokat hallottam. Ross ült az asztalnál egy pohár vízzel a kezében, s fejét támasztva. Én leültem vele szembe, öntöttem magamnak is egy pohár vizet.

-Na, mit újítottál Lauránál? -kérdezem unottan és egy kissé undok módon.
-Szakítottunk. -közölte maga elé bámulva, kedvtelenül. Erre kiegyenesedtem, s fejem lehajtottam.
-Sajnálom. -ennyit tudtam csak szólni.
-Már egy ideje ezen rágódtam. -mondta egy enyhe mosollyal az arcán.
-De miért vártál eddig? -kérdeztem kíváncsian.
-Nem tudom, talán tudat alatt abban reménykedtem, hogy minden klappolni fog egy kis idő múlva, vagy talán féltem Laura reakciójától. -csak néztem rá, nem reagáltam. Egy percig néma csendben ültünk.
-És mit érzel most? -törtem meg a végtelenségbe tartó csendet.
-Nem tudom. Ürességet. Mert tudom, hogy valakit most elveszítettem és miattam sír, de nem hagyhattam szenvedni, mert már nem nyújthattam neki azt, amit az elején. Nem szerettem őt úgy, ahogyan ő akarta. -úgy érzem ez a beszélgetés az eddigi pillanataink legőszintébb és legmeghittebb pillanata. Ross nem rossz ember, csak még van mit tanulnia és tapasztalnia. Talán tényleg nem viselkedett rosszul Laurával, hiszen azért szenvedett még egy olyan lány mellett szerelem nélkül, hogy ne bántsa meg. Nem azért, mert félt, hogy akkor egyedül marad. Sosem láttam még ilyennek Rosst. Olyan megtört, és szomorú. Majd megszakadt a szívem, ahogy nézi a vízzel teli poharát, üres tekintetével. Felálltam a székről és odarohantam Rosshoz, akit szorosan megöleltem, s egy pillanat múlva, meleg kezeit a hátamon éreztem, fejét a vállamba fúrta, s sóhajtott egy mélyet, majd még szorosabban magához ölelt.
-Köszi. -súgta a fülembe, halk, rekedtes hangján.
-Nincs mit köszönnöd. -válaszoltam neki mosolyogva. Ekkor ezt az idilli hangulatot a nadrág zsebemben csörgő telefonom szakította félbe.
-Bocsi. -néztem sajnáló tekintettel Ross szemeibe, aki csak mosolygott, s bólogatott, hogy vegyem csak fel. Leon hívott, hogy megkérdezze, mi újság és, hogy tudja minden rendben van-e. Na és megkért, hogy menjek el vele holnap moziba. Igazából, ahogy eszembe jutott Ross, egy pillanatra meginogtam és majdnem elutasítottam, de aztán eszembe jutott, hogyan reagálna, így inkább elfogadtam az ajánlatát.

-Amúgy Rossal mizu? Mostanában nem beszéltünk túl sokat.. -érdeklődik Leon.
-Aahh..ne is kérdezd, szakítottak Laurával, most tökre ki van. -szontyolodtam el én is.
-Mi lenne, ha holnap inkább nem mozizni mennénk, hanem elmennénk így hárman valahova. Bulizni vagy valami. Sőt, jöhetnének a tesói is. -hozta fel az ötletet, amire egyből felkaptam a fejem.
-Tényleg megtennéd ezt Leon? Annyira édes vagy, imádlak nagyon. -dicsérgettem őt az ötletessége miatt.
-Akkor holnap 9-re legyetek készen. -hallom hangjában, ahogy mosolyog. -Szia, álmodj szépeket, szeretlek.
-Szia Leon, te is és én is szeretlek. -köszöntünk el egymástól. Gondoltam, lemegyek a nappaliba, mintha Rocky és Riker hangját hallottam volna. Jól sejtettem. Rocky épp Riker haját nyomja tele Ketchuppal, Rik feje meg már rák vörös, akárcsak a Ketchup. Ross ugyanolyan komoran ül ugyanott, ahol eddig. Én pedig átnézve a többieken, odamentem Rosshoz, leültem mellé és vállammal megböktem mosolyogva a vállát, mire rám nézett és ő is elmosolyodott. Erre Rocky oda kiáltott egyet Rikernek..

-Hé, Rik! Khhhmmm... -és felénk bólintott, erre Riker is ránk nézett, majd erőteljesen szélesre húzott mosollyal bámult felénk. A következő pillanatban már egy adag Ketchuppal a hajamon és az arcomon szaladtam Riker után. A konyhaszekrényen megláttam a majonézt, azonnal felkaptam és folytattam a rohanást a bajkeverő után. Mikor azt hittem végre elkaptam Rikert és már felkészültem a "lövésre", váratlanul a földre bukott, én pedig a mögötte ülő, ijedt arcot vágó Rosst találtam el, egyenesen az arcába. Rocky és Riker a földön fetrengtek a kacagástól. Én tátott szájjal álltam előtte, de nem sokáig, mert ezt már ő sem hagyta annyiban. Kivette Riker kezéből a Ketchupot és lassan, rosszalló mosollyal haladt felém, mire én hátráltam. De amikor már falhoz voltam szorítva, tudtam, hogy végem van. A ruhám, a hajam, az arcom..merő Ketchup voltam. Időközben letévedt Rydel is és Ryland. Úgy tartottam igazságosnak, ha ők sem maradnak ki a jóból. Ezért elég volt csak a fiúkra néznem. A csajszi és az öcsikéjük rémülten néztek ránk. Majd egyszerre lecsaptunk rájuk. Ők kapták a legtöbbet. Rylandet és Dellyt tetőtől talpig mustár, ketchup és majonéz borította. Mi pedig majd megfulladtunk a röhögéstől. Persze ők is visszavágtak azonnal. Majd az egyik pillanatban arra lettünk figyelmesek, hogy Ratliff lép be az ajtón egy vödör kék festékkel. Itt már tudtuk, hogy végképp odaveszünk. Ratliff, amint észrevette mi folyik itt, gonosz nevetésbe kezdett. A kék trutyi mind rajtunk landolt. De mivel Ratliff is rossz kisfiú volt, így ő kapta a legtöbbet. Az összes flakont kiürítettük. Senki nem úszta meg szárazon ezt az estét. Igazából rég mulattam és nevettem ennyit. És úgy érzem Ross is teljesen feloldódott. Mi lenne velünk Rocky és Riker nélkül? Végignéztünk egymáson és kitört belőlünk a nevetés. Itt állunk 7-en tiszta festékesen, ketchuposan, mustárosan és majonézesen. A legviccesebben azt hiszem Ratliff és Rocky nézett ki. A nagy kacagás közepette az ajtó felé figyeltünk, ahonnan a Lynch szülők léptek be.

-Itt meg mi történt? Paint-ball támadás? -néz mindannyiunkra elkerekedett szemekkel Stormie. Mark csak nagy szemekkel és tátott szájjal állt még mindig az ajtóban.
-Rocky kezdte! -mutatott Riker Rockyra, taknyos 5 éves gyerek módjára.
-Te meg folytattad. -vigyorogtam a földre nézve kijelentésemen, ami Rikerhez szólt.
-Pfff... -próbálta Ross visszafojtani a kacagást, de nem nagyon jött össze.
-Teljesen mindegy, hogy ki kezdte, de ezt még ma este felnyaljátok! -parancsolt ránk az anyukájuk. Erre mindenki szorgalmasan elkezdett takarítani. Rocky eközben lefeküdt a kanapéra.

-Gyerünk Riker, haladj. Csillogjon az a padló! -utasítgatta Rikert.
-Lara jobbágy, nincs lazsálás, Ross jobbágy te meg kövesd a kisasszonyt. -erre Riker és Ross odamentek Rockyhoz és hozzávágták a vizes törlőrongyot, vagy mit és ráparancsoltak, hogy azonnal kezdjen el ő is dolgozni, különben elmondanak nekem valami nagyon ciki dolgot róla.
-Naaaa, légyszi, mondjátok el! Nem mondom el neki, hogy tudom. -kérleltem őket, de nem adták be a derekukat.
-Gonoszak vagytok. -durciztam be végül. Ahogy végeztünk a dzsuva felnyalásával, mindenki a fürdőre várt, hogy végre lefürödhessen. Mire mindenki végzett fáradtan mentünk vissza a nappaliba. Mind kidőltünk a kanapén. Riker felhozta az ötletet, hogy filmezzünk.

-Riker, te komolyan most akarsz filmezni? Fél 12 van, egy 20 perc múlva mindenki bealszik. -adja az értelmes választ Ryland.
-Ja, nézd már Rocky horkol is. -mutattam rá.
-Rocky! -csapta össze tenyerét Ross Rocky feje előtt, mire hirtelen felugrik.
-Nem én öltem meg Samarát! -kiált fel rémülten, mire mindenki elkezdett szakadni a röhögéstől. Őrült egy álma lehetett. Majd sértődötten visszaült a kanapéra karbafont kezekkel.
-Nagyon gonoszak vagytok. -ekkorra szerintem mindenkinek kiment az álom a szeméből a sok nevetéstől.
-Jó, akkor mit nézzünk? -néz körbe rajtunk Ross.
-Nézzünk horrort! -veti fel az ötletet Ratliff.
-Ez tényleg jó ötlet. -vigyorog Riker.
-Akkor mi legyen? -kérdezi Rydel a filmeket fürkészve.
-Olyan, amit még senki sem látott. -szóltam közbe.
-Szerintem nézzük meg Ross első szülinapját! -szúrta oda Rocky nevetve. Ezen néhányan felröhögtek, néhányan csak fáradt pofával bámultunk Rockyra, Ross is így tett.
-Hmm...Ideglelés Csernobilban? -néz ránk Ryland.
-Láttuk. -mondja unott fejjel szinkronban Ross, Rocky, és Ratliff.
-Akkor Paranormal Activity valamelyik része? -kérdezi Rydel.
-Mind megvolt. -mondtam ugyanolyan kifejezéssel, ahogyan az elmúlt pillanatban a fiúk.
-Nekem is. -mondta Ross és a fiúk.
-Hihetetlen, hogy csak én nem láttam. -puffogott Delly.
-Távozz tőlem, sátán..? -néz körbe csillogó szemekkel Ross. Mindenki végignéz mindenkin, majd miután meggyőződtünk, hogy ezt még senki sem látta, rábólintottunk.
-Ez eldőlt. -vigyorgott önelégülten Ross. Elhelyezkedtünk végre és indítottuk a filmet. A kanapé legszélén Ryland ült, mellette Ratliff, aztán Rydel, Rydel oldalán Ross, mellette én, mellettem Riker, s a kanapé másik szélén pedig Rocky. A film eleje még unalmasnak bizonyult és néhány részen még nevettünk is, persze nem a jeleneten, hanem valamelyik 'okos' fiú megjegyzésén. Aztán elindultak a 'szaftos' jelenetek. Mind a heten, egymáshoz közel bújva követtük az eseményeket. Az egyik jelenetnél Riker szószerint az ölembe ugrott, amin a többiek csak nevettek, Ross megemelt szemöldökkel bámult rá, majd zavarában lemászott rólam.

-Na folytassuk már! -szólt ránk Riker. Mindenki nagy figyelemmel követte a filmet. Volt egy jelenet, ahol nagyon elkezdtem félni. Már szinte remegtem. És észre sem vettem, hogy Ross kezébe markolok erősen, amikor megijedek.
-Auuuuuh, ez fájt. -nyög fel Ross, erre mindenki ránk néz. Rikerrel összenézünk, mire ő csak elkezdi emelgetni a szemöldökét, ránéz a kezemre, amint Ross kezét szorítom, s erre összenéztünk Rossal is, majd elkaptam onnan a kezem. Rydel, Rocky, Riker sejtelmesen vigyorognak. Ratliff és Ryland pedig már egy fél órája kb. bedobták a szunyát. Egy kis idő múlva azt veszem észre, hogy mindenki alszik körülöttünk, Riker a fejét a vállamon pihenteti. Csak én és Ross vagyunk még fent.

-Te nem vagy még álmos? -néztem Rossra olyan 'remélemnemetmondasz' tekintettel.
-Félsz? -mosolygott rám édesen.
-Én kérdeztem előbb. -játszottam a sértődöttet.
-Nem. -válaszolt végül, amire kifújtam a levegőt és tovább folytattuk a filmezést. Az utolsó jeleneteknél megint nagyon féltem, ezért újra akaratlanul is Ross kezét szorongattam, amit úgy vettem észre nem bánt, mert ő is szorosan fogta a kezem. A következő pillanatban már arra ébredek, ahogyan Rydel gyönyörködik bennem...bennünk és Riker felől villan valami. MI? Villanás, azaz vaku..

-Riker, mit művelsz? -elkezdtem szaladni utána és kiabálni vele, amire Ross is elkezdett ébredezni. Aztán kielégítésképpen Riker felém mutatja a telefonját, megnyitva egy képpel, amin épp Ross mellkasára hajtott fejemmel, s összekulcsolt kézzel alszunk a kanapén, egy pokróccal betakarózva. Ross kócos fejjel, kómásan pillant a képre, majd elmosolyodik. Erre éreztem, hogy elvörösödik az arcom, tükör sem kellett hozzá, hogy lássam.

-Riker, ha nem törlöd ki azt a képet most azonnal, a képedet törlöm le! -fenyegetőztem mérgesen.
-Ümmm, de kis harcias csaj vagy te. Hadd találjam ki. Xena? -vigyorog kajánul, s szekíroz tovább.
-Ross, csinálj már valamit! -üvöltöttem Rossra.
-Riker, állj le! -szólt nyugodtabban hozzá Ross.
-Nem, öcsi. Ezt a képet megtartom magamnak, hogy amikor veszekedtek a képetekbe nyomjam. -vigyorgott önelégülten.
-Esküszöm, hogy most duplán fogod ezt megbánni! -vettettem felé egy szúrós pillantást, majd rohantam az emeletre Rydel után.
-Delly! -ordítottam torkom szakadtából.
-Ajjaj, most neked annyi. -hallottam Ross mosolygó hangját.

Rikerrel egész nap kb 1 óráig szekáltuk egymást, amíg nem mentem el Camihoz, amit már Ross és Rydel is, de még Rocky is megelégelt és ott hagytak minket. Aztán azon veszekedtünk, hogy ki miatt mentek el a többiek. Mikor elmentem Camihoz, természetesen átjött Flor is és átbeszéltük az élet dolgait. Elmeséltem nekik mindent, ami történt az elmúlt napban. Persze azt a részt kihagytam a mesémből, amikor reggel Ross mellett ébredtem, kézen fogva, és összebújva, és ebből indult ki Riker és köztem a szurkálódás.

-Oké, eddig mindent értek, kivéve azt a részt, amikor elkezdtetek Rikerrel élcelődni. -nézett rám értetlen fejet vágóan Cami, s közben egyetértően bólogatott Flor.
-Ajjj, nem igaz, hogy ti mindent átforgattok. Nem vagytok ti véletlen magánnyomozók? Óhh van egy jó sorozat. Egy kémről szól.. -kezdtem el terelni a témát, hátha sikerül, de nem jött össze, nekifutásból is hülyeség volt.
-Na ki vele! Mi történt még? -nézett egyenesen a szemembe Cami, Flor pedig izgatottan várta, hogy elmondjam. Mintha valami sorozatot nézne és a legizgalmasabb résznél tartana..
-Szóval, emlékeztek, hogy mondtam, hogy a filmen mindenki bealudt? Na ez az, hogy Ross és én nem. Mi fent voltunk majdnem végig és reggel... Áhh, ne nézzetek már így! -mosolyodtam el akaratlanul is és kezdtem elpirulni.
-Folytatást kérünk! -néz boci szemekkel Flor.
-Na szóval reggel úgy ébredtünk fel, hogy a fejem Ross mellkasán volt és a kezünk össze volt kulcsolva. Valószínű, hogy este, amikor féltem a film közben, és a kezét szorongattam, utána végig nem engedte el és úgy aludtunk el. -erre a lányok elkezdtek ölelgetni, meg ilyen izgága dolgok..tudjátok hogy megy ez.

-Basszus! Már 5 óra! Készülődnöm kell, ma találkozom Leonnal! -néztem ijedten a telefonom kijelzőjére.
-Érdekes találkozó lesz egy ilyen este után. -jegyezte meg Cami a 'Rossos dologra' utalva.
-Ööö...igen és Rossék is jönnek. Bár még nem közöltem velük. De biztosan benne lesznek. -hadartam el, majd magamra is kaptam gyorsan a táskám, de még mielőtt elindultam volna, eszembe jutott valami.

-Csajok, nem tudjátok, mivan mostanság Nickyvel? Annyira fura. Alig találkozunk. -érdeklődtem szomorúan.
-Mi sem tudjuk. Keveset beszélünk és a stúdióba sem mindig jár és ha ott is van, külön óráink vannak. -mondja Flor aggódva.
-És meggondoltad már, hogy beiratkozol-e a stúdióba? -tért a lényegre Cami.
-Még kell egy kis idő lányok. -kérleltem őket. Ezután elköszöntünk egymástól és siettem haza, közben reméltem, hogy mindenki otthon lesz, és elkezdhetjük a készülődést a bulira.

-Sziasztok! Mekkora mázli, hogy mindenki itt van. -léptem be a nappaliba lihegve.
-Veled meg mi történt, kergetnek a zombik? -kérdezi Ratliff.
-Ratliff, sugárzik rólad az értelem. -erőltettem egy mosolyt felé.
-Majdnem elfelejtettem szólni, hogy tegnap beszéltünk Leonnal, hogy már rég buliztak Rossal együtt, így arra kért, hogy szóljak nektek is és menjünk el együtt bulizni ma 9-re. Na mit szóltok? -hadartam el, mire mindenki mosolygott és bólogatott. Kicsit tartottam a nemleges választól, de ez a társaság nem ismeri ilyen ajánlat után a nemet.
-Akkor maradt 3 és fél óránk. -pillant a kijelzőjére Riker, mire elmosolyodtam és Rydel a karomnál fogva felhúzott az emeletre, majd a szobájába.
-Mit vegyek fel? -fogta a fejét Rydel.
-Amm..nem tudom, valami csinit. -adtam a kérdésére ésszerű választ.
-Aaah, neked is készülődnöd kéne közben Lara. -kiáltott rám. Vajon mindig ekkora lázzal jár nála a készülődés?

Éppen a szekrényemben szelektáltam a ruháim, amikor kopogást hallottam. Félig a szekrényből kiabáltam egy 'gyerét'. Ross lépett be a szobámba, de csak akkor láttam meg őt, amikor megfordultam és az ágyon ült, s nézett, miközben szerencsétlenkedem a szekrényemben lévő cuccok tömegével.