Andres
Brodway
Diego
Marco
Pablo (az igazgató a stúdióban)
"Bekukkantottam óvatosan. Ross háttal állt az ágya mellett, és telefonált. Arrébb csusszantam, hogy ne szúrjon ki, így tudom nem szép dolog, de tovább hallgatóztam.
-Persze..De ne mondd el senkinek!
-.......
-Akkor találkozzunk holnapután, 5-kor! Vagy majd megbeszéljük..
-......
-Okés, de hidd el, hogy nem bánod meg. Meglátod majd, hogy nagyon jó lesz.
-......
-Jólvan..Szia Kira."
Mi? Ki az a Kira? Mit művel Ross? És mi lesz jó? Ezt nem hiszem el. Mekkora szemét. Szegény Laura. Ki kell derítenem, hogy ki ez a lány, és mit akar Rosstól.
Ahogy észleltem, hogy a Lynch fiú lerakta a telefont, tüstént leszaladtam a konyhába vízért. Éppen kiönöttem a poharamba a vizet, de mocorgást hallottam magam mögött. Sarkon fordultam és kit látnak szemeim, na lám..hát az imént éppen valamiben sántikáló szemét Ross Agyalágyult Lynchet. Egy meggondolatlan reflexből fogtam a poharam és felé lendítettem határozottan, így annak tartalma Ross pofáján és pólóján landolt. Csak tátott szájjal állt előttem, de arckifejezését figyelvén észrevettem, hogy már elborítja a düh.
-Ezt meg mi a francért?!! -üvöltött, amitől zengett a ház.
-Mert kurvára megérdemled!! -ordítottam rá úgy, hogy még a hangom is megcsuklott. Egyébként így visszagondolva nem értem a felháborodásomat. Végül is Laura pasija. De Laura a barátnőm. Bár előfordult már ilyen az egyik barátnőmmel, az ő pasijára mégsem voltam ennyire ideges. De ha úgy nézzük Rossra amúgy is pikkelek.
-Mit csináltam már megint?!! - Még hisztizett egy pár sort, s közben a telefonját babrálta.
-Ehhez bezzeg van eszed..A telefonáláshoz. Egész nap rajta csüngsz, hát akkor telefonálj bazd meg! -tettem szemrehányást neki.
-Ne te mondd már meg oké, hogy én mikor telefonálhatok?! Nem vagy te senkim! -folytatta a balhézást, mire már mindenki körénk gyűlt.A lányok, Rydel-ék, mindenki, kivéve Rylandet. Állítólag neki egy bomba is kevés lenne ahhoz, hogy felébredjen legmélyebb álmából.
-Gyerekek! Mi folyik itt? Ross, miért ordibálsz Laraval az éjszaka kellős közepén? -firtat minket aggódóan Stormie.
-Anya én... -a féreg biztosan mentegetőzni akart.
-Én kezdtem az egészet. De nyomós okom volt rá. -néztem mérgesen Rossra, aki ölni tudott volna ebben a pillanatban a tekintetével.
-Fogalmam sincs mi a baja, lehet megjött neki. -nevetett rossz májúan.
-Fiam! Ezt most rögtön hagyjátok abba, kérlek gyerekek. Éjszaka van! -mutatott az órára Stormie, ami fél 3-at mutatott.
-Jó..bocsánat mindenkitől, akit felkeltettünk. -mondtam egy sóhaj kíséretében a többiek felé fordulva.
-Oké, akkor ha vége az előadásnak, én lépek aludni. -közölte kb. félholt állapotban Riker, miközben elindult az emeletre.
-Hajrá! -néztem rá fintorral, mire hátra nézett és csak egy szúrós tekintetet vetett felém.
-Mi volt ez az egész? -kérdezte Flor, ahogy felértünk a szobámba.
-Ja, meg miért vagy ilyen idegroncs? -kíváncsiskodott Cami is.
-Tuti, hogy Ross titkol valamit Laura elől. -szorítottam össze a fogaimat, miközben kintről hallottam egy ajtó csapódást, ami valószínűleg a mellettem lévő szoba ajtaja volt, azaz azé a hidrogénbombáé.
-Na jó, de ha így is van, az nem a te dolgod. És nem neked kell idegeskedned emiatt. -süketelt nekem Cami.
-De Laura a barátnőm. -szegeztem frusztráltan a két lányra a szemem.
-Akkor sem kellene így reagálnod. -helyeselt Flor a mellette ülő csajszival.
-Jó, inkább hagyjuk ezt, fáradt vagyok. -hesegettem a témát, látván az időt. De ekkor kopogást hallottam és kinyitottam az ajtót.
-Csak annyit akartam, hogy jól vagy-e.. -mosolygott rám furán és zavartan az ajtóban Rydel.
-Óhh köszi Delly, aranyos vagy, minden rendben. -mosolyodtam rá és megöleltem, aztán ő is elment a saját kuckójába és mi is lefeküdtünk aludni.
Hajnal fél 4 van. Nem tudtam aludni semmit sem azóta. Feszült voltam. Úgy döntöttem kimegyek levegőzni egy kicsit. Hát felvettem a köntösöm a pizsimre és halkan lebicegtem a lépcsőn, majd ki az ajtón. Ahogy sétálgattam a park körül, azt vettem észre, hogy fogalmam sincs merre vagyok. Sötét volt, egy erdő mellett jártam éppen, sehol egy alak. Kétségbe esetten kerestem akármilyen fényforrást, vagy valakit, aki segíteni tudna. De semmi. Egy idő után gyorsan siető lépteket hallottam a hátam mögött. A belső ösztöneim azt súgták, hogy ne álljak meg, ez a személy nem olyan ember, aki segíteni akar nekem. Inkább ártani. Minél gyorsabbra vettem a tempót, annál közelebb éreztem magamhoz az idegent. Mikor úgy éreztem kifogyok az oxigénből és már lábaim nem bírják az iramot, összerogytam a sötét, idegen, rideg táj közepén az erdő mentén. Utolért a magas, kigyúrt férfi, de az arcát nem láttam. Elkezdett taperolni, a ruháim akarta lehámozni rólam. Én próbáltam szabadulni kezei közül, de nem sikerült, már túl gyenge voltam. Már szinte elsötétült teljesen előttem minden, így már homályosan láttam csak, hogy közeledik felénk egy magas, szőke srác. Azt, aki ártani akart nekem pedig egy határozott mozdulattal a padlóra küldte egy oltári nagy öklössel. Ezután gyorsan az ölébe vett, én pedig felismertem őt. A megmentőm. Ross?? Ross te vagy az? Ross! De nem válaszolt, csak vitt a karjaiban tovább. Ross...
-Hé..kelj már fel! Kezdesz minket a rémületbe kergetni! Bocsi, hogy veszekedtem veled, csak kelj fel! -fogalmam sincs, mit beszélnek és hogy ki az, csak tompán hallom..És Ross még mindig engem tart a karjaiban, de nem válaszol. miért nem válaszol? Ez baromira kétségbeejtő! Válaszolj már az Isten áldjon meg! Ross! Ross! Ross..
-Ross..Ross...Ross...
-Itt vagyok, csak nyisd már ki a szemed! -itt valami nem stimmel.
És akkor kinyitottam a szemem. Az ágyam körül áll mindenki félénk arccal, néhányan már könnybe lábadt szemmel. Ross pedig feszülten a vállamnál fogva rázogat.
-Úristen, Ross végre megszólaltál. -öleltem meg boldogan a tanácstalan szőkeséget.
-Uhm...miért ne szólaltam volna meg? Oké, most már nem jutok levegőhöz. -célzott arra, hogy most már igazán elengedhetném.
-Uhh bocsi, csak azt hiszem volt egy nagyon őrült rémálmom, de nem akarok róla beszélni. -figyelmeztettem őket, hogy ne is kérdezősködjenek.
-Ennyi altatótól nem csoda. -néz rám meredten Rydel.
-Azt hittem már alulról szagolod az ibolyát. -Ratliff megjegyzései néha elég faramucik. Persze, Rocky oldalba bökte őt, hogy észrevegye magát.
-Miért gyógyszerezted be magad? -nézett rám könnyes szemekkel Stromie, majd kimeresztette szemeit és Rossra nézett.
-Ross Shor Lynch! Mit műveltél?? -nézett szinte vicsorítva, s összeráncolt homlokkal Stormie a fiára, aki védekezésképpen felemelte kezeit.
-Nem csinált semmit! -védtem meg őt, mire mindenki rám nézett. -És nem gyógyszereztem be magam. Csak egy altatót vettem be. A műtét óta minden este be kell vennem egyet még a hónap végéig. -nevettem el magam a mondat végére, mert elég vicces helyzetnek tűnt.
-De akkor miért van kiszórva az éjjeli szekrényeden és a földön az összes tabletta? -kérdezte Riker összeráncolt szemöldökkel töprengve.
-Na igen.. Azt tudni kell rólam, ha rémálmaim vannak, olyankor tőlem tartani kell a 2 méter távolságot. -mondtam tök komolyan, mire mindenki elnevette magát, ezzel megtörve a feszültséget a szobában. Aztán csak annyit láttunk, hogy Ryland álmos fejjel egy pólóban és egy alsóban belibeg a szobám ajtaján és bámulja a nevetéstől jobbra balra dőlő családját, akik pizsiben vannak. Majd komolyra vettük a témát, ránéztünk Rylandre.
-Valamiről lemaradtam? -néz körbe a legifjabb Lynch. Erre mindenki elkezdett szakadni a röhögéstől. Rydel már befeküdt mellém az ágyba, annyira kacagott.
-Sok mindenről, öcsi. -nevetett Riker az öccse arcába, majd kiment, de még kintről is hallottuk a röhögését.
-Ez tök olyan, mint az a sorozat.. -szólalt meg Rocky. -A kínos. Mindenki azt hitte a főszereplőről, hogy öngyilkos akart lenni.. -ekkor Ross félbe szakította.
-..közben meg csak béna volt és balesetből elesett. -röhögött Ross.
-Na jó..ez már nem vicces. Én nem vagyok béna! -keltem ki az ágyból és álltam Rossal szembe. Ezen ismét elkezdett mindenki röhögni.
-Na gyerekek, most hogy tisztáztuk a félreértést, menjünk készülődni, mert már 10 óra. -szólt közbe Mark, akivel mindenki egyet értett. A csajok is nem soká hazamentek.
Amikor megebédeltünk, mindenki szétszóródott a házban. Ryland úgy döntött zenét hallgat a szobájában. Riker kifeküdt napozni (!) xD Rocky a kanapén ül és tv-t néz, Ratliff valami macskával játszik, ami igazából nagyon furi, mert tudtommal itt senkinek nincs macskája. Ross gitározik Rocky mellett a kanapé végén, aki közben üvöltözik vele, hogy menjen onnan vagy hagyja abba, mert nem tud tévézni. Én meg épp oda akartam menni egy kancsó vízzel a két civakodó fiúhoz, akik olyanok most, mint az ovis gyerekek, és gondoltam lehűtöm az indulataikat. Hát igen, úgy látszik, mostanában nem túl változatosak az ötleteim..xd Szegény Ross. Az utóbbiról szólva, tegnap egy kicsit eltúloztam a dolgot. Tényleg nem az én dolgom, hanem csak is Rossé és Lauráé. Visszatérve a merényletemre, nos nem jött össze, mert a drága Rydel megfogta a karom és berángatott a szobájába.
-Rydel! Na de mi ilyen fontos? -kértem számon a szőke lányt.
-Figyelj..tudom, hogy nem szép dolog, de véletlen volt..és..hallottam, amit tegnap beszéltetek a lányokkal a szobádban. -dadogta végig nagy nehezen.
-Mégis...mit hallottál? -hirtelen leblokkolt az agyam..nem tudtam, mit hallhatott.
-Hát..hogy a lányok faggattak, hogy miért veszekedtél Rossal, és te elmondtad, hogy valamit titkol szerinted Laura előtt.. -nyögte ki félve én pedig feszülten néztem rá.
-Öhhhm...figyelj, lehet nincs semmi titok..csak nem tudom mi volt velem tegnap.. De felejts is el..nincs semmi titka Rossnak, csak tutira félreértettem..-próbáltam annyiban hagyni a témát, nem akartam, hogy Rydel is haragudjon Rossra, ha tényleg van valami titok és ha netán félreértettem volna valamit, akkor mindent elrontanék. Bár össze-vissza beszéltem, nem hiszem, hogy beveszi.
-Nem érted. Ez engem nem érdekel. Nem Ross miatt vagyok itt. Vagyis úgy értem ez a része most nem érdekel.Csak hát a veszekedés..meg hogy feszült vagy...és szóval... Te érzel valamit az öcsém iránt? -nézett rám csillogó szemekkel és mosolyogva.
-Mi? Rydel te meg vagy húzatva? Tudod, mennyire nehéz vele egy levegőt szívnom. -borultam ki az elhangzottak hallatán. -Még hogy én és az öcséd. -kezdtem el nevetni, bár nem volt természetes nevetés.
-Ahan.. -mosolygott rám sejtelmesen Rydel. Van egy olyan sejtésem, hogy ennek 'ahan'-nak amolyan 'persze, hogy nem hiszem el' jelentése volt.
-Amúgy is tudod, hogy Laurával van.. Szóval itt van vége a témának. -ezzel reméltem véget ért ez a szörnyű beszélgetés..dehát ő mégis csak Rydel. :D
-Ohhhhh hahaaa... -kacagott fel, amin elképedtem.
-Most meg... -tenyerét a fejem elé tartotta, ezzel jelezve, hogy most ő beszél.
-Ross nem szereti Laurát. Soha nem is szerette. Tudod, az öcsém nem hiszem, hogy tényleg tudja, mi az a szerelem. Neki csak úgy vannak a csajok, elvan velük, de nem szerelmes. Hidd el, ha az lenne azt észrevenném. -azzal felállt az ágyról.
-Na jó, menjünk Rik mellé napozni szerintem. Kapj fel egy fürdőrucit. -kacsintott rám Delly, majd átmentem a szobámba, hogy átvegyem a bikinim. De előtte..majdnem kiment a fejemből.. Jézusom! Leon! Fel kell hívnom. Na ne..nem vette fel a telefont. Hát akkor írok neki egy smst.
Szia Leon! Talizhatnánk valamikor? Kérlek, válaszolj! Puszi, Lara
Aztán megkerestem a fürdőrucim, amiért az összes cuccom szanaszét dobáltam, mert persze a szekrény legalján volt. Aztán Rydel kirángatott az udvarra, majd megörökítettük a pillanatot egy fotóval. Közben ahogy láttam már az összes fiú kint hülyül a medencénél. Na jó..ennyit a nyugalomról. :D
Persze a Lynch szülők azonnal odarohantak a lányukhoz, hogy lefotózhassam együtt őket.
Aztán megkértem a fiúkat, hogy álljanak a nővérük mellé és őket is lencsevégre kaptam. Persze Ratliff valahol megint elbóklászott, ezért róla külön készült kép. Amikor rápillantottam a kész képekre, elmosolyodtam. Rájöttem, hogy ez a kép sokat jelent nekem. Hiszen azok az emberek néznek vissza róla, akiket nagyon szeretek. Még ha némelyikőjüktől agyhalált is kapok. Akkor is a családommá vált.
Miközben telefonomat kémleltem, csak annyit hallottam elölről, hogy a fiúk azt kiabálják..
-Támadááááááááás!! -azzal megfogták a kezem a lábam, úgy ahogyan Rydelét is és beledobtak minket a medencébe. Na ennyit a meghitt pillanatról..a kis családomról. Imádom őket. És ezt vegyétek úgy, hogy szarkasztikus hangnemben mondtam.
-Ezt még megbánjátok! -üvöltözött a medencéből csurom vizesen, majd hirtelen elmosolyodott.
-Van egy ötletem. -majd a fülembe suttogott valamit. A fiúk arcára a vidámság és humor után hamarosan félelem ült.
-Ajjjaaj ha Rydelnek ötlete van, az nekünk sosem jó! -jajgatott Riker.
-Mit tervezel szívem? -kérdezi ijedten Ratliff.
-Hahahaaaa...-nevetett. -Csak nem gondolod drágám, hogy elrontom azzal, hogy elmondom, mi lesz a bosszúm. Akkor csapunk le rátok, amikor nem is számítanátok rá. -a fiúk rettegve elmentek a medencétől, majd folytattuk a fürdőzést. A srácok végig tartották a távolságot tőlünk. Mekkora beszarik. Egész nap kerültek minket. Éppen a napozóágyon feküdtem, akkor telefonom elkezdett pittyegni. Üzenetem jött. Leontól. Lássuk, mit ír.
Szia Leon! Talizhatnánk valamikor? Kérlek, válaszolj! Puszi, Lara
Szia. Persze. Van egy kis megbeszélnivalónk. Gyere ma 5-re a stúdióba. A többiek is itt lesznek. Leon
Hmm...ez érdekes. Miért lesz ott mindenki..miért nem beszélhetünk kettesben. Vagy talán nem akar velem egyedül maradni? Szakítani akar. Na jó elég ebből.
-Valami baj van Lara? -Rydelnek feltűnt, hogy feszült vagyok.
-Nincs semmi, csak elfáradtam egy kicsit. -próbáltam kibújni a kérdés alól. -Azt hiszem mennünk kellene..még megsülünk a végén a sok napozástól. És még el kell mennem valahova. Beszélnem kell Leonnal.
-Ahh..szóval innen fúj a szél. -mosolygott rám a csajszi.
-Igen, de ne is kérdezd, fogalmam sincs, hogyan fognak alakulni a dolgok. -szomorodtam el.
-Ne félj, minden rendbe jön. -nyugtatgatott, de nem sok sikerrel. -Ja és az estét ne feledd! -kacsintott rám Delly. Tudtam, mire gondol, így én is elmosolyodtam.
Aztán felmentem a szobámba és elkezdtem átöltözni, készülődni. Észrevettem, hogy Ross is készülődik valahova és rengeteget telefonál. Kezdett kíváncsivá tenni. Lehet sántikál valamiben. Nem hiszem, hogy Laurával beszélt. Úgy gondoltam felhívom Laurát és elmondom neki, hogy a barátja valamire készül, hiszen ő a barátnőm és így illik.
-Haló, kivel beszélek? -hallom a vonal túlsó végéről.
-Szia Laura, Lara vagyok.
-Szia Lara, mizu veled? Rég beszéltünk. -hangjában örömet véltem.
-Figyelj, nincs sok időnk. Csak furcsállom Rosst. Állandóan telefonálgat és készül valahova. Mivel a barátnőm vagy, úgy gondoltam így a tisztességes, ha figyelmeztetlek. -próbáltam vele finomat közölni.
-Arra gondolsz, hogy...
-Ne! Nem biztos, hogy rossz dologról van szó, nem tudhatjuk. De jobban figyelj rá, ha nem akarod elveszíteni.
-Köszönöm Lara, nagyon jó barátnő vagy.
-Ez alap dolog. De most mennem kell, Leonnal találkozom. Majd még beszélünk. Szia.
-Szia Lara.
A telefonálás után el is indultam a stúdióba. Amikor odaértem, Leon odajött hozzám és megpuszilta az arcom.
-Hiányoztál. -nézett a szemembe, s közben édesen mosolygott.
-Nekem is hiányoztál. -küldtem felé egy mosolyt én is. -Ez azt jelenti, hogy...
-Hogy nem haragszom rád, hülye voltam. Nem is tudom, hogy gondolhattam azt, hogy te meg Ross...szóval érted. -nevette el magát.
-Hát elég hülye feltételezés volt.
-Az biztos. És én és Ross is rendeztük egymás között, szóval újra legjobb haverok vagyunk.
-Akkor okés. -mondtam neki megkönnyebbülten.
S közben megjelentek Camiék és a stúdió tanulói is. Mindenki. A barátaim. Már hiányoztak ők is.
-Sziasztok! Ti hogy-hogy még itt vagytok? -ugrottam Marco nyakába.
-Pablo (szerk.megj.:az igazgató) adott egy feladatot a számunkra, és arra próbálunk. -jelentette ki Brodway.
-Áhh..és meg is mutatjátok? -kérdezem izgatottan.
-Persze. Srácok színpadra! -kiáltotta el magát Andres.
Közben Diego is beesett. Amint véget ért a szám, elképedve néztem őket. Milyen összeszokott csapat. És a zene, ami vezényli őket...csodálatos. Nagyon kafa. Le vagyok nyűgözve.
-Na milyen volt? -ugrott le a színpadról Diego elém mosolyogva és a fáradtságtól zihálva.
-Nem jutok szóhoz. Nagyon szuperek vagytok. -fogtam meg mindkét vállát és elismerően és széles vigyorral néztem rá.
-Khhhm.. -lépett közbe Leon, s azzal elugrottunk egymástól Diegoval. -Szóval tetszett? -kérdezősködik mosolyogva.
-Te voltál a legjobb. -kacsintottam rá, mire megcsókolt.
-Hé szerelmesek! -szakított félbe minket Flor. -Minket már meg sem ölelsz?
-Jaaj, gyertek ide! Nagyon jók voltatok. -öleltem meg őket.
-Hé..Nicky! Valami baj van? Nem is jössz ide hozzám? -csodálkoztam rajta, hiszen mindig nagy örömmel köszöntött, amikor meglátott. Most valahogy nem így volt.
-Uhh ne haragudj, teljesen máshol járt az eszem. Szeretlek. -ölelt meg végre ő is.
-Akkor jó. -mondtam neki bizonytalanul.
Aztán a többiek kimentek és csak én, Cami és Flor maradtunk bent. Aztán Cami valamiért felráncigált a színpadra.
-Gyere! Mutatnunk kell valamit. -megragadták a karom Florral és felhúztak a színpadra.
-Lányok, mit terveztek? -néztem rájuk döbbenten. Majd Flor a hüvelykujjával hátra mutatott és rákacsintott valakire. De nem láttam ott senkit a színfalak mögött. Majd elindult egy zene, amit én is ismertem. A csajok elkezdtek énekelni. Arra vártak, hogy én is kezdjem el. De nem voltam rá hajlandó.
Végül addig huzakodtam, hogy elkezdtem én is énekelni, mert úgysem hagyták volna annyiban, ahogyan ismerem őket.
Szokásunkhoz híven beleéltük magunkat teljesen.
Ahogyan véget ért a szám, azt vettem észre, hogy mindenki a színpad előtt állt és mosolyogva tapsolnak. Pablo, az igazgató is örömmel tapsolta meg a produkciónkat.
Azonnal lementem a színpadról.
-Srácok, hogy lehettek ilyenek? Tudjátok, hogy nem éneklek emberek előtt. -kiabáltam velük.
-Akkor mi mik vagyunk ? -kérdezte Andres idiótán, amire csak megforgattam a szemem. Majd az ajtóban megláttam Rosst (?!). De amint észrevette, hogy tekintetem találkozott az övével, elrohant. Én pedig indultam volna utána, de Pablo elállta az utam.
-Lara, ez eszméletlen volt. Itt lenne a helyed. -lelkendezett az igazgató.
-Nem, ez nem így megy. -mondtam neki, de nem is rá figyeltem, hanem a háta mögé, hogy hova tűnt mégis Ross.
-Na jó. Van egy ajánlatom. -kezdte Pablo. -Iratkozz be ide a stúdióba és te döntöd el, naponta hány órára jársz be. Nagy segítség lenne ez az iskolánknak.
-Figyelj Pablo, az ajánlatod kecsegtető, de ezt még át kell gondolnom. -figyeltem végre rá, kicsit félően, ugyanis ez az ajánlat megváltoztathatja az életem. Azt csinálhatnám, amit szeretek. De az a fránya lámpaláz. Talán ez egy jel, hogy vágjak bele?
-Rendben, gondolkozz csak. Remélem jól döntesz. -mosolygott rám Pablo, s közben megfogta a kezem. Én válaszul csak mosolyogtam.
Aztán a lányokkal és Marcoval elmentünk sétálgatni a folyosón. Megláttam, hogy Ross éppen az egyik tanári szobából ment ki. Settenkedve odasétáltam.
-Lara, mire készülsz. -kérdezi olyan #tenemvagynormális nézéssel Cami. És akkor kinyitottam lassan a tanári ajtaját. Szerencsémre nem volt bent senki, viszont megláttam Ross laptopját.
-Ti addig őrködjetek! -utasítottam a barátaimat.
-Ebből még nagy balhé lesz. -mondta Flor összeráncolt szemöldökkel. Bementem és leültem a laptop elé. Próbáltam kutakodni Ross üzenetei, levelei között, de nem találtam semmit.
Aztán szóltak a srácok, hogy lépteket hallanak, de még ki kellett lépnem a levelezésből, erre bejött Marco már fogalmam sincs, miért de akkorát taknyolt egy szék miatt, amin keresztül esett, hogy majdnem lebuktunk a röhögésünk miatt.
Majd az eset után gyorsan kirohantunk a helységből.
-Ez mégis mi volt? -kérdezi Marco idegesen.
-A hatalmas esésed? -kérdezi nevetését visszafojtva Cami.
-Haha... -szólt oda flegmán.
-Áhhh, ez hosszú lenne, ahhoz hogy megértsd. -közöltem fele a fejemet rázva.
Később egyedül próbálkoztam Ross keresésével. Aztán kinyitottam a sulifolyosó ajtaját és olyat láttam, aminek Laura nem örülne. A sarokból megláttam, ahogyan Laura nézi Rosst elképedve, szomorúan.
Hát ennyi lett volna a 9.fejezet. Remélem nem lett uncsi. :/ :D Jövőhét szerdára próbálok új részt hozni. :D Addig is jó olvasást! :P Ja és nyugodtan komizzatok. ;) Puszi. :*
