Sziasztok! Csak szeretnék szólni, hogy folyamatban van egy 3. blogom is, melynek 1. fejezetét már posztoltam is.;) Ha lesz elég érdeklődő, akkor folytatom, viszont, ha nem nagyon lesznek olvasóim, akkor az úgy már nem éri meg, mert rengeteg időt elvesz a másik két blogomtól.:S
Itt lesz a link, akit érdekelne.;)
bettertogetherrosslynch.blogspot.com/2015/10/1-fejezet-kezdetek.html
2015. október 25., vasárnap
2015. október 2., péntek
11. fejezet - Tökéletes szakítás, tökéletes nap
Sziasztok! :)) Igen, jól látjátok, ez egy új rész. Méghozzá a 11.fejezet. Igyekeztem, minél eseménydúsabbá tenni ezt az epizódot és remélem ezt ti is tapasztaljátok az olvasás közben. A megtekintések száma még elég szerény, de örülnék, ha néhány ismerősötöknek tudnátok reklámozni a blogomat. Bár én már annak is örülök, ha 1-2 ember rendszeresen olvassa a történetem. Na elég is a szóból, jó szórakozást! :P :*
"Nem akartam megcsókolni igazából, csak az agyát akartam húzni. De abban a pillanatban nem tudtam irányítani magam. Az utolsó percben persze mégis leálltam. Lara rémülten bámult.
-Nem történt semmi. -súgtam neki egész közelről mosolyogva. -Egyébként sincs rendben valami a kapcsolatunkkal Laurával. -erre kérdően nézett és épp szóra nyitotta volna a száját, de újra kopogást hallottam az ajtón.
-Laura?? -néztem rémülten és tágra nyílt szemekkel."
Ross szemszöge
Amikor meghallottam az az ajtóban Laura hangját, megfogtam Lara vállát és szerencsére volt egy felesleges üres szekrényem, ahova betuszkoltam őt. Persze értetlen fejet vágott és nem akart először szót fogadni nekem, de végül ráparancsoltam, hogy maradjon csendben és bújjon le, erre beadta a derekát.
-Bocsi, csak öltöztem. -festettem zavaromban arcomra széles vigyort, miközben a tarkómat vakargattam azon töprengve, mit tegyek, hogy Laura eltűnjön innen, ugyanis, ha észreveszi itt Larat, csak félreértés lenne belőle. Főleg, ha nem hallottam volna meg Laura hangját, miközben Rydellel beszél és úgy látott volna minket..2 cm-re egymástól.
-Hahó! -csettintgetett a fejem előtt Laura, erre megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek.
-Öööh...mit is mondtál? -kérdezem a lányt bizonytalanul.
-Ezt nem hiszem el, most kértem tőled elnézést, mert megint félreértettem valamit és erre te nem is figyelsz rám. Egyáltalán azt sem értem, hogy én miért mindig utólag tudok meg mindent? Meg most is baromi fura vagy. Ross Shor Lynch, mit rejtegetsz előlem?! -vagy kit.. gondoltam magamban, miközben elkezdett lépkedni felém, épp a szekrény felé tartottunk.
-Semmi, csak van egy kis dolgom, most jobb ha elmész. -tömörítettem le a választ, és kitessékeltem Laurát az ajtón, majd bezártam.
Amint bezártam az ajtót, kinyitottam a szekrényt.
-Mostmár kijöhetsz. -mondtam Laranak, kifújva a levegőt.
-Tényleg? Kössz, hogy megengeded. -nézett rám olyan 'nemhiszemelhogyberaktálide' tekintettel.
-Bocsi. -húztam széles vigyorra a szám, hátha enyhít a helyzeten.
-Neked már komolyan szokásoddá válik, hogy rejtegetsz Laura elől? -kezdett el emelkedett hangon beszélni hozzám, amire az első reakcióm az volt, hogy befogtam a száját.
-Te komolyan nem vagy normális. -indult el az ajtó felé, s lenyomta a kilincset.
-Hé! Nyisd ki az ajtót! Egyáltalán minek zártad be?! -mérgelődött tovább.
-Hogy ha Laura vissza akarna jönni, akkor ne lásson meg minket. -adtam az egyszerű választ.
-Már miért is ne láthatna meg? Nincs semmi, ami miatt tartanunk kellene tőle.. -válaszolt nem túl biztatóan.
-Akkor hadd emlékeztesselek arra a pillanatra, amikor éppen meghallottuk Laura hangját. -nevettem el magam kínomban.
-Oh-oh..az nem az én hibám, hogy abban találod örömödet, ha kedvedre csókolgatsz bárkit! -mosolygott mérgében Lara.
-Nem is csókoltalak meg! -mondtam karba öltött kézzel.
-De akartál.. -mutogatott mutatóujjával rám, mosolyogva olyan fejjel, mint aki tudja, hogy úgyis övé lesz az utolsó szó.
-Ahhaaa, tévedsz. -erőltettem magamra egy kamu röhögést. -Csak próbáltalak zavarba hozni.
-Na persze. -mosolygott tovább, arcáról úgy tűnt, nem hisz nekem. -Már másodjára. -jegyezte meg halkan.
-Mivan? -ráncoltam össze a homlokom.
-Tudod...az öltözőben.. -mondta már kicsit komolyabban, és kezdett elpirulni. Basszus tényleg. És akkor nem azért akartam megcsókolni, hogy az agyát húzzam. Azóta van ez a fura velem, amióta a közelemben van. Csak azt érzem, hogy egyre több időt szeretnék vele tölteni. Na de most erre mit válaszoljak? Nem mondhatom el neki, hogy mit érzek, mivel Leonnal jár. Tagadok..ez a legegyszerűbb.
-Áhh...túl sokat képzelsz a dologba. Pillanatnyi gyengeség. Akarom mondani akkor is csak teszteltelek. -bakker, össze-vissza makogtam. Egy értelmes választ nem tudtam adni. Ezt az arckifejezése is tükrözte. Én, balek.
-Aha... -sugárzik róla az értelem.
-Tudod mit? Szerintem jobb, ha visszamész a szobádba, mielőtt Laura bármire is gyanakodna. -hoztam hirtelen döntést.
-Hahó, az ajtón szószerint most lökted ki! Már rég gyanakodik valamire. Idióta! -ezzel elhagyta a szobámat. Most azon agyaltam, mit mondjak Laurának. Azt hiszem, itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Meg kell tennem. Most vagy soha. Lementem a nappaliba, remélve hogy ott találom a lányt. Az érzésem nem csalt. Ott ült Dellyvel, mérgesen.
-Laura, beszélhetnénk? -álltam meg a lépcső előtt, várva, hogy Laura elindul felém. Így is lett. Ő nem várta meg, hogy elinduljak előtte, szélsebesen haladt fel a lépcsőn, nem törődve vele, ott vagyok-e mögötte vagy sem.
-Remélem, jó indokod van mindenre. -közölte velem fagyosan Laura az ajtó előtt megtorpanva. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Kinyitottam az ajtóm, s előre engedtem őt.
-Foglalj helyet! -mutattam az ágyra félő mosollyal.
-Ki vele, mi bajod van mostanában?! -kezdett el kiabálni velem.
-Figyelj, Lara. Én nem a.... -még épp, hogy elkezdtem a mondandóm, máris félbe szakított.
-Állj! Mit is mondtál az imént? -kérdezi szinte vérben forgó szemmel.
-Hát éppen még semmit, mert leállítottál. -vigyorogtam rá bólogatva, és kikerekedett szemekkel. Nem értem, mi baja lehet már megint. Akármit mondok, beleköt.
-Óhh, de igen. Mondtál te valamit. Hogyan is szólítottál? -kérdezi vigyorogva, de még mindig rendkívül felháborodottan.
-Laura...Ne haragudj, hogy nem kicsim, vagy ilyesmi, de éppen...-már megint elhallgattat.
-Pont ez az. Larának szólítottál! -kelt ki magából, s a harag még-inkább felülkerekedett rajta.
-Nem, az nem lehet. Biztosan rosszul hallottad..csak egy magánhangzó választja el mindössze a neveteket, nem nehéz félrehallani. -próbáltam hihetően érvelni, bár én nem emlékszem arra, hogy Larának szólítottam volna.
-Nem, Ross, nem! Ezt nem lehet félre hallani. Tisztán hallottam, amint Larának szólítottál. De nem probléma. Megértem. Ezért vagy ilyen mostanában? Belezúgtál? -nyitottam volna a szám válaszra, de nem hagyta.
-Ne is mondj semmit, tudom, hogy Lara nem is tud erről és ő Leont szereti, de hidd el, hogy így nem leszel boldog. Azt hiszem a mi kapcsolatunk itt ér véget. -mondja szomorúan, könnyes szemekkel, azonban könnyeit nem engedi kiszabadulni.
-Nem erről van szó. Nem érzek Lara iránt semmit. Sőt! Ki nem állhattam őt. Bár kezdek vele megbarátkozni, de attól nagyon messze állok, hogy bármit is érezzek iránta. -adtam neki választ, amit tényleg így gondolok. Az a furcsa érzés, amit azóta érzek, amikor először majdnem megcsókoltam, biztosan csak azért van mert akkor egy pillanatra elgyengültem és fura, hogy pont őt akartam megcsókolni, akivel annyira nem bírjuk egymást. -Én egy ideje úgy érzem, az az erős kötelék, ami volt köztünk, egyszerre eltűnt. Nem tehetsz erről sem te, sem pedig én. Ez csak úgy megtörtént. Viták sora, félreértések, ez már nekünk csak szenvedés. Nem azért nem akarom veled folytatni, mert már nem bírok veled együtt lenni, hanem mert nem akarok neked fájdalmat okozni. -mondtam ki azt, ami már egy ideje a szívemet nyomta.
-Azt szeretném, ha újra élveznénk az együtt töltött időt, de ezentúl csak barátokként. Hiszen tudod, mit ígértünk egymásnak, mielőtt még jártunk volna. -mosolyodtam el.
-Történjen bármi, mi mindig barátok maradunk. -mondtuk ki egyszerre az ígéretet, amin mindketten mosolyogtunk, s Laura szeméből kiszaladt egy kósza könnycsepp.
-Egy utolsó ölelés? -tárta szét karjait Lau.
-Gyere ide. -adtam meg magam.
-Barátok? -kérdezi ölelésünk közben.
-Legjobbak. -válaszoltam neki, de még mindig nem engedtük el egymást.
Lara szemszöge
-Mit hisz magáról ez a hülye állat? -gondolkoztam hangosan a szobám felé haladva, mire Rydel lépett ki a szobájából.
-Woaah, ki bőszített fel ennyire, csajszi? -faggatózik mosolyogva Delly.
-Áhh, mind1, csak egy fiú. -nem vallhattam be neki, ami Ross és köztem történt. Egy az, nem akarom, hogy idegeskedjen, amiatt, hogy még mindig itt tartunk; kettő, nem mondhatom el neki, ezt a csók ügyet, mert nagy ügy lesz belőle nála, az tuti. Totál felpörögne ettől a hírtől. Így jobb, ha nem is tud semmit.
-Aha, biztos sokat jelent neked ez a fiú. -jegyezte meg egyszerűen. Ezen elkezdtem nevetni, mintha valami baromi nagy hülyeséget mondott volna, ami így is van, mert nekem nem jelent semmit a szöszi. Leont szeretem és kész, Rosst pedig még mindig nem bírom.
-Hiába nevetsz, magadat nem csaphatod be. És engem sem tudsz. És kétlem, hogy Leonról lenne szó. -abbahagytam a röhögést, és csak enyhén mosolyogtam. Hiába szállok vele harcba, akkor is övé az utolsó szó.
-Figyelj, akárkiről is van szó, akármilyen nagyképű, gyerekes, idióta, szőke..gondold át, mit is jelent neked. -biztatott engem Rydel. De várjunk csak...azt mondta..szöszi?! WTF?! Mi ez, valami gondolatolvasó? Honnan tudta, hogy róla van szó? Amíg én csodálkoztam a dolgokon, addig Delly mosolyogva kilibbent a szobámból.
Kb egy órája feküdtem az ágyamon, zenét hallgatva, amikor meguntam és lementem a nappaliba megnézni, mi a helyzet. Nem volt ott senki. Viszont a konyhából zajokat hallottam. Ross ült az asztalnál egy pohár vízzel a kezében, s fejét támasztva. Én leültem vele szembe, öntöttem magamnak is egy pohár vizet.
-Na, mit újítottál Lauránál? -kérdezem unottan és egy kissé undok módon.
-Szakítottunk. -közölte maga elé bámulva, kedvtelenül. Erre kiegyenesedtem, s fejem lehajtottam.
-Sajnálom. -ennyit tudtam csak szólni.
-Már egy ideje ezen rágódtam. -mondta egy enyhe mosollyal az arcán.
-De miért vártál eddig? -kérdeztem kíváncsian.
-Nem tudom, talán tudat alatt abban reménykedtem, hogy minden klappolni fog egy kis idő múlva, vagy talán féltem Laura reakciójától. -csak néztem rá, nem reagáltam. Egy percig néma csendben ültünk.
-És mit érzel most? -törtem meg a végtelenségbe tartó csendet.
-Nem tudom. Ürességet. Mert tudom, hogy valakit most elveszítettem és miattam sír, de nem hagyhattam szenvedni, mert már nem nyújthattam neki azt, amit az elején. Nem szerettem őt úgy, ahogyan ő akarta. -úgy érzem ez a beszélgetés az eddigi pillanataink legőszintébb és legmeghittebb pillanata. Ross nem rossz ember, csak még van mit tanulnia és tapasztalnia. Talán tényleg nem viselkedett rosszul Laurával, hiszen azért szenvedett még egy olyan lány mellett szerelem nélkül, hogy ne bántsa meg. Nem azért, mert félt, hogy akkor egyedül marad. Sosem láttam még ilyennek Rosst. Olyan megtört, és szomorú. Majd megszakadt a szívem, ahogy nézi a vízzel teli poharát, üres tekintetével. Felálltam a székről és odarohantam Rosshoz, akit szorosan megöleltem, s egy pillanat múlva, meleg kezeit a hátamon éreztem, fejét a vállamba fúrta, s sóhajtott egy mélyet, majd még szorosabban magához ölelt.
-Köszi. -súgta a fülembe, halk, rekedtes hangján.
-Nincs mit köszönnöd. -válaszoltam neki mosolyogva. Ekkor ezt az idilli hangulatot a nadrág zsebemben csörgő telefonom szakította félbe.
-Bocsi. -néztem sajnáló tekintettel Ross szemeibe, aki csak mosolygott, s bólogatott, hogy vegyem csak fel. Leon hívott, hogy megkérdezze, mi újság és, hogy tudja minden rendben van-e. Na és megkért, hogy menjek el vele holnap moziba. Igazából, ahogy eszembe jutott Ross, egy pillanatra meginogtam és majdnem elutasítottam, de aztán eszembe jutott, hogyan reagálna, így inkább elfogadtam az ajánlatát.
-Amúgy Rossal mizu? Mostanában nem beszéltünk túl sokat.. -érdeklődik Leon.
-Aahh..ne is kérdezd, szakítottak Laurával, most tökre ki van. -szontyolodtam el én is.
-Mi lenne, ha holnap inkább nem mozizni mennénk, hanem elmennénk így hárman valahova. Bulizni vagy valami. Sőt, jöhetnének a tesói is. -hozta fel az ötletet, amire egyből felkaptam a fejem.
-Tényleg megtennéd ezt Leon? Annyira édes vagy, imádlak nagyon. -dicsérgettem őt az ötletessége miatt.
-Akkor holnap 9-re legyetek készen. -hallom hangjában, ahogy mosolyog. -Szia, álmodj szépeket, szeretlek.
-Szia Leon, te is és én is szeretlek. -köszöntünk el egymástól. Gondoltam, lemegyek a nappaliba, mintha Rocky és Riker hangját hallottam volna. Jól sejtettem. Rocky épp Riker haját nyomja tele Ketchuppal, Rik feje meg már rák vörös, akárcsak a Ketchup. Ross ugyanolyan komoran ül ugyanott, ahol eddig. Én pedig átnézve a többieken, odamentem Rosshoz, leültem mellé és vállammal megböktem mosolyogva a vállát, mire rám nézett és ő is elmosolyodott. Erre Rocky oda kiáltott egyet Rikernek..
-Hé, Rik! Khhhmmm... -és felénk bólintott, erre Riker is ránk nézett, majd erőteljesen szélesre húzott mosollyal bámult felénk. A következő pillanatban már egy adag Ketchuppal a hajamon és az arcomon szaladtam Riker után. A konyhaszekrényen megláttam a majonézt, azonnal felkaptam és folytattam a rohanást a bajkeverő után. Mikor azt hittem végre elkaptam Rikert és már felkészültem a "lövésre", váratlanul a földre bukott, én pedig a mögötte ülő, ijedt arcot vágó Rosst találtam el, egyenesen az arcába. Rocky és Riker a földön fetrengtek a kacagástól. Én tátott szájjal álltam előtte, de nem sokáig, mert ezt már ő sem hagyta annyiban. Kivette Riker kezéből a Ketchupot és lassan, rosszalló mosollyal haladt felém, mire én hátráltam. De amikor már falhoz voltam szorítva, tudtam, hogy végem van. A ruhám, a hajam, az arcom..merő Ketchup voltam. Időközben letévedt Rydel is és Ryland. Úgy tartottam igazságosnak, ha ők sem maradnak ki a jóból. Ezért elég volt csak a fiúkra néznem. A csajszi és az öcsikéjük rémülten néztek ránk. Majd egyszerre lecsaptunk rájuk. Ők kapták a legtöbbet. Rylandet és Dellyt tetőtől talpig mustár, ketchup és majonéz borította. Mi pedig majd megfulladtunk a röhögéstől. Persze ők is visszavágtak azonnal. Majd az egyik pillanatban arra lettünk figyelmesek, hogy Ratliff lép be az ajtón egy vödör kék festékkel. Itt már tudtuk, hogy végképp odaveszünk. Ratliff, amint észrevette mi folyik itt, gonosz nevetésbe kezdett. A kék trutyi mind rajtunk landolt. De mivel Ratliff is rossz kisfiú volt, így ő kapta a legtöbbet. Az összes flakont kiürítettük. Senki nem úszta meg szárazon ezt az estét. Igazából rég mulattam és nevettem ennyit. És úgy érzem Ross is teljesen feloldódott. Mi lenne velünk Rocky és Riker nélkül? Végignéztünk egymáson és kitört belőlünk a nevetés. Itt állunk 7-en tiszta festékesen, ketchuposan, mustárosan és majonézesen. A legviccesebben azt hiszem Ratliff és Rocky nézett ki. A nagy kacagás közepette az ajtó felé figyeltünk, ahonnan a Lynch szülők léptek be.
-Itt meg mi történt? Paint-ball támadás? -néz mindannyiunkra elkerekedett szemekkel Stormie. Mark csak nagy szemekkel és tátott szájjal állt még mindig az ajtóban.
-Rocky kezdte! -mutatott Riker Rockyra, taknyos 5 éves gyerek módjára.
-Te meg folytattad. -vigyorogtam a földre nézve kijelentésemen, ami Rikerhez szólt.
-Pfff... -próbálta Ross visszafojtani a kacagást, de nem nagyon jött össze.
-Teljesen mindegy, hogy ki kezdte, de ezt még ma este felnyaljátok! -parancsolt ránk az anyukájuk. Erre mindenki szorgalmasan elkezdett takarítani. Rocky eközben lefeküdt a kanapéra.
-Gyerünk Riker, haladj. Csillogjon az a padló! -utasítgatta Rikert.
-Lara jobbágy, nincs lazsálás, Ross jobbágy te meg kövesd a kisasszonyt. -erre Riker és Ross odamentek Rockyhoz és hozzávágták a vizes törlőrongyot, vagy mit és ráparancsoltak, hogy azonnal kezdjen el ő is dolgozni, különben elmondanak nekem valami nagyon ciki dolgot róla.
-Naaaa, légyszi, mondjátok el! Nem mondom el neki, hogy tudom. -kérleltem őket, de nem adták be a derekukat.
-Gonoszak vagytok. -durciztam be végül. Ahogy végeztünk a dzsuva felnyalásával, mindenki a fürdőre várt, hogy végre lefürödhessen. Mire mindenki végzett fáradtan mentünk vissza a nappaliba. Mind kidőltünk a kanapén. Riker felhozta az ötletet, hogy filmezzünk.
-Riker, te komolyan most akarsz filmezni? Fél 12 van, egy 20 perc múlva mindenki bealszik. -adja az értelmes választ Ryland.
-Ja, nézd már Rocky horkol is. -mutattam rá.
-Rocky! -csapta össze tenyerét Ross Rocky feje előtt, mire hirtelen felugrik.
-Nem én öltem meg Samarát! -kiált fel rémülten, mire mindenki elkezdett szakadni a röhögéstől. Őrült egy álma lehetett. Majd sértődötten visszaült a kanapéra karbafont kezekkel.
-Nagyon gonoszak vagytok. -ekkorra szerintem mindenkinek kiment az álom a szeméből a sok nevetéstől.
-Jó, akkor mit nézzünk? -néz körbe rajtunk Ross.
-Nézzünk horrort! -veti fel az ötletet Ratliff.
-Ez tényleg jó ötlet. -vigyorog Riker.
-Akkor mi legyen? -kérdezi Rydel a filmeket fürkészve.
-Olyan, amit még senki sem látott. -szóltam közbe.
-Szerintem nézzük meg Ross első szülinapját! -szúrta oda Rocky nevetve. Ezen néhányan felröhögtek, néhányan csak fáradt pofával bámultunk Rockyra, Ross is így tett.
-Hmm...Ideglelés Csernobilban? -néz ránk Ryland.
-Láttuk. -mondja unott fejjel szinkronban Ross, Rocky, és Ratliff.
-Akkor Paranormal Activity valamelyik része? -kérdezi Rydel.
-Mind megvolt. -mondtam ugyanolyan kifejezéssel, ahogyan az elmúlt pillanatban a fiúk.
-Nekem is. -mondta Ross és a fiúk.
-Hihetetlen, hogy csak én nem láttam. -puffogott Delly.
-Távozz tőlem, sátán..? -néz körbe csillogó szemekkel Ross. Mindenki végignéz mindenkin, majd miután meggyőződtünk, hogy ezt még senki sem látta, rábólintottunk.
-Ez eldőlt. -vigyorgott önelégülten Ross. Elhelyezkedtünk végre és indítottuk a filmet. A kanapé legszélén Ryland ült, mellette Ratliff, aztán Rydel, Rydel oldalán Ross, mellette én, mellettem Riker, s a kanapé másik szélén pedig Rocky. A film eleje még unalmasnak bizonyult és néhány részen még nevettünk is, persze nem a jeleneten, hanem valamelyik 'okos' fiú megjegyzésén. Aztán elindultak a 'szaftos' jelenetek. Mind a heten, egymáshoz közel bújva követtük az eseményeket. Az egyik jelenetnél Riker szószerint az ölembe ugrott, amin a többiek csak nevettek, Ross megemelt szemöldökkel bámult rá, majd zavarában lemászott rólam.
-Na folytassuk már! -szólt ránk Riker. Mindenki nagy figyelemmel követte a filmet. Volt egy jelenet, ahol nagyon elkezdtem félni. Már szinte remegtem. És észre sem vettem, hogy Ross kezébe markolok erősen, amikor megijedek.
-Auuuuuh, ez fájt. -nyög fel Ross, erre mindenki ránk néz. Rikerrel összenézünk, mire ő csak elkezdi emelgetni a szemöldökét, ránéz a kezemre, amint Ross kezét szorítom, s erre összenéztünk Rossal is, majd elkaptam onnan a kezem. Rydel, Rocky, Riker sejtelmesen vigyorognak. Ratliff és Ryland pedig már egy fél órája kb. bedobták a szunyát. Egy kis idő múlva azt veszem észre, hogy mindenki alszik körülöttünk, Riker a fejét a vállamon pihenteti. Csak én és Ross vagyunk még fent.
-Te nem vagy még álmos? -néztem Rossra olyan 'remélemnemetmondasz' tekintettel.
-Félsz? -mosolygott rám édesen.
-Én kérdeztem előbb. -játszottam a sértődöttet.
-Nem. -válaszolt végül, amire kifújtam a levegőt és tovább folytattuk a filmezést. Az utolsó jeleneteknél megint nagyon féltem, ezért újra akaratlanul is Ross kezét szorongattam, amit úgy vettem észre nem bánt, mert ő is szorosan fogta a kezem. A következő pillanatban már arra ébredek, ahogyan Rydel gyönyörködik bennem...bennünk és Riker felől villan valami. MI? Villanás, azaz vaku..
-Riker, mit művelsz? -elkezdtem szaladni utána és kiabálni vele, amire Ross is elkezdett ébredezni. Aztán kielégítésképpen Riker felém mutatja a telefonját, megnyitva egy képpel, amin épp Ross mellkasára hajtott fejemmel, s összekulcsolt kézzel alszunk a kanapén, egy pokróccal betakarózva. Ross kócos fejjel, kómásan pillant a képre, majd elmosolyodik. Erre éreztem, hogy elvörösödik az arcom, tükör sem kellett hozzá, hogy lássam.
-Riker, ha nem törlöd ki azt a képet most azonnal, a képedet törlöm le! -fenyegetőztem mérgesen.
-Ümmm, de kis harcias csaj vagy te. Hadd találjam ki. Xena? -vigyorog kajánul, s szekíroz tovább.
-Ross, csinálj már valamit! -üvöltöttem Rossra.
-Riker, állj le! -szólt nyugodtabban hozzá Ross.
-Nem, öcsi. Ezt a képet megtartom magamnak, hogy amikor veszekedtek a képetekbe nyomjam. -vigyorgott önelégülten.
-Esküszöm, hogy most duplán fogod ezt megbánni! -vettettem felé egy szúrós pillantást, majd rohantam az emeletre Rydel után.
-Delly! -ordítottam torkom szakadtából.
-Ajjaj, most neked annyi. -hallottam Ross mosolygó hangját.
Rikerrel egész nap kb 1 óráig szekáltuk egymást, amíg nem mentem el Camihoz, amit már Ross és Rydel is, de még Rocky is megelégelt és ott hagytak minket. Aztán azon veszekedtünk, hogy ki miatt mentek el a többiek. Mikor elmentem Camihoz, természetesen átjött Flor is és átbeszéltük az élet dolgait. Elmeséltem nekik mindent, ami történt az elmúlt napban. Persze azt a részt kihagytam a mesémből, amikor reggel Ross mellett ébredtem, kézen fogva, és összebújva, és ebből indult ki Riker és köztem a szurkálódás.
-Oké, eddig mindent értek, kivéve azt a részt, amikor elkezdtetek Rikerrel élcelődni. -nézett rám értetlen fejet vágóan Cami, s közben egyetértően bólogatott Flor.
-Ajjj, nem igaz, hogy ti mindent átforgattok. Nem vagytok ti véletlen magánnyomozók? Óhh van egy jó sorozat. Egy kémről szól.. -kezdtem el terelni a témát, hátha sikerül, de nem jött össze, nekifutásból is hülyeség volt.
-Na ki vele! Mi történt még? -nézett egyenesen a szemembe Cami, Flor pedig izgatottan várta, hogy elmondjam. Mintha valami sorozatot nézne és a legizgalmasabb résznél tartana..
-Szóval, emlékeztek, hogy mondtam, hogy a filmen mindenki bealudt? Na ez az, hogy Ross és én nem. Mi fent voltunk majdnem végig és reggel... Áhh, ne nézzetek már így! -mosolyodtam el akaratlanul is és kezdtem elpirulni.
-Folytatást kérünk! -néz boci szemekkel Flor.
-Na szóval reggel úgy ébredtünk fel, hogy a fejem Ross mellkasán volt és a kezünk össze volt kulcsolva. Valószínű, hogy este, amikor féltem a film közben, és a kezét szorongattam, utána végig nem engedte el és úgy aludtunk el. -erre a lányok elkezdtek ölelgetni, meg ilyen izgága dolgok..tudjátok hogy megy ez.
-Basszus! Már 5 óra! Készülődnöm kell, ma találkozom Leonnal! -néztem ijedten a telefonom kijelzőjére.
-Érdekes találkozó lesz egy ilyen este után. -jegyezte meg Cami a 'Rossos dologra' utalva.
-Ööö...igen és Rossék is jönnek. Bár még nem közöltem velük. De biztosan benne lesznek. -hadartam el, majd magamra is kaptam gyorsan a táskám, de még mielőtt elindultam volna, eszembe jutott valami.
-Csajok, nem tudjátok, mivan mostanság Nickyvel? Annyira fura. Alig találkozunk. -érdeklődtem szomorúan.
-Mi sem tudjuk. Keveset beszélünk és a stúdióba sem mindig jár és ha ott is van, külön óráink vannak. -mondja Flor aggódva.
-És meggondoltad már, hogy beiratkozol-e a stúdióba? -tért a lényegre Cami.
-Még kell egy kis idő lányok. -kérleltem őket. Ezután elköszöntünk egymástól és siettem haza, közben reméltem, hogy mindenki otthon lesz, és elkezdhetjük a készülődést a bulira.
-Sziasztok! Mekkora mázli, hogy mindenki itt van. -léptem be a nappaliba lihegve.
-Veled meg mi történt, kergetnek a zombik? -kérdezi Ratliff.
-Ratliff, sugárzik rólad az értelem. -erőltettem egy mosolyt felé.
-Majdnem elfelejtettem szólni, hogy tegnap beszéltünk Leonnal, hogy már rég buliztak Rossal együtt, így arra kért, hogy szóljak nektek is és menjünk el együtt bulizni ma 9-re. Na mit szóltok? -hadartam el, mire mindenki mosolygott és bólogatott. Kicsit tartottam a nemleges választól, de ez a társaság nem ismeri ilyen ajánlat után a nemet.
-Akkor maradt 3 és fél óránk. -pillant a kijelzőjére Riker, mire elmosolyodtam és Rydel a karomnál fogva felhúzott az emeletre, majd a szobájába.
-Mit vegyek fel? -fogta a fejét Rydel.
-Amm..nem tudom, valami csinit. -adtam a kérdésére ésszerű választ.
-Aaah, neked is készülődnöd kéne közben Lara. -kiáltott rám. Vajon mindig ekkora lázzal jár nála a készülődés?
Éppen a szekrényemben szelektáltam a ruháim, amikor kopogást hallottam. Félig a szekrényből kiabáltam egy 'gyerét'. Ross lépett be a szobámba, de csak akkor láttam meg őt, amikor megfordultam és az ágyon ült, s nézett, miközben szerencsétlenkedem a szekrényemben lévő cuccok tömegével.
"Nem akartam megcsókolni igazából, csak az agyát akartam húzni. De abban a pillanatban nem tudtam irányítani magam. Az utolsó percben persze mégis leálltam. Lara rémülten bámult.
-Nem történt semmi. -súgtam neki egész közelről mosolyogva. -Egyébként sincs rendben valami a kapcsolatunkkal Laurával. -erre kérdően nézett és épp szóra nyitotta volna a száját, de újra kopogást hallottam az ajtón.
-Laura?? -néztem rémülten és tágra nyílt szemekkel."
Ross szemszöge
Amikor meghallottam az az ajtóban Laura hangját, megfogtam Lara vállát és szerencsére volt egy felesleges üres szekrényem, ahova betuszkoltam őt. Persze értetlen fejet vágott és nem akart először szót fogadni nekem, de végül ráparancsoltam, hogy maradjon csendben és bújjon le, erre beadta a derekát.
-Bocsi, csak öltöztem. -festettem zavaromban arcomra széles vigyort, miközben a tarkómat vakargattam azon töprengve, mit tegyek, hogy Laura eltűnjön innen, ugyanis, ha észreveszi itt Larat, csak félreértés lenne belőle. Főleg, ha nem hallottam volna meg Laura hangját, miközben Rydellel beszél és úgy látott volna minket..2 cm-re egymástól.
-Hahó! -csettintgetett a fejem előtt Laura, erre megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek.
-Öööh...mit is mondtál? -kérdezem a lányt bizonytalanul.
-Ezt nem hiszem el, most kértem tőled elnézést, mert megint félreértettem valamit és erre te nem is figyelsz rám. Egyáltalán azt sem értem, hogy én miért mindig utólag tudok meg mindent? Meg most is baromi fura vagy. Ross Shor Lynch, mit rejtegetsz előlem?! -vagy kit.. gondoltam magamban, miközben elkezdett lépkedni felém, épp a szekrény felé tartottunk.
-Semmi, csak van egy kis dolgom, most jobb ha elmész. -tömörítettem le a választ, és kitessékeltem Laurát az ajtón, majd bezártam.
Amint bezártam az ajtót, kinyitottam a szekrényt.
-Mostmár kijöhetsz. -mondtam Laranak, kifújva a levegőt.
-Tényleg? Kössz, hogy megengeded. -nézett rám olyan 'nemhiszemelhogyberaktálide' tekintettel.
-Bocsi. -húztam széles vigyorra a szám, hátha enyhít a helyzeten.
-Neked már komolyan szokásoddá válik, hogy rejtegetsz Laura elől? -kezdett el emelkedett hangon beszélni hozzám, amire az első reakcióm az volt, hogy befogtam a száját.
-Te komolyan nem vagy normális. -indult el az ajtó felé, s lenyomta a kilincset.
-Hé! Nyisd ki az ajtót! Egyáltalán minek zártad be?! -mérgelődött tovább.
-Hogy ha Laura vissza akarna jönni, akkor ne lásson meg minket. -adtam az egyszerű választ.
-Már miért is ne láthatna meg? Nincs semmi, ami miatt tartanunk kellene tőle.. -válaszolt nem túl biztatóan.
-Akkor hadd emlékeztesselek arra a pillanatra, amikor éppen meghallottuk Laura hangját. -nevettem el magam kínomban.
-Oh-oh..az nem az én hibám, hogy abban találod örömödet, ha kedvedre csókolgatsz bárkit! -mosolygott mérgében Lara.
-Nem is csókoltalak meg! -mondtam karba öltött kézzel.
-De akartál.. -mutogatott mutatóujjával rám, mosolyogva olyan fejjel, mint aki tudja, hogy úgyis övé lesz az utolsó szó.
-Ahhaaa, tévedsz. -erőltettem magamra egy kamu röhögést. -Csak próbáltalak zavarba hozni.
-Na persze. -mosolygott tovább, arcáról úgy tűnt, nem hisz nekem. -Már másodjára. -jegyezte meg halkan.
-Mivan? -ráncoltam össze a homlokom.
-Tudod...az öltözőben.. -mondta már kicsit komolyabban, és kezdett elpirulni. Basszus tényleg. És akkor nem azért akartam megcsókolni, hogy az agyát húzzam. Azóta van ez a fura velem, amióta a közelemben van. Csak azt érzem, hogy egyre több időt szeretnék vele tölteni. Na de most erre mit válaszoljak? Nem mondhatom el neki, hogy mit érzek, mivel Leonnal jár. Tagadok..ez a legegyszerűbb.
-Áhh...túl sokat képzelsz a dologba. Pillanatnyi gyengeség. Akarom mondani akkor is csak teszteltelek. -bakker, össze-vissza makogtam. Egy értelmes választ nem tudtam adni. Ezt az arckifejezése is tükrözte. Én, balek.
-Aha... -sugárzik róla az értelem.
-Tudod mit? Szerintem jobb, ha visszamész a szobádba, mielőtt Laura bármire is gyanakodna. -hoztam hirtelen döntést.
-Hahó, az ajtón szószerint most lökted ki! Már rég gyanakodik valamire. Idióta! -ezzel elhagyta a szobámat. Most azon agyaltam, mit mondjak Laurának. Azt hiszem, itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Meg kell tennem. Most vagy soha. Lementem a nappaliba, remélve hogy ott találom a lányt. Az érzésem nem csalt. Ott ült Dellyvel, mérgesen.
-Laura, beszélhetnénk? -álltam meg a lépcső előtt, várva, hogy Laura elindul felém. Így is lett. Ő nem várta meg, hogy elinduljak előtte, szélsebesen haladt fel a lépcsőn, nem törődve vele, ott vagyok-e mögötte vagy sem.
-Remélem, jó indokod van mindenre. -közölte velem fagyosan Laura az ajtó előtt megtorpanva. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Kinyitottam az ajtóm, s előre engedtem őt.
-Foglalj helyet! -mutattam az ágyra félő mosollyal.
-Ki vele, mi bajod van mostanában?! -kezdett el kiabálni velem.
-Figyelj, Lara. Én nem a.... -még épp, hogy elkezdtem a mondandóm, máris félbe szakított.
-Állj! Mit is mondtál az imént? -kérdezi szinte vérben forgó szemmel.
-Hát éppen még semmit, mert leállítottál. -vigyorogtam rá bólogatva, és kikerekedett szemekkel. Nem értem, mi baja lehet már megint. Akármit mondok, beleköt.
-Óhh, de igen. Mondtál te valamit. Hogyan is szólítottál? -kérdezi vigyorogva, de még mindig rendkívül felháborodottan.
-Laura...Ne haragudj, hogy nem kicsim, vagy ilyesmi, de éppen...-már megint elhallgattat.
-Pont ez az. Larának szólítottál! -kelt ki magából, s a harag még-inkább felülkerekedett rajta.
-Nem, az nem lehet. Biztosan rosszul hallottad..csak egy magánhangzó választja el mindössze a neveteket, nem nehéz félrehallani. -próbáltam hihetően érvelni, bár én nem emlékszem arra, hogy Larának szólítottam volna.
-Nem, Ross, nem! Ezt nem lehet félre hallani. Tisztán hallottam, amint Larának szólítottál. De nem probléma. Megértem. Ezért vagy ilyen mostanában? Belezúgtál? -nyitottam volna a szám válaszra, de nem hagyta.
-Ne is mondj semmit, tudom, hogy Lara nem is tud erről és ő Leont szereti, de hidd el, hogy így nem leszel boldog. Azt hiszem a mi kapcsolatunk itt ér véget. -mondja szomorúan, könnyes szemekkel, azonban könnyeit nem engedi kiszabadulni.
-Nem erről van szó. Nem érzek Lara iránt semmit. Sőt! Ki nem állhattam őt. Bár kezdek vele megbarátkozni, de attól nagyon messze állok, hogy bármit is érezzek iránta. -adtam neki választ, amit tényleg így gondolok. Az a furcsa érzés, amit azóta érzek, amikor először majdnem megcsókoltam, biztosan csak azért van mert akkor egy pillanatra elgyengültem és fura, hogy pont őt akartam megcsókolni, akivel annyira nem bírjuk egymást. -Én egy ideje úgy érzem, az az erős kötelék, ami volt köztünk, egyszerre eltűnt. Nem tehetsz erről sem te, sem pedig én. Ez csak úgy megtörtént. Viták sora, félreértések, ez már nekünk csak szenvedés. Nem azért nem akarom veled folytatni, mert már nem bírok veled együtt lenni, hanem mert nem akarok neked fájdalmat okozni. -mondtam ki azt, ami már egy ideje a szívemet nyomta.
-Azt szeretném, ha újra élveznénk az együtt töltött időt, de ezentúl csak barátokként. Hiszen tudod, mit ígértünk egymásnak, mielőtt még jártunk volna. -mosolyodtam el.
-Történjen bármi, mi mindig barátok maradunk. -mondtuk ki egyszerre az ígéretet, amin mindketten mosolyogtunk, s Laura szeméből kiszaladt egy kósza könnycsepp.
-Egy utolsó ölelés? -tárta szét karjait Lau.
-Gyere ide. -adtam meg magam.
-Barátok? -kérdezi ölelésünk közben.
-Legjobbak. -válaszoltam neki, de még mindig nem engedtük el egymást.
Lara szemszöge
-Mit hisz magáról ez a hülye állat? -gondolkoztam hangosan a szobám felé haladva, mire Rydel lépett ki a szobájából.
-Woaah, ki bőszített fel ennyire, csajszi? -faggatózik mosolyogva Delly.
-Áhh, mind1, csak egy fiú. -nem vallhattam be neki, ami Ross és köztem történt. Egy az, nem akarom, hogy idegeskedjen, amiatt, hogy még mindig itt tartunk; kettő, nem mondhatom el neki, ezt a csók ügyet, mert nagy ügy lesz belőle nála, az tuti. Totál felpörögne ettől a hírtől. Így jobb, ha nem is tud semmit.
-Aha, biztos sokat jelent neked ez a fiú. -jegyezte meg egyszerűen. Ezen elkezdtem nevetni, mintha valami baromi nagy hülyeséget mondott volna, ami így is van, mert nekem nem jelent semmit a szöszi. Leont szeretem és kész, Rosst pedig még mindig nem bírom.
-Hiába nevetsz, magadat nem csaphatod be. És engem sem tudsz. És kétlem, hogy Leonról lenne szó. -abbahagytam a röhögést, és csak enyhén mosolyogtam. Hiába szállok vele harcba, akkor is övé az utolsó szó.
-Figyelj, akárkiről is van szó, akármilyen nagyképű, gyerekes, idióta, szőke..gondold át, mit is jelent neked. -biztatott engem Rydel. De várjunk csak...azt mondta..szöszi?! WTF?! Mi ez, valami gondolatolvasó? Honnan tudta, hogy róla van szó? Amíg én csodálkoztam a dolgokon, addig Delly mosolyogva kilibbent a szobámból.
Kb egy órája feküdtem az ágyamon, zenét hallgatva, amikor meguntam és lementem a nappaliba megnézni, mi a helyzet. Nem volt ott senki. Viszont a konyhából zajokat hallottam. Ross ült az asztalnál egy pohár vízzel a kezében, s fejét támasztva. Én leültem vele szembe, öntöttem magamnak is egy pohár vizet.
-Na, mit újítottál Lauránál? -kérdezem unottan és egy kissé undok módon.
-Szakítottunk. -közölte maga elé bámulva, kedvtelenül. Erre kiegyenesedtem, s fejem lehajtottam.
-Sajnálom. -ennyit tudtam csak szólni.
-Már egy ideje ezen rágódtam. -mondta egy enyhe mosollyal az arcán.
-De miért vártál eddig? -kérdeztem kíváncsian.
-Nem tudom, talán tudat alatt abban reménykedtem, hogy minden klappolni fog egy kis idő múlva, vagy talán féltem Laura reakciójától. -csak néztem rá, nem reagáltam. Egy percig néma csendben ültünk.
-És mit érzel most? -törtem meg a végtelenségbe tartó csendet.
-Nem tudom. Ürességet. Mert tudom, hogy valakit most elveszítettem és miattam sír, de nem hagyhattam szenvedni, mert már nem nyújthattam neki azt, amit az elején. Nem szerettem őt úgy, ahogyan ő akarta. -úgy érzem ez a beszélgetés az eddigi pillanataink legőszintébb és legmeghittebb pillanata. Ross nem rossz ember, csak még van mit tanulnia és tapasztalnia. Talán tényleg nem viselkedett rosszul Laurával, hiszen azért szenvedett még egy olyan lány mellett szerelem nélkül, hogy ne bántsa meg. Nem azért, mert félt, hogy akkor egyedül marad. Sosem láttam még ilyennek Rosst. Olyan megtört, és szomorú. Majd megszakadt a szívem, ahogy nézi a vízzel teli poharát, üres tekintetével. Felálltam a székről és odarohantam Rosshoz, akit szorosan megöleltem, s egy pillanat múlva, meleg kezeit a hátamon éreztem, fejét a vállamba fúrta, s sóhajtott egy mélyet, majd még szorosabban magához ölelt.
-Köszi. -súgta a fülembe, halk, rekedtes hangján.
-Nincs mit köszönnöd. -válaszoltam neki mosolyogva. Ekkor ezt az idilli hangulatot a nadrág zsebemben csörgő telefonom szakította félbe.
-Bocsi. -néztem sajnáló tekintettel Ross szemeibe, aki csak mosolygott, s bólogatott, hogy vegyem csak fel. Leon hívott, hogy megkérdezze, mi újság és, hogy tudja minden rendben van-e. Na és megkért, hogy menjek el vele holnap moziba. Igazából, ahogy eszembe jutott Ross, egy pillanatra meginogtam és majdnem elutasítottam, de aztán eszembe jutott, hogyan reagálna, így inkább elfogadtam az ajánlatát.
-Amúgy Rossal mizu? Mostanában nem beszéltünk túl sokat.. -érdeklődik Leon.
-Aahh..ne is kérdezd, szakítottak Laurával, most tökre ki van. -szontyolodtam el én is.
-Mi lenne, ha holnap inkább nem mozizni mennénk, hanem elmennénk így hárman valahova. Bulizni vagy valami. Sőt, jöhetnének a tesói is. -hozta fel az ötletet, amire egyből felkaptam a fejem.
-Tényleg megtennéd ezt Leon? Annyira édes vagy, imádlak nagyon. -dicsérgettem őt az ötletessége miatt.
-Akkor holnap 9-re legyetek készen. -hallom hangjában, ahogy mosolyog. -Szia, álmodj szépeket, szeretlek.
-Szia Leon, te is és én is szeretlek. -köszöntünk el egymástól. Gondoltam, lemegyek a nappaliba, mintha Rocky és Riker hangját hallottam volna. Jól sejtettem. Rocky épp Riker haját nyomja tele Ketchuppal, Rik feje meg már rák vörös, akárcsak a Ketchup. Ross ugyanolyan komoran ül ugyanott, ahol eddig. Én pedig átnézve a többieken, odamentem Rosshoz, leültem mellé és vállammal megböktem mosolyogva a vállát, mire rám nézett és ő is elmosolyodott. Erre Rocky oda kiáltott egyet Rikernek..
-Hé, Rik! Khhhmmm... -és felénk bólintott, erre Riker is ránk nézett, majd erőteljesen szélesre húzott mosollyal bámult felénk. A következő pillanatban már egy adag Ketchuppal a hajamon és az arcomon szaladtam Riker után. A konyhaszekrényen megláttam a majonézt, azonnal felkaptam és folytattam a rohanást a bajkeverő után. Mikor azt hittem végre elkaptam Rikert és már felkészültem a "lövésre", váratlanul a földre bukott, én pedig a mögötte ülő, ijedt arcot vágó Rosst találtam el, egyenesen az arcába. Rocky és Riker a földön fetrengtek a kacagástól. Én tátott szájjal álltam előtte, de nem sokáig, mert ezt már ő sem hagyta annyiban. Kivette Riker kezéből a Ketchupot és lassan, rosszalló mosollyal haladt felém, mire én hátráltam. De amikor már falhoz voltam szorítva, tudtam, hogy végem van. A ruhám, a hajam, az arcom..merő Ketchup voltam. Időközben letévedt Rydel is és Ryland. Úgy tartottam igazságosnak, ha ők sem maradnak ki a jóból. Ezért elég volt csak a fiúkra néznem. A csajszi és az öcsikéjük rémülten néztek ránk. Majd egyszerre lecsaptunk rájuk. Ők kapták a legtöbbet. Rylandet és Dellyt tetőtől talpig mustár, ketchup és majonéz borította. Mi pedig majd megfulladtunk a röhögéstől. Persze ők is visszavágtak azonnal. Majd az egyik pillanatban arra lettünk figyelmesek, hogy Ratliff lép be az ajtón egy vödör kék festékkel. Itt már tudtuk, hogy végképp odaveszünk. Ratliff, amint észrevette mi folyik itt, gonosz nevetésbe kezdett. A kék trutyi mind rajtunk landolt. De mivel Ratliff is rossz kisfiú volt, így ő kapta a legtöbbet. Az összes flakont kiürítettük. Senki nem úszta meg szárazon ezt az estét. Igazából rég mulattam és nevettem ennyit. És úgy érzem Ross is teljesen feloldódott. Mi lenne velünk Rocky és Riker nélkül? Végignéztünk egymáson és kitört belőlünk a nevetés. Itt állunk 7-en tiszta festékesen, ketchuposan, mustárosan és majonézesen. A legviccesebben azt hiszem Ratliff és Rocky nézett ki. A nagy kacagás közepette az ajtó felé figyeltünk, ahonnan a Lynch szülők léptek be.
-Itt meg mi történt? Paint-ball támadás? -néz mindannyiunkra elkerekedett szemekkel Stormie. Mark csak nagy szemekkel és tátott szájjal állt még mindig az ajtóban.
-Rocky kezdte! -mutatott Riker Rockyra, taknyos 5 éves gyerek módjára.
-Te meg folytattad. -vigyorogtam a földre nézve kijelentésemen, ami Rikerhez szólt.
-Pfff... -próbálta Ross visszafojtani a kacagást, de nem nagyon jött össze.
-Teljesen mindegy, hogy ki kezdte, de ezt még ma este felnyaljátok! -parancsolt ránk az anyukájuk. Erre mindenki szorgalmasan elkezdett takarítani. Rocky eközben lefeküdt a kanapéra.
-Gyerünk Riker, haladj. Csillogjon az a padló! -utasítgatta Rikert.
-Lara jobbágy, nincs lazsálás, Ross jobbágy te meg kövesd a kisasszonyt. -erre Riker és Ross odamentek Rockyhoz és hozzávágták a vizes törlőrongyot, vagy mit és ráparancsoltak, hogy azonnal kezdjen el ő is dolgozni, különben elmondanak nekem valami nagyon ciki dolgot róla.
-Naaaa, légyszi, mondjátok el! Nem mondom el neki, hogy tudom. -kérleltem őket, de nem adták be a derekukat.
-Gonoszak vagytok. -durciztam be végül. Ahogy végeztünk a dzsuva felnyalásával, mindenki a fürdőre várt, hogy végre lefürödhessen. Mire mindenki végzett fáradtan mentünk vissza a nappaliba. Mind kidőltünk a kanapén. Riker felhozta az ötletet, hogy filmezzünk.
-Riker, te komolyan most akarsz filmezni? Fél 12 van, egy 20 perc múlva mindenki bealszik. -adja az értelmes választ Ryland.
-Ja, nézd már Rocky horkol is. -mutattam rá.
-Rocky! -csapta össze tenyerét Ross Rocky feje előtt, mire hirtelen felugrik.
-Nem én öltem meg Samarát! -kiált fel rémülten, mire mindenki elkezdett szakadni a röhögéstől. Őrült egy álma lehetett. Majd sértődötten visszaült a kanapéra karbafont kezekkel.
-Nagyon gonoszak vagytok. -ekkorra szerintem mindenkinek kiment az álom a szeméből a sok nevetéstől.
-Jó, akkor mit nézzünk? -néz körbe rajtunk Ross.
-Nézzünk horrort! -veti fel az ötletet Ratliff.
-Ez tényleg jó ötlet. -vigyorog Riker.
-Akkor mi legyen? -kérdezi Rydel a filmeket fürkészve.
-Olyan, amit még senki sem látott. -szóltam közbe.
-Szerintem nézzük meg Ross első szülinapját! -szúrta oda Rocky nevetve. Ezen néhányan felröhögtek, néhányan csak fáradt pofával bámultunk Rockyra, Ross is így tett.
-Hmm...Ideglelés Csernobilban? -néz ránk Ryland.
-Láttuk. -mondja unott fejjel szinkronban Ross, Rocky, és Ratliff.
-Akkor Paranormal Activity valamelyik része? -kérdezi Rydel.
-Mind megvolt. -mondtam ugyanolyan kifejezéssel, ahogyan az elmúlt pillanatban a fiúk.
-Nekem is. -mondta Ross és a fiúk.
-Hihetetlen, hogy csak én nem láttam. -puffogott Delly.
-Távozz tőlem, sátán..? -néz körbe csillogó szemekkel Ross. Mindenki végignéz mindenkin, majd miután meggyőződtünk, hogy ezt még senki sem látta, rábólintottunk.
-Ez eldőlt. -vigyorgott önelégülten Ross. Elhelyezkedtünk végre és indítottuk a filmet. A kanapé legszélén Ryland ült, mellette Ratliff, aztán Rydel, Rydel oldalán Ross, mellette én, mellettem Riker, s a kanapé másik szélén pedig Rocky. A film eleje még unalmasnak bizonyult és néhány részen még nevettünk is, persze nem a jeleneten, hanem valamelyik 'okos' fiú megjegyzésén. Aztán elindultak a 'szaftos' jelenetek. Mind a heten, egymáshoz közel bújva követtük az eseményeket. Az egyik jelenetnél Riker szószerint az ölembe ugrott, amin a többiek csak nevettek, Ross megemelt szemöldökkel bámult rá, majd zavarában lemászott rólam.
-Na folytassuk már! -szólt ránk Riker. Mindenki nagy figyelemmel követte a filmet. Volt egy jelenet, ahol nagyon elkezdtem félni. Már szinte remegtem. És észre sem vettem, hogy Ross kezébe markolok erősen, amikor megijedek.
-Auuuuuh, ez fájt. -nyög fel Ross, erre mindenki ránk néz. Rikerrel összenézünk, mire ő csak elkezdi emelgetni a szemöldökét, ránéz a kezemre, amint Ross kezét szorítom, s erre összenéztünk Rossal is, majd elkaptam onnan a kezem. Rydel, Rocky, Riker sejtelmesen vigyorognak. Ratliff és Ryland pedig már egy fél órája kb. bedobták a szunyát. Egy kis idő múlva azt veszem észre, hogy mindenki alszik körülöttünk, Riker a fejét a vállamon pihenteti. Csak én és Ross vagyunk még fent.
-Te nem vagy még álmos? -néztem Rossra olyan 'remélemnemetmondasz' tekintettel.
-Félsz? -mosolygott rám édesen.
-Én kérdeztem előbb. -játszottam a sértődöttet.
-Nem. -válaszolt végül, amire kifújtam a levegőt és tovább folytattuk a filmezést. Az utolsó jeleneteknél megint nagyon féltem, ezért újra akaratlanul is Ross kezét szorongattam, amit úgy vettem észre nem bánt, mert ő is szorosan fogta a kezem. A következő pillanatban már arra ébredek, ahogyan Rydel gyönyörködik bennem...bennünk és Riker felől villan valami. MI? Villanás, azaz vaku..
-Riker, mit művelsz? -elkezdtem szaladni utána és kiabálni vele, amire Ross is elkezdett ébredezni. Aztán kielégítésképpen Riker felém mutatja a telefonját, megnyitva egy képpel, amin épp Ross mellkasára hajtott fejemmel, s összekulcsolt kézzel alszunk a kanapén, egy pokróccal betakarózva. Ross kócos fejjel, kómásan pillant a képre, majd elmosolyodik. Erre éreztem, hogy elvörösödik az arcom, tükör sem kellett hozzá, hogy lássam.
-Riker, ha nem törlöd ki azt a képet most azonnal, a képedet törlöm le! -fenyegetőztem mérgesen.
-Ümmm, de kis harcias csaj vagy te. Hadd találjam ki. Xena? -vigyorog kajánul, s szekíroz tovább.
-Ross, csinálj már valamit! -üvöltöttem Rossra.
-Riker, állj le! -szólt nyugodtabban hozzá Ross.
-Nem, öcsi. Ezt a képet megtartom magamnak, hogy amikor veszekedtek a képetekbe nyomjam. -vigyorgott önelégülten.
-Esküszöm, hogy most duplán fogod ezt megbánni! -vettettem felé egy szúrós pillantást, majd rohantam az emeletre Rydel után.
-Delly! -ordítottam torkom szakadtából.
-Ajjaj, most neked annyi. -hallottam Ross mosolygó hangját.
Rikerrel egész nap kb 1 óráig szekáltuk egymást, amíg nem mentem el Camihoz, amit már Ross és Rydel is, de még Rocky is megelégelt és ott hagytak minket. Aztán azon veszekedtünk, hogy ki miatt mentek el a többiek. Mikor elmentem Camihoz, természetesen átjött Flor is és átbeszéltük az élet dolgait. Elmeséltem nekik mindent, ami történt az elmúlt napban. Persze azt a részt kihagytam a mesémből, amikor reggel Ross mellett ébredtem, kézen fogva, és összebújva, és ebből indult ki Riker és köztem a szurkálódás.
-Oké, eddig mindent értek, kivéve azt a részt, amikor elkezdtetek Rikerrel élcelődni. -nézett rám értetlen fejet vágóan Cami, s közben egyetértően bólogatott Flor.
-Ajjj, nem igaz, hogy ti mindent átforgattok. Nem vagytok ti véletlen magánnyomozók? Óhh van egy jó sorozat. Egy kémről szól.. -kezdtem el terelni a témát, hátha sikerül, de nem jött össze, nekifutásból is hülyeség volt.
-Na ki vele! Mi történt még? -nézett egyenesen a szemembe Cami, Flor pedig izgatottan várta, hogy elmondjam. Mintha valami sorozatot nézne és a legizgalmasabb résznél tartana..
-Szóval, emlékeztek, hogy mondtam, hogy a filmen mindenki bealudt? Na ez az, hogy Ross és én nem. Mi fent voltunk majdnem végig és reggel... Áhh, ne nézzetek már így! -mosolyodtam el akaratlanul is és kezdtem elpirulni.
-Folytatást kérünk! -néz boci szemekkel Flor.
-Na szóval reggel úgy ébredtünk fel, hogy a fejem Ross mellkasán volt és a kezünk össze volt kulcsolva. Valószínű, hogy este, amikor féltem a film közben, és a kezét szorongattam, utána végig nem engedte el és úgy aludtunk el. -erre a lányok elkezdtek ölelgetni, meg ilyen izgága dolgok..tudjátok hogy megy ez.
-Basszus! Már 5 óra! Készülődnöm kell, ma találkozom Leonnal! -néztem ijedten a telefonom kijelzőjére.
-Érdekes találkozó lesz egy ilyen este után. -jegyezte meg Cami a 'Rossos dologra' utalva.
-Ööö...igen és Rossék is jönnek. Bár még nem közöltem velük. De biztosan benne lesznek. -hadartam el, majd magamra is kaptam gyorsan a táskám, de még mielőtt elindultam volna, eszembe jutott valami.
-Csajok, nem tudjátok, mivan mostanság Nickyvel? Annyira fura. Alig találkozunk. -érdeklődtem szomorúan.
-Mi sem tudjuk. Keveset beszélünk és a stúdióba sem mindig jár és ha ott is van, külön óráink vannak. -mondja Flor aggódva.
-És meggondoltad már, hogy beiratkozol-e a stúdióba? -tért a lényegre Cami.
-Még kell egy kis idő lányok. -kérleltem őket. Ezután elköszöntünk egymástól és siettem haza, közben reméltem, hogy mindenki otthon lesz, és elkezdhetjük a készülődést a bulira.
-Sziasztok! Mekkora mázli, hogy mindenki itt van. -léptem be a nappaliba lihegve.
-Veled meg mi történt, kergetnek a zombik? -kérdezi Ratliff.
-Ratliff, sugárzik rólad az értelem. -erőltettem egy mosolyt felé.
-Majdnem elfelejtettem szólni, hogy tegnap beszéltünk Leonnal, hogy már rég buliztak Rossal együtt, így arra kért, hogy szóljak nektek is és menjünk el együtt bulizni ma 9-re. Na mit szóltok? -hadartam el, mire mindenki mosolygott és bólogatott. Kicsit tartottam a nemleges választól, de ez a társaság nem ismeri ilyen ajánlat után a nemet.
-Akkor maradt 3 és fél óránk. -pillant a kijelzőjére Riker, mire elmosolyodtam és Rydel a karomnál fogva felhúzott az emeletre, majd a szobájába.
-Mit vegyek fel? -fogta a fejét Rydel.
-Amm..nem tudom, valami csinit. -adtam a kérdésére ésszerű választ.
-Aaah, neked is készülődnöd kéne közben Lara. -kiáltott rám. Vajon mindig ekkora lázzal jár nála a készülődés?
Éppen a szekrényemben szelektáltam a ruháim, amikor kopogást hallottam. Félig a szekrényből kiabáltam egy 'gyerét'. Ross lépett be a szobámba, de csak akkor láttam meg őt, amikor megfordultam és az ágyon ült, s nézett, miközben szerencsétlenkedem a szekrényemben lévő cuccok tömegével.
2015. szeptember 25., péntek
10. fejezet - Ross és Kira ??!
Hali! Megérkeztem a 10. fejezettel. :DD Egy kicsit azt hiszem rövidebb lett, de ennyit tudtam most összehozni. :S Remélem élvezitek a történéseket. :P Igyekszem izgalmasabbá tenni a részeket, és sűrűn posztolni. Na akkor jó olvasást. ;) :P
"Később egyedül próbálkoztam Ross keresésével. Aztán kinyitottam a sulifolyosó ajtaját és olyat láttam, aminek Laura nem örülne. A sarokból megláttam, ahogyan Laura nézi Rosst elképedve, szomorúan."
Ross, ahogy meglátott minket, azonnal elengedte a lányt. Na de ez a lány... Ismerem őt. Ide jár a stúdióba. Kirának hívják. Óhh..igen..szóval ez lenne az a Kira. Ahogy szembesültem a tényekkel, azonnal oda akartam rohanni, hogy beolvassak nekik. De útközben Leon megállított. És Laura megelőzött. Odament Rosshoz, aki magyarázkodott volna, de hiába. Laura nem hallgatta meg.
-Leon, engedj el. Ezt most nem ússza meg. -rángatóztam Leon kezei között.
-Nem értem, miért zavar ez téged ennyire.. -nézett a szemembe és emelte fel a hangját.
-Ezt most komolyan kérdezed? -üvöltöttem rá, s közben felénk pillantott Ross, Kira és Laura. A folyosón pillanatok alatt csend honolt. -Tudod, hogy Laura a barátnőm, és nem csinálhatja ezt vele egy beképzelt pancser. -kezdtem el suttogni, miután észrevettem, hogy mindenki minket bámul.
-Hát oké, nyugodj meg, most úgyis Laurával beszél Ross. -láttam az arcán, hogy megenyhült, s próbált nyugtatni, de még mindig szorosan tartott a karjaiban.
Pár perccel később Andres szólt Leonnak, hogy órára kell mennie, erre megkérdezte Leon, hogy lenyugodtam-e, amire a válaszom persze egy "igen" volt. Miután elment Leon csak figyeltem Rossékat, de valójában nem igazán hellottam, miről beszélgetnek, csak annyit láttam, hogy Laura lelép, majd utána Kira is. Ekkor lecsaptam Rossra.
-Jól megcsináltad már megint. Komolyan ő a szeretőd? -kiabáltam vele a folyosón, s mutattam abba az irányba, amerre az imént ment Kira. Erre csak elkezdett nevetni. Hát megáll az eszem.
-Nem tudom, mi olyan vicces, de most hagyott faképnél a barátnőd. -mintha meg sem hallotta volna. Nem tudom, mi ütött belé.
-Nem gondoltam, hogy téged ez ennyire zavar. Talán féltékeny vagy? -lépett közelebb hozzám, s mélyen a szemembe nézett.
-Hahahaaa... -én erre erőltetett hangos nevetésben törtem ki. Nagyon idegesített, amit most tudósított velem. Még, hogy én féltékeny. Na meg még mit nem. -Miért lennék én féltékeny?! Én csak Laurát féltem! -tisztáztam vele a helyzetet.
-Aha...Laurát.. Látom a szemeden, hogy ez nem így van. -mosolyodott el és fürkészte továbbra is a szemem, melynek következtében éreztem, hogy arcom elönti a forróság, zavarban voltam, a fejem a földnek szegeztem. -Hé, elpirultál. -mosolygott Ross, s kezével felemelte az államat. Mit akar már? Ez milyen taktika? Biztosan így akar az őrületbe kergetni. Én mindvégig csendben voltam. Nem is tudtam, mit szólni.
-Amúgy nem kell félned. Mert egyáltalán nem az történt, amire gondolsz. Kira segített a lányoknak és nekem, hogy végre énekelj már a színpadon, és Pablo észrevegyen. Ezért ölelt meg Kira, mert sikerült a tervünk. -ez most komoly? Ross tényleg segíteni akart...NEKEM? Én meg mindent szépen félreértettem...és Laura is miattam hagyta ott Rosst.. Most én szúrtam el mindent.
-Mi? -néztem magam elé, s közben lassan lerogytam egy székre, amely éppen mellettünk helyezkedett el.
-Valami baj van? -kérdezte szemöldökét összeráncolva, s leült mellém ő is egy másik székre.
-Igen.. -kérdően nézett rám. -Az egyik, hogy én...szóval...köszönöm, hogy segíteni akartál, de most mindent csak felkavartál..én nem tudok emberek előtt énekelni, nem megy.. -épp szólni akart volna, de kezemet elé tartottam, jelezve, hogy még nem fejeztem be. -És....azt hiszem, én vagyok a hibás, amiért Laura meglátott téged Kirával.. -csak döbbenten nézett.
-Na de...hogy érted ezt? -értetlenkedett tovább.
-Figyelj már, én hívtam fel Laurát, hogy valami nem stimmel veled.. hallottam, hogy telefonáltál egy bizonyos Kira nevű lánnyal....és a gépedben meg akartam nézni, hogy nem tettél-e valamit, amit nem kellene és..nem találtam semmit, de ez nem volt elég bizonyíték... -kezdtem el hangomat felemelve, majd egyre halkabban és félve mondtam ki a szavakat.
-Mivan? Te komolyan kémkedsz utánam? -tágra nyílt szemekkel nézett rám álmélkodva. -Figyelj elhiszem, hogy oda vagy értem, de azért kicsit visszafoghatnád magad.. -vigyorgott maga elé bámulva önelégülten.
-Na álljunk csak meg, nagy tévhitben élsz drágám! TE.. -mutattam rá, s hangsúlyoztam ki azt, hogy "te". -...egyáltalán nem érdekelsz. Az, hogy mit csinálsz, kivel vagy, mikor, hol, legyen a te dolgod. -hadartam idegesen, s nevettem összevissza mérgemben, még talán csapkodtam is, amire továbbra is mosolygott.
-Óhh, tudom, hogy elolvadsz ettől. -majd próbált csábosan vergődni, de nem jött össze, nem fog levenni a lábamról semmivel.
Ezen elkezdtem kuncogni, ugyanis elég idióta fejet vágott, amire ő is elkezdett nevetni.
-Most miért? Ezt vetem be a csajoknál is, és mindig bejön. -kacsintott rám.
-Ne bánj így Laurával, szeret téged. De miért nem vagy már vele? Már rég utána kellett volna szaladnod. -erre csak enyhe mosollyal a földre szegezte a tekintetét, majd vissza rám.
-Figyelj, én megyek. -mondtam hirtelen, mikor rám nézett. Egy pillanatra újra zavarba hozott. De mikor "visszatértem a földre", eszembe jutott, hogy még Leont meg kell várnom. -Nem is...inkább te menj! -parancsoltam rá, miközben éreztem, hogy arcom még mindig tűztől ég. Erre csak elmosolyodott, s elindult. De az a mosoly... annyira édes.
Na jó, tényleg az őrületbe fog kergetni..tuti, ez valami taktika nála.
Ross szemszöge
-Szia Kira! -köszöntem a telefonba.
-Szia..Ross? -kérdezett meglepődve. -Hogy vagy? Minek köszönhetem a hívásod? -Kira egy régi ismerősöm a stúdióból. Néha beszélünk egy-két szót.
-Egy kis segítségre lenne szükségem. Tudod van egy barátom. Lara. Nagyon kircsi hangja van. De lámpalázas és baromira makacs. Mindenki kérleli, hogy jelentkezzen a stúdióba, de hajthatatlan. Arra gondoltam, hogy ha talán a stúdióban a színpadon énekelne, kicsit feloldódna és talán máshogy látná a helyzetet. És hallania kellene Lara hangját az embereknek is, főként Pablonak. De ezt úgy kellene, hogy Lara ne tudjon meg előre semmit. -meséltem el neki kicsit hosszasan.
-Áhhh értem. Hát meg tudom szervezni azt hiszem. -hallottam hangjában, hogy mosolyog. -És te ott leszel?
-Hé..kelj már fel! Kezdesz minket a rémületbe kergetni! Bocsi, hogy veszekedtem veled, csak kelj fel! -még mindig nem reagál semmit. Ha ez mind az én hibám....akkor......akkor én azt nem bocsátom meg magamnak. Mit tettem?
-Ross..Ross...Ross... -végre megszólalt. Ez a hang volt számomra a megváltás.
-Itt vagyok, csak nyisd már ki a szemed! -fogtam meg az arcát, két kezemmel.
-Úristen, Ross végre megszólaltál. -ez kicsit furi...nekem kell örülnöm, hogy Ő megszólalt. Ő hallgatott és feküdt úgy kb egy órán keresztül, úgy mint, aki......na értitek. És még meg is ölelt. Nem tudom, miért örül nekem ennyire, nem olyan rég, még a pokolra kívánt.
-Uhm...miért ne szólaltam volna meg? Oké, most már nem jutok levegőhöz. -reméltem, elenged, mert már majdnem kifogytam a levegőből.
-Uhh bocsi, csak azt hiszem volt egy nagyon őrült rémálmom, de nem akarok róla beszélni. -na várjunk csak..és én voltam az álmában...vagyis velem...álmodott??
-Ennyi altatótól nem csoda. -bámult a gyógyszerekre Rydel.
-Azt hittem már alulról szagolod az ibolyát. -na jó, Ratliff már csak ilyen.
-Miért gyógyszerezted be magad? -kérdezte tőle anya, majd rám nézett azzal a nézésével, amitől kiskorom óta rettegek.
-Ross Shor Lynch! Mit műveltél?? -kezdett ideges lenni.
-Nem csinált semmit! -szólt közbe Lara. -És nem gyógyszereztem be magam. Csak egy altatót vettem be. A műtét óta minden este be kell vennem egyet még a hónap végéig. -nevettem el magát a mondat végére.
Szóval kiderült, hogy ez csak egy félreértés volt. Viszont az az álom nagyon kíváncsivá tett. Mit álmodhatott, amiben én is szerepeltem? Miért álmodott velem? Eléggé foglalkoztatott ez a dolog.
A nap további részében lustálkodtunk, majd elkezdett mindenki medencézni és hülyülni. Ahogy elérkezett az idő, elindultam a stúdióba, persze úgy, hogy észre ne vegye Lara. Azt hiszem a tervünk sikerült. Ahogyan énekelt a két lány Laraval...eszméletlen volt. Mindenki szeme-szája elállt, amikor Larat nézték. Mikor véget ért a szám, Lara kiszúrt az ajtóban, ezért azonnal el kellett tűnnöm. Úgy tűnt sikerült leráznom, s ekkor jött Kira.
-Látod, mondtam, hogy sikerülni fog! -mondtam neki hatalmas örömmel.
-Tényleg igazad van, ettől a számtól teljesen felpörögtem és attól, hogy ezt mind én csináltam.. -ugrott a nyakamba boldogságában.
Na ne.. Lara...és LAURA??!! Mit keres itt.
-Laura..ez nem az, aminek látszik. -próbáltam egyből magyarázkodni, mert lehet hogy ez a helyzet elég félreérthető volt, de mosom kezeim.
-Nem! Ne..is..mondj..semmit! -lökte felém szabdalva mérgesen a szavait.
-De...
-Ez már túl sok Ross! Túl sok! -és azzal a lendülettel el is ment, majd Kira is, mivel elég ciki volt ez neki is, még ha ez tényleg csak nézeteltérés. Még levegőt sem volt időm venni, mivel Larat láttam, pokoli szemeivel felém haladni.
-Jól megcsináltad már megint. Komolyan ő a szeretőd? -zengett tőle a helyiség.
-Nem tudom, mi olyan vicces, de most hagyott faképnél a barátnőd. -na jó, igaza van, de őt ez az egész miért zavarja ennyire? Ez fura.
-Nem gondoltam, hogy téged ez ennyire zavar. Talán féltékeny vagy? -ekkor dunsztom sincs, miért de közelebb léptem hozzá és hirtelen nem tudtam irányítani az agyam. Mintha...nem is tudom..flörtöltem volna vele. Ez kész agyrém. A kérdésemre elkezdett nevetni, de úgy láttam, hogy zavarában teszi ezt. Akaratomon kívül is folytattam vele a kacérkodást. Valamiért tetszik ez. Tetszik, hogy ezzel fel tudom idegesíteni.
-Aha...Laurát.. Látom a szemeden, hogy ez nem így van. -néztem mélyen a szemeibe, mely még jobban elvette az eszem. Láttam, hogy arcát elöntötte a pír, miközben a padlót fürkészte. -Hé, elpirultál. -milyen cuki. De mióta jön zavarba, ha ilyeneket mondok neki? Vagy csak az idegtől? Mikor kicsit kezdtem észhez térni, megmagyaráztam neki a dolgokat.
-Amúgy nem kell félned. Mert egyáltalán nem az történt, amire gondolsz. Kira segített a lányoknak és nekem, hogy végre énekelj már a színpadon, és Pablo észrevegyen. Ezért ölelt meg Kira, mert sikerült a tervünk. -erre nagy döbbenettel nézett rám, majd maga elé.
-Mi? -lassan lehuppant egy székre.
-Valami baj van? -érdeklődtem felőle, miközben én is leültem mellé.
-Igen..Az egyik, hogy én...szóval...köszönöm, hogy segíteni akartál, de most mindent csak felkavartál..én nem tudok emberek előtt énekelni, nem megy..És....azt hiszem, én vagyok a hibás, amiért Laura meglátott téged Kirával.. -ezt meg miért mondja?
-Na de...hogy érted ezt? -kérdeztem rá, hátha megértem.
-Figyelj már, én hívtam fel Laurát, hogy valami nem stimmel veled.. hallottam, hogy telefonáltál egy bizonyos Kira nevű lánnyal....és a gépedben meg akartam nézni, hogy nem tettél-e valamit, amit nem kellene és..nem találtam semmit, de ez nem volt elég bizonyíték... -mondta ki félénken.
-Mivan? Te komolyan kémkedsz utánam? -egy pillanatra elöntött a düh, de ahogy eljutott az agyamig, hogy mit is mondott, megint átváltottam flörtölős módba. Halvány lila gőzöm sincs, miért csinálom ezt. -Figyelj elhiszem, hogy oda vagy értem, de azért kicsit visszafoghatnád magad.. -mosolyogtam magam elé bámulva.
-Na álljunk csak meg, nagy tévhitben élsz drágám! TE.. -hmmm..drágám? Ez tetszik.
-...egyáltalán nem érdekelsz. Az, hogy mit csinálsz, kivel vagy, mikor, hol, legyen a te dolgod. -annyira mérges, hogy mindjárt szétpukkan. Talán tényleg féltékeny? Vagy csak az ingerültsége az oka? Folytattam hát, amit eddig csináltam.
-Óhh, tudom, hogy elolvadsz ettől. -próbáltam olyan 'filmesen' rápillantani, amin elröhögte magát. Legalább végre mosolyog.
-Most miért? Ezt vetem be a csajoknál is, és mindig bejön. -kacsintottam rá.
-Ne bánj így Laurával, szeret téged. De miért nem vagy már vele? Már rég utána kellett volna szaladnod. -kezdett nyugodt és komoly lenni.
-Figyelj, én megyek. -felelte váratlanul. -Nem is...inkább te menj! -dirigált nekem, és arra lettem figyelmes, hogy újra elvörösödik. Valamiért ez beindítja a fantáziám. Ellenben most úgy gondoltam, inkább hagyom, hogy lenyugodjon és engedelmeskedek neki.
Amikor hazaértem eszembe jutott Laura. Gőzöm sincs, mit mondjak neki. Nem történt semmi Kira és köztem, de már nem akarok Laurával járni. De annyit megérdemel, hogy tudja az igazat. Szakítanom kellene vele végre.
Lara szemszöge
Fáradtan hazaértem, és úgy döntöttem lefekszem pihenni és gondolkozni egyrészt Pablo ajánlatán, másrészt pedig a drámán, ami történt ma már megint. Tartozom annyival Laurának, hogy rendbe hozzam, amit most én rontottam el. Rettentően furdal a lelkiismeret. Fel kell hívnom. Azonnal tárcsáztam is a számot, miután ezt megbeszéltem magammal.
-Szia Laura, Lara vagyok. Valami fontosat szeretnék neked mondani.
-Szia Lara, mi lenne az? -kérdezi kíváncsian.
-Szóval..a mai....az én hibám minden. -mondtam neki sajnálkozóan.
-Nyugi..te nem tehetsz erről. Lehet, hogy Ross haragszik rád, amiért lebuktattad, de én nagyon köszönök mindent, tényleg igaz barátnő vagy. Ezzel sokat bizonyítottál. -köszönte meg azt, amit tulajdonképpen egyáltalán nem kellene.
-Laura, félreértés volt. -közöltem vele szűkszavúan.
-Ömm..nem értelek, mire gondolsz?
-Ross csak azért ölelkezett Kirával, mert ők ketten szervezték meg, hogy feljussak a színpadra.. Én meg félreértettem mindent. Dehát annyira titokzatos volt. Ajj, sajnálom Laura, hogy kínos helyzetbe hoztalak titeket. -hadartam el.
-Óh, ne. Én meg faképnél hagytam Rosst. Ideje sem volt megmagyarázni. Egyébként nem haragszom, bárkivel előfordulhat. Azt hiszem, most nekem kell rendbe hoznom a dolgokat. -mondani akartam, hogy mivel én rontottam el, nekem lenne tisztességes rekonstruálni a fennálló helyzetet. De inkább hallgattam, ugyanis szokás szerint mindent elrontok, így jobbnak láttam, ha inkább nem szólok bele a kapcsolatukba.
-Okés, és még egyszer bocsi. -válaszoltam.
-Nem haragszom tényleg. Most viszont mennem kell. Beszélnem kell Rossal. Nem sokára átmegyek és majd akkor beszélünk. Na puszi, szia.
-Szia Laura.
Hiába beszéltem meg a szitut a lánnyal, még mindig rossz érzésem volt a hülyeségem miatt. Úgy érzem tartozom Rossnak is egy bocsánatkéréssel. Tehát Ross szobája felé vettem az irányt, majd bekopogtam. Egy halk "gyere" után beléptem az ajtón. Ross épp az ágyán feküdt, kezeit a tarkóján összekulcsolta. Úgy tűnt valamin épp gondolkozott.
-Nem zavarok? -kérdeztem mosolyogva.
Ross szemszöge
Kopogást hallottam az ajtó felől. Gondoltam biztosan anya akar valamit, vagy a srácok. De meglepetésemre Lara lépett be a szobámba. Fekvőhelyzetemből azonnal ülőhelyzetbe helyezkedtem az ágyamon.
-Nem zavarok. -kérdezte enyhe mosollyal az arcán.
-Ööö..nem. -nem számítottam rá. Főleg így, hogy nyugodt. Még mikor elköszöntünk egymástól legutóbb fel tudott volna robbanni a méregtől. Bár azért volt, mert játszottam egy kicsit az agyával. Ami őszintén szólva valamiért tetszett.
-Figyelj csak azt akarom mondani, hogy nagyon bánt, hogy miattam vesztetek össze Laurával és...remélem nincs harag. -jelentette ki, de nem nézett a szemembe, csak lefele hajtotta a fejét. Erre elmosolyodtam, s felemeltem a kezemmel az állát, hogy lássam az arcát és hogy a szemembe nézhessen. Majd ahogy szembe került tekintetünk, gondoltam játszom vele egy kicsit. El kezdtem felé közeledni, mintha meg akarnám csókolni. Egyre közelebb kerültem hozzá. Hirtelen úgy éreztem, nem akarok leállni. Nem akartam megcsókolni igazából, csak az agyát akartam húzni. De abban a pillanatban nem tudtam irányítani magam. Az utolsó percben persze mégis leálltam. Lara rémülten bámult.
-Nem történt semmi. -súgtam neki egész közelről mosolyogva. -Egyébként sincs rendben valami a kapcsolatunkkal Laurával. -erre kérdően nézett és épp szóra nyitotta volna a száját, de újra kopogást hallottam az ajtón.
-Laura?? -néztem rémülten és tágra nyílt szemekkel.
"Később egyedül próbálkoztam Ross keresésével. Aztán kinyitottam a sulifolyosó ajtaját és olyat láttam, aminek Laura nem örülne. A sarokból megláttam, ahogyan Laura nézi Rosst elképedve, szomorúan."
Ross, ahogy meglátott minket, azonnal elengedte a lányt. Na de ez a lány... Ismerem őt. Ide jár a stúdióba. Kirának hívják. Óhh..igen..szóval ez lenne az a Kira. Ahogy szembesültem a tényekkel, azonnal oda akartam rohanni, hogy beolvassak nekik. De útközben Leon megállított. És Laura megelőzött. Odament Rosshoz, aki magyarázkodott volna, de hiába. Laura nem hallgatta meg.
-Leon, engedj el. Ezt most nem ússza meg. -rángatóztam Leon kezei között.
-Nem értem, miért zavar ez téged ennyire.. -nézett a szemembe és emelte fel a hangját.
-Ezt most komolyan kérdezed? -üvöltöttem rá, s közben felénk pillantott Ross, Kira és Laura. A folyosón pillanatok alatt csend honolt. -Tudod, hogy Laura a barátnőm, és nem csinálhatja ezt vele egy beképzelt pancser. -kezdtem el suttogni, miután észrevettem, hogy mindenki minket bámul.
-Hát oké, nyugodj meg, most úgyis Laurával beszél Ross. -láttam az arcán, hogy megenyhült, s próbált nyugtatni, de még mindig szorosan tartott a karjaiban.
Pár perccel később Andres szólt Leonnak, hogy órára kell mennie, erre megkérdezte Leon, hogy lenyugodtam-e, amire a válaszom persze egy "igen" volt. Miután elment Leon csak figyeltem Rossékat, de valójában nem igazán hellottam, miről beszélgetnek, csak annyit láttam, hogy Laura lelép, majd utána Kira is. Ekkor lecsaptam Rossra.
-Jól megcsináltad már megint. Komolyan ő a szeretőd? -kiabáltam vele a folyosón, s mutattam abba az irányba, amerre az imént ment Kira. Erre csak elkezdett nevetni. Hát megáll az eszem.
-Nem tudom, mi olyan vicces, de most hagyott faképnél a barátnőd. -mintha meg sem hallotta volna. Nem tudom, mi ütött belé.
-Nem gondoltam, hogy téged ez ennyire zavar. Talán féltékeny vagy? -lépett közelebb hozzám, s mélyen a szemembe nézett.
-Hahahaaa... -én erre erőltetett hangos nevetésben törtem ki. Nagyon idegesített, amit most tudósított velem. Még, hogy én féltékeny. Na meg még mit nem. -Miért lennék én féltékeny?! Én csak Laurát féltem! -tisztáztam vele a helyzetet.
-Aha...Laurát.. Látom a szemeden, hogy ez nem így van. -mosolyodott el és fürkészte továbbra is a szemem, melynek következtében éreztem, hogy arcom elönti a forróság, zavarban voltam, a fejem a földnek szegeztem. -Hé, elpirultál. -mosolygott Ross, s kezével felemelte az államat. Mit akar már? Ez milyen taktika? Biztosan így akar az őrületbe kergetni. Én mindvégig csendben voltam. Nem is tudtam, mit szólni.
-Amúgy nem kell félned. Mert egyáltalán nem az történt, amire gondolsz. Kira segített a lányoknak és nekem, hogy végre énekelj már a színpadon, és Pablo észrevegyen. Ezért ölelt meg Kira, mert sikerült a tervünk. -ez most komoly? Ross tényleg segíteni akart...NEKEM? Én meg mindent szépen félreértettem...és Laura is miattam hagyta ott Rosst.. Most én szúrtam el mindent.
-Mi? -néztem magam elé, s közben lassan lerogytam egy székre, amely éppen mellettünk helyezkedett el.
-Valami baj van? -kérdezte szemöldökét összeráncolva, s leült mellém ő is egy másik székre.
-Igen.. -kérdően nézett rám. -Az egyik, hogy én...szóval...köszönöm, hogy segíteni akartál, de most mindent csak felkavartál..én nem tudok emberek előtt énekelni, nem megy.. -épp szólni akart volna, de kezemet elé tartottam, jelezve, hogy még nem fejeztem be. -És....azt hiszem, én vagyok a hibás, amiért Laura meglátott téged Kirával.. -csak döbbenten nézett.
-Na de...hogy érted ezt? -értetlenkedett tovább.
-Figyelj már, én hívtam fel Laurát, hogy valami nem stimmel veled.. hallottam, hogy telefonáltál egy bizonyos Kira nevű lánnyal....és a gépedben meg akartam nézni, hogy nem tettél-e valamit, amit nem kellene és..nem találtam semmit, de ez nem volt elég bizonyíték... -kezdtem el hangomat felemelve, majd egyre halkabban és félve mondtam ki a szavakat.
-Mivan? Te komolyan kémkedsz utánam? -tágra nyílt szemekkel nézett rám álmélkodva. -Figyelj elhiszem, hogy oda vagy értem, de azért kicsit visszafoghatnád magad.. -vigyorgott maga elé bámulva önelégülten.
-Na álljunk csak meg, nagy tévhitben élsz drágám! TE.. -mutattam rá, s hangsúlyoztam ki azt, hogy "te". -...egyáltalán nem érdekelsz. Az, hogy mit csinálsz, kivel vagy, mikor, hol, legyen a te dolgod. -hadartam idegesen, s nevettem összevissza mérgemben, még talán csapkodtam is, amire továbbra is mosolygott.
-Óhh, tudom, hogy elolvadsz ettől. -majd próbált csábosan vergődni, de nem jött össze, nem fog levenni a lábamról semmivel.
Ezen elkezdtem kuncogni, ugyanis elég idióta fejet vágott, amire ő is elkezdett nevetni.
-Most miért? Ezt vetem be a csajoknál is, és mindig bejön. -kacsintott rám.
-Ne bánj így Laurával, szeret téged. De miért nem vagy már vele? Már rég utána kellett volna szaladnod. -erre csak enyhe mosollyal a földre szegezte a tekintetét, majd vissza rám.
-Figyelj, én megyek. -mondtam hirtelen, mikor rám nézett. Egy pillanatra újra zavarba hozott. De mikor "visszatértem a földre", eszembe jutott, hogy még Leont meg kell várnom. -Nem is...inkább te menj! -parancsoltam rá, miközben éreztem, hogy arcom még mindig tűztől ég. Erre csak elmosolyodott, s elindult. De az a mosoly... annyira édes.
Na jó, tényleg az őrületbe fog kergetni..tuti, ez valami taktika nála.
Ross szemszöge
-Szia Kira! -köszöntem a telefonba.
-Szia..Ross? -kérdezett meglepődve. -Hogy vagy? Minek köszönhetem a hívásod? -Kira egy régi ismerősöm a stúdióból. Néha beszélünk egy-két szót.
-Egy kis segítségre lenne szükségem. Tudod van egy barátom. Lara. Nagyon kircsi hangja van. De lámpalázas és baromira makacs. Mindenki kérleli, hogy jelentkezzen a stúdióba, de hajthatatlan. Arra gondoltam, hogy ha talán a stúdióban a színpadon énekelne, kicsit feloldódna és talán máshogy látná a helyzetet. És hallania kellene Lara hangját az embereknek is, főként Pablonak. De ezt úgy kellene, hogy Lara ne tudjon meg előre semmit. -meséltem el neki kicsit hosszasan.
-Áhhh értem. Hát meg tudom szervezni azt hiszem. -hallottam hangjában, hogy mosolyog. -És te ott leszel?
-Persze..De ne mondd el senkinek!
-Hát oké, de legalább a barátnőinek el kell mesélnem, hogy segítsenek. -kérlelt Kira.
-Okés. Akkor találkozzunk holnapután, 5-kor! Vagy majd megbeszéljük..
-Rendben, de tudod, ha rosszul sül el, és az órát e-helyett töltjük, akkor baj lesz belőle..Pablo baromi ideges lesz.
-Okés, de hidd el, hogy nem bánod meg. Meglátod majd, hogy nagyon jó lesz.
-Hát remélem. Akkor, majd a stúdióban 5-kor találkozunk. Szia.
-Jólvan..Szia Kira.
Remélem sikerül a kis tervünk. Így biztosan elfelejti Lara ezt az egész lámpalázas cuccot. Mivel nem tudtam aludni, gondoltam, iszom egy pohár vizet. Lebaktattam a lépcsőn, majd bementem a konyhába. Megláttam Larat, aki háttal nekem állt. Meg akartam ijeszteni, de nem sikerült, mert megelőzött. Arcára düh ült, s megajándékozott egy pohár, hideg vízzel. Persze, nem a jó helyre került a víz. Hanem a képembe. A szándékát nem tudtam mire vélni. Mi baja lehet már velem az éjszaka kellős közepén. Ebből egy hatalmas veszekedés lett, amire a természetesen az egész család "jegyet vett". Anyáék próbáltak minket lenyugtatni, míg a többiek szórakoztak rajtunk, vagy éppen szidott minket, mert nem tudott aludni. Amikor végre véget ért a patália, mindenki felment aludni, ergo én is. Reggel 10-negyed 11 lehetett, amikor arra keltem, hogy a mellettem lévő szobából kétségbeesett hangokat hallok és sírást. Először azt hittem álmodom, de ahogy élesedtek a hangok és szememben a homály kitisztult, azonnal átmentem a lányokhoz. Tanácstalanul álltam meg Lara ágya előtt, aki olyan fehér volt, mint a fal, s mozdulatlanul feküdt, a földön és az éjjeli szekrényén valamilyen kapszulák voltak kiszórva. Amint az agyam kapcsolt, Lara mellé ugrottam az ágyra és tüstént elkezdtem a vállánál fogva rázni és szólongatni, hogy keljen fel. A lányok addig szóltak anyáéknak. Mindenki körbeállta az ágyat. Én még mindig csak ugyanazt tettem, mint eddig. Próbáltam felkelteni Larat.
-Ross..Ross...Ross... -végre megszólalt. Ez a hang volt számomra a megváltás.
-Itt vagyok, csak nyisd már ki a szemed! -fogtam meg az arcát, két kezemmel.
-Úristen, Ross végre megszólaltál. -ez kicsit furi...nekem kell örülnöm, hogy Ő megszólalt. Ő hallgatott és feküdt úgy kb egy órán keresztül, úgy mint, aki......na értitek. És még meg is ölelt. Nem tudom, miért örül nekem ennyire, nem olyan rég, még a pokolra kívánt.
-Uhm...miért ne szólaltam volna meg? Oké, most már nem jutok levegőhöz. -reméltem, elenged, mert már majdnem kifogytam a levegőből.
-Uhh bocsi, csak azt hiszem volt egy nagyon őrült rémálmom, de nem akarok róla beszélni. -na várjunk csak..és én voltam az álmában...vagyis velem...álmodott??
-Ennyi altatótól nem csoda. -bámult a gyógyszerekre Rydel.
-Azt hittem már alulról szagolod az ibolyát. -na jó, Ratliff már csak ilyen.
-Miért gyógyszerezted be magad? -kérdezte tőle anya, majd rám nézett azzal a nézésével, amitől kiskorom óta rettegek.
-Ross Shor Lynch! Mit műveltél?? -kezdett ideges lenni.
-Nem csinált semmit! -szólt közbe Lara. -És nem gyógyszereztem be magam. Csak egy altatót vettem be. A műtét óta minden este be kell vennem egyet még a hónap végéig. -nevettem el magát a mondat végére.
Szóval kiderült, hogy ez csak egy félreértés volt. Viszont az az álom nagyon kíváncsivá tett. Mit álmodhatott, amiben én is szerepeltem? Miért álmodott velem? Eléggé foglalkoztatott ez a dolog.
A nap további részében lustálkodtunk, majd elkezdett mindenki medencézni és hülyülni. Ahogy elérkezett az idő, elindultam a stúdióba, persze úgy, hogy észre ne vegye Lara. Azt hiszem a tervünk sikerült. Ahogyan énekelt a két lány Laraval...eszméletlen volt. Mindenki szeme-szája elállt, amikor Larat nézték. Mikor véget ért a szám, Lara kiszúrt az ajtóban, ezért azonnal el kellett tűnnöm. Úgy tűnt sikerült leráznom, s ekkor jött Kira.
-Látod, mondtam, hogy sikerülni fog! -mondtam neki hatalmas örömmel.
-Tényleg igazad van, ettől a számtól teljesen felpörögtem és attól, hogy ezt mind én csináltam.. -ugrott a nyakamba boldogságában.
Na ne.. Lara...és LAURA??!! Mit keres itt.
-Laura..ez nem az, aminek látszik. -próbáltam egyből magyarázkodni, mert lehet hogy ez a helyzet elég félreérthető volt, de mosom kezeim.
-Nem! Ne..is..mondj..semmit! -lökte felém szabdalva mérgesen a szavait.
-De...
-Ez már túl sok Ross! Túl sok! -és azzal a lendülettel el is ment, majd Kira is, mivel elég ciki volt ez neki is, még ha ez tényleg csak nézeteltérés. Még levegőt sem volt időm venni, mivel Larat láttam, pokoli szemeivel felém haladni.
-Jól megcsináltad már megint. Komolyan ő a szeretőd? -zengett tőle a helyiség.
-Nem tudom, mi olyan vicces, de most hagyott faképnél a barátnőd. -na jó, igaza van, de őt ez az egész miért zavarja ennyire? Ez fura.
-Nem gondoltam, hogy téged ez ennyire zavar. Talán féltékeny vagy? -ekkor dunsztom sincs, miért de közelebb léptem hozzá és hirtelen nem tudtam irányítani az agyam. Mintha...nem is tudom..flörtöltem volna vele. Ez kész agyrém. A kérdésemre elkezdett nevetni, de úgy láttam, hogy zavarában teszi ezt. Akaratomon kívül is folytattam vele a kacérkodást. Valamiért tetszik ez. Tetszik, hogy ezzel fel tudom idegesíteni.
-Aha...Laurát.. Látom a szemeden, hogy ez nem így van. -néztem mélyen a szemeibe, mely még jobban elvette az eszem. Láttam, hogy arcát elöntötte a pír, miközben a padlót fürkészte. -Hé, elpirultál. -milyen cuki. De mióta jön zavarba, ha ilyeneket mondok neki? Vagy csak az idegtől? Mikor kicsit kezdtem észhez térni, megmagyaráztam neki a dolgokat.
-Amúgy nem kell félned. Mert egyáltalán nem az történt, amire gondolsz. Kira segített a lányoknak és nekem, hogy végre énekelj már a színpadon, és Pablo észrevegyen. Ezért ölelt meg Kira, mert sikerült a tervünk. -erre nagy döbbenettel nézett rám, majd maga elé.
-Mi? -lassan lehuppant egy székre.
-Valami baj van? -érdeklődtem felőle, miközben én is leültem mellé.
-Igen..Az egyik, hogy én...szóval...köszönöm, hogy segíteni akartál, de most mindent csak felkavartál..én nem tudok emberek előtt énekelni, nem megy..És....azt hiszem, én vagyok a hibás, amiért Laura meglátott téged Kirával.. -ezt meg miért mondja?
-Na de...hogy érted ezt? -kérdeztem rá, hátha megértem.
-Figyelj már, én hívtam fel Laurát, hogy valami nem stimmel veled.. hallottam, hogy telefonáltál egy bizonyos Kira nevű lánnyal....és a gépedben meg akartam nézni, hogy nem tettél-e valamit, amit nem kellene és..nem találtam semmit, de ez nem volt elég bizonyíték... -mondta ki félénken.
-Mivan? Te komolyan kémkedsz utánam? -egy pillanatra elöntött a düh, de ahogy eljutott az agyamig, hogy mit is mondott, megint átváltottam flörtölős módba. Halvány lila gőzöm sincs, miért csinálom ezt. -Figyelj elhiszem, hogy oda vagy értem, de azért kicsit visszafoghatnád magad.. -mosolyogtam magam elé bámulva.
-Na álljunk csak meg, nagy tévhitben élsz drágám! TE.. -hmmm..drágám? Ez tetszik.
-...egyáltalán nem érdekelsz. Az, hogy mit csinálsz, kivel vagy, mikor, hol, legyen a te dolgod. -annyira mérges, hogy mindjárt szétpukkan. Talán tényleg féltékeny? Vagy csak az ingerültsége az oka? Folytattam hát, amit eddig csináltam.
-Óhh, tudom, hogy elolvadsz ettől. -próbáltam olyan 'filmesen' rápillantani, amin elröhögte magát. Legalább végre mosolyog.
-Most miért? Ezt vetem be a csajoknál is, és mindig bejön. -kacsintottam rá.
-Ne bánj így Laurával, szeret téged. De miért nem vagy már vele? Már rég utána kellett volna szaladnod. -kezdett nyugodt és komoly lenni.
-Figyelj, én megyek. -felelte váratlanul. -Nem is...inkább te menj! -dirigált nekem, és arra lettem figyelmes, hogy újra elvörösödik. Valamiért ez beindítja a fantáziám. Ellenben most úgy gondoltam, inkább hagyom, hogy lenyugodjon és engedelmeskedek neki.
Amikor hazaértem eszembe jutott Laura. Gőzöm sincs, mit mondjak neki. Nem történt semmi Kira és köztem, de már nem akarok Laurával járni. De annyit megérdemel, hogy tudja az igazat. Szakítanom kellene vele végre.
Lara szemszöge
Fáradtan hazaértem, és úgy döntöttem lefekszem pihenni és gondolkozni egyrészt Pablo ajánlatán, másrészt pedig a drámán, ami történt ma már megint. Tartozom annyival Laurának, hogy rendbe hozzam, amit most én rontottam el. Rettentően furdal a lelkiismeret. Fel kell hívnom. Azonnal tárcsáztam is a számot, miután ezt megbeszéltem magammal.
-Szia Laura, Lara vagyok. Valami fontosat szeretnék neked mondani.
-Szia Lara, mi lenne az? -kérdezi kíváncsian.
-Szóval..a mai....az én hibám minden. -mondtam neki sajnálkozóan.
-Nyugi..te nem tehetsz erről. Lehet, hogy Ross haragszik rád, amiért lebuktattad, de én nagyon köszönök mindent, tényleg igaz barátnő vagy. Ezzel sokat bizonyítottál. -köszönte meg azt, amit tulajdonképpen egyáltalán nem kellene.
-Laura, félreértés volt. -közöltem vele szűkszavúan.
-Ömm..nem értelek, mire gondolsz?
-Ross csak azért ölelkezett Kirával, mert ők ketten szervezték meg, hogy feljussak a színpadra.. Én meg félreértettem mindent. Dehát annyira titokzatos volt. Ajj, sajnálom Laura, hogy kínos helyzetbe hoztalak titeket. -hadartam el.
-Óh, ne. Én meg faképnél hagytam Rosst. Ideje sem volt megmagyarázni. Egyébként nem haragszom, bárkivel előfordulhat. Azt hiszem, most nekem kell rendbe hoznom a dolgokat. -mondani akartam, hogy mivel én rontottam el, nekem lenne tisztességes rekonstruálni a fennálló helyzetet. De inkább hallgattam, ugyanis szokás szerint mindent elrontok, így jobbnak láttam, ha inkább nem szólok bele a kapcsolatukba.
-Okés, és még egyszer bocsi. -válaszoltam.
-Nem haragszom tényleg. Most viszont mennem kell. Beszélnem kell Rossal. Nem sokára átmegyek és majd akkor beszélünk. Na puszi, szia.
-Szia Laura.
Hiába beszéltem meg a szitut a lánnyal, még mindig rossz érzésem volt a hülyeségem miatt. Úgy érzem tartozom Rossnak is egy bocsánatkéréssel. Tehát Ross szobája felé vettem az irányt, majd bekopogtam. Egy halk "gyere" után beléptem az ajtón. Ross épp az ágyán feküdt, kezeit a tarkóján összekulcsolta. Úgy tűnt valamin épp gondolkozott.
-Nem zavarok? -kérdeztem mosolyogva.
Ross szemszöge
Kopogást hallottam az ajtó felől. Gondoltam biztosan anya akar valamit, vagy a srácok. De meglepetésemre Lara lépett be a szobámba. Fekvőhelyzetemből azonnal ülőhelyzetbe helyezkedtem az ágyamon.
-Nem zavarok. -kérdezte enyhe mosollyal az arcán.
-Ööö..nem. -nem számítottam rá. Főleg így, hogy nyugodt. Még mikor elköszöntünk egymástól legutóbb fel tudott volna robbanni a méregtől. Bár azért volt, mert játszottam egy kicsit az agyával. Ami őszintén szólva valamiért tetszett.
-Figyelj csak azt akarom mondani, hogy nagyon bánt, hogy miattam vesztetek össze Laurával és...remélem nincs harag. -jelentette ki, de nem nézett a szemembe, csak lefele hajtotta a fejét. Erre elmosolyodtam, s felemeltem a kezemmel az állát, hogy lássam az arcát és hogy a szemembe nézhessen. Majd ahogy szembe került tekintetünk, gondoltam játszom vele egy kicsit. El kezdtem felé közeledni, mintha meg akarnám csókolni. Egyre közelebb kerültem hozzá. Hirtelen úgy éreztem, nem akarok leállni. Nem akartam megcsókolni igazából, csak az agyát akartam húzni. De abban a pillanatban nem tudtam irányítani magam. Az utolsó percben persze mégis leálltam. Lara rémülten bámult.
-Nem történt semmi. -súgtam neki egész közelről mosolyogva. -Egyébként sincs rendben valami a kapcsolatunkkal Laurával. -erre kérdően nézett és épp szóra nyitotta volna a száját, de újra kopogást hallottam az ajtón.
-Laura?? -néztem rémülten és tágra nyílt szemekkel.
2015. augusztus 28., péntek
9. fejezet - Talán most fény derül a titokra..
Sziasztok! Meghoztam a várva várt részt. Szégyen szemre megint késtem, de volt egy kis harag a gépem és köztem..xD De szerencsére már megoldódott a probléma, úgyhogy blogolhatok most már problémamentesen.:DD Egyébként raktam ki néhány képet a 9.fejezet elejére azokról a szereplőkről, akik nincsenek benne folyamatosan a történetben, hogy emlékezzetek rájuk. :D Jó szórakozást! :P :*
"Bekukkantottam óvatosan. Ross háttal állt az ágya mellett, és telefonált. Arrébb csusszantam, hogy ne szúrjon ki, így tudom nem szép dolog, de tovább hallgatóztam.
Mi? Ki az a Kira? Mit művel Ross? És mi lesz jó? Ezt nem hiszem el. Mekkora szemét. Szegény Laura. Ki kell derítenem, hogy ki ez a lány, és mit akar Rosstól.
-Mi volt ez az egész? -kérdezte Flor, ahogy felértünk a szobámba.
-Ja, meg miért vagy ilyen idegroncs? -kíváncsiskodott Cami is.
-Tuti, hogy Ross titkol valamit Laura elől. -szorítottam össze a fogaimat, miközben kintről hallottam egy ajtó csapódást, ami valószínűleg a mellettem lévő szoba ajtaja volt, azaz azé a hidrogénbombáé.
-Na jó, de ha így is van, az nem a te dolgod. És nem neked kell idegeskedned emiatt. -süketelt nekem Cami.
-De Laura a barátnőm. -szegeztem frusztráltan a két lányra a szemem.
-Akkor sem kellene így reagálnod. -helyeselt Flor a mellette ülő csajszival.
-Jó, inkább hagyjuk ezt, fáradt vagyok. -hesegettem a témát, látván az időt. De ekkor kopogást hallottam és kinyitottam az ajtót.
-Csak annyit akartam, hogy jól vagy-e.. -mosolygott rám furán és zavartan az ajtóban Rydel.
-Óhh köszi Delly, aranyos vagy, minden rendben. -mosolyodtam rá és megöleltem, aztán ő is elment a saját kuckójába és mi is lefeküdtünk aludni.
Hajnal fél 4 van. Nem tudtam aludni semmit sem azóta. Feszült voltam. Úgy döntöttem kimegyek levegőzni egy kicsit. Hát felvettem a köntösöm a pizsimre és halkan lebicegtem a lépcsőn, majd ki az ajtón. Ahogy sétálgattam a park körül, azt vettem észre, hogy fogalmam sincs merre vagyok. Sötét volt, egy erdő mellett jártam éppen, sehol egy alak. Kétségbe esetten kerestem akármilyen fényforrást, vagy valakit, aki segíteni tudna. De semmi. Egy idő után gyorsan siető lépteket hallottam a hátam mögött. A belső ösztöneim azt súgták, hogy ne álljak meg, ez a személy nem olyan ember, aki segíteni akar nekem. Inkább ártani. Minél gyorsabbra vettem a tempót, annál közelebb éreztem magamhoz az idegent. Mikor úgy éreztem kifogyok az oxigénből és már lábaim nem bírják az iramot, összerogytam a sötét, idegen, rideg táj közepén az erdő mentén. Utolért a magas, kigyúrt férfi, de az arcát nem láttam. Elkezdett taperolni, a ruháim akarta lehámozni rólam. Én próbáltam szabadulni kezei közül, de nem sikerült, már túl gyenge voltam. Már szinte elsötétült teljesen előttem minden, így már homályosan láttam csak, hogy közeledik felénk egy magas, szőke srác. Azt, aki ártani akart nekem pedig egy határozott mozdulattal a padlóra küldte egy oltári nagy öklössel. Ezután gyorsan az ölébe vett, én pedig felismertem őt. A megmentőm. Ross?? Ross te vagy az? Ross! De nem válaszolt, csak vitt a karjaiban tovább. Ross...
-Hé..kelj már fel! Kezdesz minket a rémületbe kergetni! Bocsi, hogy veszekedtem veled, csak kelj fel! -fogalmam sincs, mit beszélnek és hogy ki az, csak tompán hallom..És Ross még mindig engem tart a karjaiban, de nem válaszol. miért nem válaszol? Ez baromira kétségbeejtő! Válaszolj már az Isten áldjon meg! Ross! Ross! Ross..
-Ross..Ross...Ross...
-Itt vagyok, csak nyisd már ki a szemed! -itt valami nem stimmel.
És akkor kinyitottam a szemem. Az ágyam körül áll mindenki félénk arccal, néhányan már könnybe lábadt szemmel. Ross pedig feszülten a vállamnál fogva rázogat.
-Úristen, Ross végre megszólaltál. -öleltem meg boldogan a tanácstalan szőkeséget.
-Uhm...miért ne szólaltam volna meg? Oké, most már nem jutok levegőhöz. -célzott arra, hogy most már igazán elengedhetném.
-Uhh bocsi, csak azt hiszem volt egy nagyon őrült rémálmom, de nem akarok róla beszélni. -figyelmeztettem őket, hogy ne is kérdezősködjenek.
-Ennyi altatótól nem csoda. -néz rám meredten Rydel.
-Azt hittem már alulról szagolod az ibolyát. -Ratliff megjegyzései néha elég faramucik. Persze, Rocky oldalba bökte őt, hogy észrevegye magát.
-Miért gyógyszerezted be magad? -nézett rám könnyes szemekkel Stromie, majd kimeresztette szemeit és Rossra nézett.
-Ross Shor Lynch! Mit műveltél?? -nézett szinte vicsorítva, s összeráncolt homlokkal Stormie a fiára, aki védekezésképpen felemelte kezeit.
-Nem csinált semmit! -védtem meg őt, mire mindenki rám nézett. -És nem gyógyszereztem be magam. Csak egy altatót vettem be. A műtét óta minden este be kell vennem egyet még a hónap végéig. -nevettem el magam a mondat végére, mert elég vicces helyzetnek tűnt.
-De akkor miért van kiszórva az éjjeli szekrényeden és a földön az összes tabletta? -kérdezte Riker összeráncolt szemöldökkel töprengve.
-Na igen.. Azt tudni kell rólam, ha rémálmaim vannak, olyankor tőlem tartani kell a 2 méter távolságot. -mondtam tök komolyan, mire mindenki elnevette magát, ezzel megtörve a feszültséget a szobában. Aztán csak annyit láttunk, hogy Ryland álmos fejjel egy pólóban és egy alsóban belibeg a szobám ajtaján és bámulja a nevetéstől jobbra balra dőlő családját, akik pizsiben vannak. Majd komolyra vettük a témát, ránéztünk Rylandre.
-Valamiről lemaradtam? -néz körbe a legifjabb Lynch. Erre mindenki elkezdett szakadni a röhögéstől. Rydel már befeküdt mellém az ágyba, annyira kacagott.
-Sok mindenről, öcsi. -nevetett Riker az öccse arcába, majd kiment, de még kintről is hallottuk a röhögését.
-Ez tök olyan, mint az a sorozat.. -szólalt meg Rocky. -A kínos. Mindenki azt hitte a főszereplőről, hogy öngyilkos akart lenni.. -ekkor Ross félbe szakította.
-..közben meg csak béna volt és balesetből elesett. -röhögött Ross.
-Na jó..ez már nem vicces. Én nem vagyok béna! -keltem ki az ágyból és álltam Rossal szembe. Ezen ismét elkezdett mindenki röhögni.
-Na gyerekek, most hogy tisztáztuk a félreértést, menjünk készülődni, mert már 10 óra. -szólt közbe Mark, akivel mindenki egyet értett. A csajok is nem soká hazamentek.
Amikor megebédeltünk, mindenki szétszóródott a házban. Ryland úgy döntött zenét hallgat a szobájában. Riker kifeküdt napozni (!) xD Rocky a kanapén ül és tv-t néz, Ratliff valami macskával játszik, ami igazából nagyon furi, mert tudtommal itt senkinek nincs macskája. Ross gitározik Rocky mellett a kanapé végén, aki közben üvöltözik vele, hogy menjen onnan vagy hagyja abba, mert nem tud tévézni. Én meg épp oda akartam menni egy kancsó vízzel a két civakodó fiúhoz, akik olyanok most, mint az ovis gyerekek, és gondoltam lehűtöm az indulataikat. Hát igen, úgy látszik, mostanában nem túl változatosak az ötleteim..xd Szegény Ross. Az utóbbiról szólva, tegnap egy kicsit eltúloztam a dolgot. Tényleg nem az én dolgom, hanem csak is Rossé és Lauráé. Visszatérve a merényletemre, nos nem jött össze, mert a drága Rydel megfogta a karom és berángatott a szobájába.
-Rydel! Na de mi ilyen fontos? -kértem számon a szőke lányt.
-Figyelj..tudom, hogy nem szép dolog, de véletlen volt..és..hallottam, amit tegnap beszéltetek a lányokkal a szobádban. -dadogta végig nagy nehezen.
-Mégis...mit hallottál? -hirtelen leblokkolt az agyam..nem tudtam, mit hallhatott.
-Hát..hogy a lányok faggattak, hogy miért veszekedtél Rossal, és te elmondtad, hogy valamit titkol szerinted Laura előtt.. -nyögte ki félve én pedig feszülten néztem rá.
-Öhhhm...figyelj, lehet nincs semmi titok..csak nem tudom mi volt velem tegnap.. De felejts is el..nincs semmi titka Rossnak, csak tutira félreértettem..-próbáltam annyiban hagyni a témát, nem akartam, hogy Rydel is haragudjon Rossra, ha tényleg van valami titok és ha netán félreértettem volna valamit, akkor mindent elrontanék. Bár össze-vissza beszéltem, nem hiszem, hogy beveszi.
-Nem érted. Ez engem nem érdekel. Nem Ross miatt vagyok itt. Vagyis úgy értem ez a része most nem érdekel.Csak hát a veszekedés..meg hogy feszült vagy...és szóval... Te érzel valamit az öcsém iránt? -nézett rám csillogó szemekkel és mosolyogva.
-Mi? Rydel te meg vagy húzatva? Tudod, mennyire nehéz vele egy levegőt szívnom. -borultam ki az elhangzottak hallatán. -Még hogy én és az öcséd. -kezdtem el nevetni, bár nem volt természetes nevetés.
-Ahan.. -mosolygott rám sejtelmesen Rydel. Van egy olyan sejtésem, hogy ennek 'ahan'-nak amolyan 'persze, hogy nem hiszem el' jelentése volt.
-Amúgy is tudod, hogy Laurával van.. Szóval itt van vége a témának. -ezzel reméltem véget ért ez a szörnyű beszélgetés..dehát ő mégis csak Rydel. :D
-Ohhhhh hahaaa... -kacagott fel, amin elképedtem.
-Most meg... -tenyerét a fejem elé tartotta, ezzel jelezve, hogy most ő beszél.
-Ross nem szereti Laurát. Soha nem is szerette. Tudod, az öcsém nem hiszem, hogy tényleg tudja, mi az a szerelem. Neki csak úgy vannak a csajok, elvan velük, de nem szerelmes. Hidd el, ha az lenne azt észrevenném. -azzal felállt az ágyról.
-Na jó, menjünk Rik mellé napozni szerintem. Kapj fel egy fürdőrucit. -kacsintott rám Delly, majd átmentem a szobámba, hogy átvegyem a bikinim. De előtte..majdnem kiment a fejemből.. Jézusom! Leon! Fel kell hívnom. Na ne..nem vette fel a telefont. Hát akkor írok neki egy smst.
Szia Leon! Talizhatnánk valamikor? Kérlek, válaszolj! Puszi, Lara
Aztán megkerestem a fürdőrucim, amiért az összes cuccom szanaszét dobáltam, mert persze a szekrény legalján volt. Aztán Rydel kirángatott az udvarra, majd megörökítettük a pillanatot egy fotóval. Közben ahogy láttam már az összes fiú kint hülyül a medencénél. Na jó..ennyit a nyugalomról. :D
Persze a Lynch szülők azonnal odarohantak a lányukhoz, hogy lefotózhassam együtt őket.
Aztán megkértem a fiúkat, hogy álljanak a nővérük mellé és őket is lencsevégre kaptam. Persze Ratliff valahol megint elbóklászott, ezért róla külön készült kép. Amikor rápillantottam a kész képekre, elmosolyodtam. Rájöttem, hogy ez a kép sokat jelent nekem. Hiszen azok az emberek néznek vissza róla, akiket nagyon szeretek. Még ha némelyikőjüktől agyhalált is kapok. Akkor is a családommá vált.
Miközben telefonomat kémleltem, csak annyit hallottam elölről, hogy a fiúk azt kiabálják..
-Támadááááááááás!! -azzal megfogták a kezem a lábam, úgy ahogyan Rydelét is és beledobtak minket a medencébe. Na ennyit a meghitt pillanatról..a kis családomról. Imádom őket. És ezt vegyétek úgy, hogy szarkasztikus hangnemben mondtam.
-Ezt még megbánjátok! -üvöltözött a medencéből csurom vizesen, majd hirtelen elmosolyodott.
-Van egy ötletem. -majd a fülembe suttogott valamit. A fiúk arcára a vidámság és humor után hamarosan félelem ült.
-Ajjjaaj ha Rydelnek ötlete van, az nekünk sosem jó! -jajgatott Riker.
-Mit tervezel szívem? -kérdezi ijedten Ratliff.
-Hahahaaaa...-nevetett. -Csak nem gondolod drágám, hogy elrontom azzal, hogy elmondom, mi lesz a bosszúm. Akkor csapunk le rátok, amikor nem is számítanátok rá. -a fiúk rettegve elmentek a medencétől, majd folytattuk a fürdőzést. A srácok végig tartották a távolságot tőlünk. Mekkora beszarik. Egész nap kerültek minket. Éppen a napozóágyon feküdtem, akkor telefonom elkezdett pittyegni. Üzenetem jött. Leontól. Lássuk, mit ír.
Szia Leon! Talizhatnánk valamikor? Kérlek, válaszolj! Puszi, Lara
Szia. Persze. Van egy kis megbeszélnivalónk. Gyere ma 5-re a stúdióba. A többiek is itt lesznek. Leon
Hmm...ez érdekes. Miért lesz ott mindenki..miért nem beszélhetünk kettesben. Vagy talán nem akar velem egyedül maradni? Szakítani akar. Na jó elég ebből.
-Valami baj van Lara? -Rydelnek feltűnt, hogy feszült vagyok.
-Nincs semmi, csak elfáradtam egy kicsit. -próbáltam kibújni a kérdés alól. -Azt hiszem mennünk kellene..még megsülünk a végén a sok napozástól. És még el kell mennem valahova. Beszélnem kell Leonnal.
-Ahh..szóval innen fúj a szél. -mosolygott rám a csajszi.
-Igen, de ne is kérdezd, fogalmam sincs, hogyan fognak alakulni a dolgok. -szomorodtam el.
-Ne félj, minden rendbe jön. -nyugtatgatott, de nem sok sikerrel. -Ja és az estét ne feledd! -kacsintott rám Delly. Tudtam, mire gondol, így én is elmosolyodtam.
Aztán felmentem a szobámba és elkezdtem átöltözni, készülődni. Észrevettem, hogy Ross is készülődik valahova és rengeteget telefonál. Kezdett kíváncsivá tenni. Lehet sántikál valamiben. Nem hiszem, hogy Laurával beszélt. Úgy gondoltam felhívom Laurát és elmondom neki, hogy a barátja valamire készül, hiszen ő a barátnőm és így illik.
-Haló, kivel beszélek? -hallom a vonal túlsó végéről.
-Szia Laura, Lara vagyok.
-Szia Lara, mizu veled? Rég beszéltünk. -hangjában örömet véltem.
-Figyelj, nincs sok időnk. Csak furcsállom Rosst. Állandóan telefonálgat és készül valahova. Mivel a barátnőm vagy, úgy gondoltam így a tisztességes, ha figyelmeztetlek. -próbáltam vele finomat közölni.
-Arra gondolsz, hogy...
-Ne! Nem biztos, hogy rossz dologról van szó, nem tudhatjuk. De jobban figyelj rá, ha nem akarod elveszíteni.
-Köszönöm Lara, nagyon jó barátnő vagy.
-Ez alap dolog. De most mennem kell, Leonnal találkozom. Majd még beszélünk. Szia.
-Szia Lara.
A telefonálás után el is indultam a stúdióba. Amikor odaértem, Leon odajött hozzám és megpuszilta az arcom.
-Hiányoztál. -nézett a szemembe, s közben édesen mosolygott.
-Nekem is hiányoztál. -küldtem felé egy mosolyt én is. -Ez azt jelenti, hogy...
-Hogy nem haragszom rád, hülye voltam. Nem is tudom, hogy gondolhattam azt, hogy te meg Ross...szóval érted. -nevette el magát.
-Hát elég hülye feltételezés volt.
-Az biztos. És én és Ross is rendeztük egymás között, szóval újra legjobb haverok vagyunk.
-Akkor okés. -mondtam neki megkönnyebbülten.
S közben megjelentek Camiék és a stúdió tanulói is. Mindenki. A barátaim. Már hiányoztak ők is.
-Sziasztok! Ti hogy-hogy még itt vagytok? -ugrottam Marco nyakába.
-Pablo (szerk.megj.:az igazgató) adott egy feladatot a számunkra, és arra próbálunk. -jelentette ki Brodway.
-Áhh..és meg is mutatjátok? -kérdezem izgatottan.
-Persze. Srácok színpadra! -kiáltotta el magát Andres.
Közben Diego is beesett. Amint véget ért a szám, elképedve néztem őket. Milyen összeszokott csapat. És a zene, ami vezényli őket...csodálatos. Nagyon kafa. Le vagyok nyűgözve.
-Na milyen volt? -ugrott le a színpadról Diego elém mosolyogva és a fáradtságtól zihálva.
-Nem jutok szóhoz. Nagyon szuperek vagytok. -fogtam meg mindkét vállát és elismerően és széles vigyorral néztem rá.
-Khhhm.. -lépett közbe Leon, s azzal elugrottunk egymástól Diegoval. -Szóval tetszett? -kérdezősködik mosolyogva.
-Te voltál a legjobb. -kacsintottam rá, mire megcsókolt.
-Hé szerelmesek! -szakított félbe minket Flor. -Minket már meg sem ölelsz?
-Jaaj, gyertek ide! Nagyon jók voltatok. -öleltem meg őket.
-Hé..Nicky! Valami baj van? Nem is jössz ide hozzám? -csodálkoztam rajta, hiszen mindig nagy örömmel köszöntött, amikor meglátott. Most valahogy nem így volt.
-Uhh ne haragudj, teljesen máshol járt az eszem. Szeretlek. -ölelt meg végre ő is.
-Akkor jó. -mondtam neki bizonytalanul.
Aztán a többiek kimentek és csak én, Cami és Flor maradtunk bent. Aztán Cami valamiért felráncigált a színpadra.
-Gyere! Mutatnunk kell valamit. -megragadták a karom Florral és felhúztak a színpadra.
-Lányok, mit terveztek? -néztem rájuk döbbenten. Majd Flor a hüvelykujjával hátra mutatott és rákacsintott valakire. De nem láttam ott senkit a színfalak mögött. Majd elindult egy zene, amit én is ismertem. A csajok elkezdtek énekelni. Arra vártak, hogy én is kezdjem el. De nem voltam rá hajlandó.
Végül addig huzakodtam, hogy elkezdtem én is énekelni, mert úgysem hagyták volna annyiban, ahogyan ismerem őket.
Szokásunkhoz híven beleéltük magunkat teljesen.
Ahogyan véget ért a szám, azt vettem észre, hogy mindenki a színpad előtt állt és mosolyogva tapsolnak. Pablo, az igazgató is örömmel tapsolta meg a produkciónkat.
Azonnal lementem a színpadról.
-Srácok, hogy lehettek ilyenek? Tudjátok, hogy nem éneklek emberek előtt. -kiabáltam velük.
-Akkor mi mik vagyunk ? -kérdezte Andres idiótán, amire csak megforgattam a szemem. Majd az ajtóban megláttam Rosst (?!). De amint észrevette, hogy tekintetem találkozott az övével, elrohant. Én pedig indultam volna utána, de Pablo elállta az utam.
-Lara, ez eszméletlen volt. Itt lenne a helyed. -lelkendezett az igazgató.
-Nem, ez nem így megy. -mondtam neki, de nem is rá figyeltem, hanem a háta mögé, hogy hova tűnt mégis Ross.
-Na jó. Van egy ajánlatom. -kezdte Pablo. -Iratkozz be ide a stúdióba és te döntöd el, naponta hány órára jársz be. Nagy segítség lenne ez az iskolánknak.
-Figyelj Pablo, az ajánlatod kecsegtető, de ezt még át kell gondolnom. -figyeltem végre rá, kicsit félően, ugyanis ez az ajánlat megváltoztathatja az életem. Azt csinálhatnám, amit szeretek. De az a fránya lámpaláz. Talán ez egy jel, hogy vágjak bele?
-Rendben, gondolkozz csak. Remélem jól döntesz. -mosolygott rám Pablo, s közben megfogta a kezem. Én válaszul csak mosolyogtam.
Aztán a lányokkal és Marcoval elmentünk sétálgatni a folyosón. Megláttam, hogy Ross éppen az egyik tanári szobából ment ki. Settenkedve odasétáltam.
-Lara, mire készülsz. -kérdezi olyan #tenemvagynormális nézéssel Cami. És akkor kinyitottam lassan a tanári ajtaját. Szerencsémre nem volt bent senki, viszont megláttam Ross laptopját.
-Ti addig őrködjetek! -utasítottam a barátaimat.
-Ebből még nagy balhé lesz. -mondta Flor összeráncolt szemöldökkel. Bementem és leültem a laptop elé. Próbáltam kutakodni Ross üzenetei, levelei között, de nem találtam semmit.
Aztán szóltak a srácok, hogy lépteket hallanak, de még ki kellett lépnem a levelezésből, erre bejött Marco már fogalmam sincs, miért de akkorát taknyolt egy szék miatt, amin keresztül esett, hogy majdnem lebuktunk a röhögésünk miatt.
Majd az eset után gyorsan kirohantunk a helységből.
-Ez mégis mi volt? -kérdezi Marco idegesen.
-A hatalmas esésed? -kérdezi nevetését visszafojtva Cami.
-Haha... -szólt oda flegmán.
-Áhhh, ez hosszú lenne, ahhoz hogy megértsd. -közöltem fele a fejemet rázva.
Később egyedül próbálkoztam Ross keresésével. Aztán kinyitottam a sulifolyosó ajtaját és olyat láttam, aminek Laura nem örülne. A sarokból megláttam, ahogyan Laura nézi Rosst elképedve, szomorúan.
Hát ennyi lett volna a 9.fejezet. Remélem nem lett uncsi. :/ :D Jövőhét szerdára próbálok új részt hozni. :D Addig is jó olvasást! :P Ja és nyugodtan komizzatok. ;) Puszi. :*
Andres
Brodway
Diego
Marco
Pablo (az igazgató a stúdióban)
"Bekukkantottam óvatosan. Ross háttal állt az ágya mellett, és telefonált. Arrébb csusszantam, hogy ne szúrjon ki, így tudom nem szép dolog, de tovább hallgatóztam.
-Persze..De ne mondd el senkinek!
-.......
-Akkor találkozzunk holnapután, 5-kor! Vagy majd megbeszéljük..
-......
-Okés, de hidd el, hogy nem bánod meg. Meglátod majd, hogy nagyon jó lesz.
-......
-Jólvan..Szia Kira."
Mi? Ki az a Kira? Mit művel Ross? És mi lesz jó? Ezt nem hiszem el. Mekkora szemét. Szegény Laura. Ki kell derítenem, hogy ki ez a lány, és mit akar Rosstól.
Ahogy észleltem, hogy a Lynch fiú lerakta a telefont, tüstént leszaladtam a konyhába vízért. Éppen kiönöttem a poharamba a vizet, de mocorgást hallottam magam mögött. Sarkon fordultam és kit látnak szemeim, na lám..hát az imént éppen valamiben sántikáló szemét Ross Agyalágyult Lynchet. Egy meggondolatlan reflexből fogtam a poharam és felé lendítettem határozottan, így annak tartalma Ross pofáján és pólóján landolt. Csak tátott szájjal állt előttem, de arckifejezését figyelvén észrevettem, hogy már elborítja a düh.
-Ezt meg mi a francért?!! -üvöltött, amitől zengett a ház.
-Mert kurvára megérdemled!! -ordítottam rá úgy, hogy még a hangom is megcsuklott. Egyébként így visszagondolva nem értem a felháborodásomat. Végül is Laura pasija. De Laura a barátnőm. Bár előfordult már ilyen az egyik barátnőmmel, az ő pasijára mégsem voltam ennyire ideges. De ha úgy nézzük Rossra amúgy is pikkelek.
-Mit csináltam már megint?!! - Még hisztizett egy pár sort, s közben a telefonját babrálta.
-Ehhez bezzeg van eszed..A telefonáláshoz. Egész nap rajta csüngsz, hát akkor telefonálj bazd meg! -tettem szemrehányást neki.
-Ne te mondd már meg oké, hogy én mikor telefonálhatok?! Nem vagy te senkim! -folytatta a balhézást, mire már mindenki körénk gyűlt.A lányok, Rydel-ék, mindenki, kivéve Rylandet. Állítólag neki egy bomba is kevés lenne ahhoz, hogy felébredjen legmélyebb álmából.
-Gyerekek! Mi folyik itt? Ross, miért ordibálsz Laraval az éjszaka kellős közepén? -firtat minket aggódóan Stormie.
-Anya én... -a féreg biztosan mentegetőzni akart.
-Én kezdtem az egészet. De nyomós okom volt rá. -néztem mérgesen Rossra, aki ölni tudott volna ebben a pillanatban a tekintetével.
-Fogalmam sincs mi a baja, lehet megjött neki. -nevetett rossz májúan.
-Fiam! Ezt most rögtön hagyjátok abba, kérlek gyerekek. Éjszaka van! -mutatott az órára Stormie, ami fél 3-at mutatott.
-Jó..bocsánat mindenkitől, akit felkeltettünk. -mondtam egy sóhaj kíséretében a többiek felé fordulva.
-Oké, akkor ha vége az előadásnak, én lépek aludni. -közölte kb. félholt állapotban Riker, miközben elindult az emeletre.
-Hajrá! -néztem rá fintorral, mire hátra nézett és csak egy szúrós tekintetet vetett felém.
-Mi volt ez az egész? -kérdezte Flor, ahogy felértünk a szobámba.
-Ja, meg miért vagy ilyen idegroncs? -kíváncsiskodott Cami is.
-Tuti, hogy Ross titkol valamit Laura elől. -szorítottam össze a fogaimat, miközben kintről hallottam egy ajtó csapódást, ami valószínűleg a mellettem lévő szoba ajtaja volt, azaz azé a hidrogénbombáé.
-Na jó, de ha így is van, az nem a te dolgod. És nem neked kell idegeskedned emiatt. -süketelt nekem Cami.
-De Laura a barátnőm. -szegeztem frusztráltan a két lányra a szemem.
-Akkor sem kellene így reagálnod. -helyeselt Flor a mellette ülő csajszival.
-Jó, inkább hagyjuk ezt, fáradt vagyok. -hesegettem a témát, látván az időt. De ekkor kopogást hallottam és kinyitottam az ajtót.
-Csak annyit akartam, hogy jól vagy-e.. -mosolygott rám furán és zavartan az ajtóban Rydel.
-Óhh köszi Delly, aranyos vagy, minden rendben. -mosolyodtam rá és megöleltem, aztán ő is elment a saját kuckójába és mi is lefeküdtünk aludni.
Hajnal fél 4 van. Nem tudtam aludni semmit sem azóta. Feszült voltam. Úgy döntöttem kimegyek levegőzni egy kicsit. Hát felvettem a köntösöm a pizsimre és halkan lebicegtem a lépcsőn, majd ki az ajtón. Ahogy sétálgattam a park körül, azt vettem észre, hogy fogalmam sincs merre vagyok. Sötét volt, egy erdő mellett jártam éppen, sehol egy alak. Kétségbe esetten kerestem akármilyen fényforrást, vagy valakit, aki segíteni tudna. De semmi. Egy idő után gyorsan siető lépteket hallottam a hátam mögött. A belső ösztöneim azt súgták, hogy ne álljak meg, ez a személy nem olyan ember, aki segíteni akar nekem. Inkább ártani. Minél gyorsabbra vettem a tempót, annál közelebb éreztem magamhoz az idegent. Mikor úgy éreztem kifogyok az oxigénből és már lábaim nem bírják az iramot, összerogytam a sötét, idegen, rideg táj közepén az erdő mentén. Utolért a magas, kigyúrt férfi, de az arcát nem láttam. Elkezdett taperolni, a ruháim akarta lehámozni rólam. Én próbáltam szabadulni kezei közül, de nem sikerült, már túl gyenge voltam. Már szinte elsötétült teljesen előttem minden, így már homályosan láttam csak, hogy közeledik felénk egy magas, szőke srác. Azt, aki ártani akart nekem pedig egy határozott mozdulattal a padlóra küldte egy oltári nagy öklössel. Ezután gyorsan az ölébe vett, én pedig felismertem őt. A megmentőm. Ross?? Ross te vagy az? Ross! De nem válaszolt, csak vitt a karjaiban tovább. Ross...
-Hé..kelj már fel! Kezdesz minket a rémületbe kergetni! Bocsi, hogy veszekedtem veled, csak kelj fel! -fogalmam sincs, mit beszélnek és hogy ki az, csak tompán hallom..És Ross még mindig engem tart a karjaiban, de nem válaszol. miért nem válaszol? Ez baromira kétségbeejtő! Válaszolj már az Isten áldjon meg! Ross! Ross! Ross..
-Ross..Ross...Ross...
-Itt vagyok, csak nyisd már ki a szemed! -itt valami nem stimmel.
És akkor kinyitottam a szemem. Az ágyam körül áll mindenki félénk arccal, néhányan már könnybe lábadt szemmel. Ross pedig feszülten a vállamnál fogva rázogat.
-Úristen, Ross végre megszólaltál. -öleltem meg boldogan a tanácstalan szőkeséget.
-Uhm...miért ne szólaltam volna meg? Oké, most már nem jutok levegőhöz. -célzott arra, hogy most már igazán elengedhetném.
-Uhh bocsi, csak azt hiszem volt egy nagyon őrült rémálmom, de nem akarok róla beszélni. -figyelmeztettem őket, hogy ne is kérdezősködjenek.
-Ennyi altatótól nem csoda. -néz rám meredten Rydel.
-Azt hittem már alulról szagolod az ibolyát. -Ratliff megjegyzései néha elég faramucik. Persze, Rocky oldalba bökte őt, hogy észrevegye magát.
-Miért gyógyszerezted be magad? -nézett rám könnyes szemekkel Stromie, majd kimeresztette szemeit és Rossra nézett.
-Ross Shor Lynch! Mit műveltél?? -nézett szinte vicsorítva, s összeráncolt homlokkal Stormie a fiára, aki védekezésképpen felemelte kezeit.
-Nem csinált semmit! -védtem meg őt, mire mindenki rám nézett. -És nem gyógyszereztem be magam. Csak egy altatót vettem be. A műtét óta minden este be kell vennem egyet még a hónap végéig. -nevettem el magam a mondat végére, mert elég vicces helyzetnek tűnt.
-De akkor miért van kiszórva az éjjeli szekrényeden és a földön az összes tabletta? -kérdezte Riker összeráncolt szemöldökkel töprengve.
-Na igen.. Azt tudni kell rólam, ha rémálmaim vannak, olyankor tőlem tartani kell a 2 méter távolságot. -mondtam tök komolyan, mire mindenki elnevette magát, ezzel megtörve a feszültséget a szobában. Aztán csak annyit láttunk, hogy Ryland álmos fejjel egy pólóban és egy alsóban belibeg a szobám ajtaján és bámulja a nevetéstől jobbra balra dőlő családját, akik pizsiben vannak. Majd komolyra vettük a témát, ránéztünk Rylandre.
-Valamiről lemaradtam? -néz körbe a legifjabb Lynch. Erre mindenki elkezdett szakadni a röhögéstől. Rydel már befeküdt mellém az ágyba, annyira kacagott.
-Sok mindenről, öcsi. -nevetett Riker az öccse arcába, majd kiment, de még kintről is hallottuk a röhögését.
-Ez tök olyan, mint az a sorozat.. -szólalt meg Rocky. -A kínos. Mindenki azt hitte a főszereplőről, hogy öngyilkos akart lenni.. -ekkor Ross félbe szakította.
-..közben meg csak béna volt és balesetből elesett. -röhögött Ross.
-Na jó..ez már nem vicces. Én nem vagyok béna! -keltem ki az ágyból és álltam Rossal szembe. Ezen ismét elkezdett mindenki röhögni.
-Na gyerekek, most hogy tisztáztuk a félreértést, menjünk készülődni, mert már 10 óra. -szólt közbe Mark, akivel mindenki egyet értett. A csajok is nem soká hazamentek.
Amikor megebédeltünk, mindenki szétszóródott a házban. Ryland úgy döntött zenét hallgat a szobájában. Riker kifeküdt napozni (!) xD Rocky a kanapén ül és tv-t néz, Ratliff valami macskával játszik, ami igazából nagyon furi, mert tudtommal itt senkinek nincs macskája. Ross gitározik Rocky mellett a kanapé végén, aki közben üvöltözik vele, hogy menjen onnan vagy hagyja abba, mert nem tud tévézni. Én meg épp oda akartam menni egy kancsó vízzel a két civakodó fiúhoz, akik olyanok most, mint az ovis gyerekek, és gondoltam lehűtöm az indulataikat. Hát igen, úgy látszik, mostanában nem túl változatosak az ötleteim..xd Szegény Ross. Az utóbbiról szólva, tegnap egy kicsit eltúloztam a dolgot. Tényleg nem az én dolgom, hanem csak is Rossé és Lauráé. Visszatérve a merényletemre, nos nem jött össze, mert a drága Rydel megfogta a karom és berángatott a szobájába.
-Rydel! Na de mi ilyen fontos? -kértem számon a szőke lányt.
-Figyelj..tudom, hogy nem szép dolog, de véletlen volt..és..hallottam, amit tegnap beszéltetek a lányokkal a szobádban. -dadogta végig nagy nehezen.
-Mégis...mit hallottál? -hirtelen leblokkolt az agyam..nem tudtam, mit hallhatott.
-Hát..hogy a lányok faggattak, hogy miért veszekedtél Rossal, és te elmondtad, hogy valamit titkol szerinted Laura előtt.. -nyögte ki félve én pedig feszülten néztem rá.
-Öhhhm...figyelj, lehet nincs semmi titok..csak nem tudom mi volt velem tegnap.. De felejts is el..nincs semmi titka Rossnak, csak tutira félreértettem..-próbáltam annyiban hagyni a témát, nem akartam, hogy Rydel is haragudjon Rossra, ha tényleg van valami titok és ha netán félreértettem volna valamit, akkor mindent elrontanék. Bár össze-vissza beszéltem, nem hiszem, hogy beveszi.
-Nem érted. Ez engem nem érdekel. Nem Ross miatt vagyok itt. Vagyis úgy értem ez a része most nem érdekel.Csak hát a veszekedés..meg hogy feszült vagy...és szóval... Te érzel valamit az öcsém iránt? -nézett rám csillogó szemekkel és mosolyogva.
-Mi? Rydel te meg vagy húzatva? Tudod, mennyire nehéz vele egy levegőt szívnom. -borultam ki az elhangzottak hallatán. -Még hogy én és az öcséd. -kezdtem el nevetni, bár nem volt természetes nevetés.
-Ahan.. -mosolygott rám sejtelmesen Rydel. Van egy olyan sejtésem, hogy ennek 'ahan'-nak amolyan 'persze, hogy nem hiszem el' jelentése volt.
-Amúgy is tudod, hogy Laurával van.. Szóval itt van vége a témának. -ezzel reméltem véget ért ez a szörnyű beszélgetés..dehát ő mégis csak Rydel. :D
-Ohhhhh hahaaa... -kacagott fel, amin elképedtem.
-Most meg... -tenyerét a fejem elé tartotta, ezzel jelezve, hogy most ő beszél.
-Ross nem szereti Laurát. Soha nem is szerette. Tudod, az öcsém nem hiszem, hogy tényleg tudja, mi az a szerelem. Neki csak úgy vannak a csajok, elvan velük, de nem szerelmes. Hidd el, ha az lenne azt észrevenném. -azzal felállt az ágyról.
-Na jó, menjünk Rik mellé napozni szerintem. Kapj fel egy fürdőrucit. -kacsintott rám Delly, majd átmentem a szobámba, hogy átvegyem a bikinim. De előtte..majdnem kiment a fejemből.. Jézusom! Leon! Fel kell hívnom. Na ne..nem vette fel a telefont. Hát akkor írok neki egy smst.
Szia Leon! Talizhatnánk valamikor? Kérlek, válaszolj! Puszi, Lara
Aztán megkerestem a fürdőrucim, amiért az összes cuccom szanaszét dobáltam, mert persze a szekrény legalján volt. Aztán Rydel kirángatott az udvarra, majd megörökítettük a pillanatot egy fotóval. Közben ahogy láttam már az összes fiú kint hülyül a medencénél. Na jó..ennyit a nyugalomról. :D
Persze a Lynch szülők azonnal odarohantak a lányukhoz, hogy lefotózhassam együtt őket.
Aztán megkértem a fiúkat, hogy álljanak a nővérük mellé és őket is lencsevégre kaptam. Persze Ratliff valahol megint elbóklászott, ezért róla külön készült kép. Amikor rápillantottam a kész képekre, elmosolyodtam. Rájöttem, hogy ez a kép sokat jelent nekem. Hiszen azok az emberek néznek vissza róla, akiket nagyon szeretek. Még ha némelyikőjüktől agyhalált is kapok. Akkor is a családommá vált.
Miközben telefonomat kémleltem, csak annyit hallottam elölről, hogy a fiúk azt kiabálják..
-Támadááááááááás!! -azzal megfogták a kezem a lábam, úgy ahogyan Rydelét is és beledobtak minket a medencébe. Na ennyit a meghitt pillanatról..a kis családomról. Imádom őket. És ezt vegyétek úgy, hogy szarkasztikus hangnemben mondtam.
-Ezt még megbánjátok! -üvöltözött a medencéből csurom vizesen, majd hirtelen elmosolyodott.
-Van egy ötletem. -majd a fülembe suttogott valamit. A fiúk arcára a vidámság és humor után hamarosan félelem ült.
-Ajjjaaj ha Rydelnek ötlete van, az nekünk sosem jó! -jajgatott Riker.
-Mit tervezel szívem? -kérdezi ijedten Ratliff.
-Hahahaaaa...-nevetett. -Csak nem gondolod drágám, hogy elrontom azzal, hogy elmondom, mi lesz a bosszúm. Akkor csapunk le rátok, amikor nem is számítanátok rá. -a fiúk rettegve elmentek a medencétől, majd folytattuk a fürdőzést. A srácok végig tartották a távolságot tőlünk. Mekkora beszarik. Egész nap kerültek minket. Éppen a napozóágyon feküdtem, akkor telefonom elkezdett pittyegni. Üzenetem jött. Leontól. Lássuk, mit ír.
Szia Leon! Talizhatnánk valamikor? Kérlek, válaszolj! Puszi, Lara
Szia. Persze. Van egy kis megbeszélnivalónk. Gyere ma 5-re a stúdióba. A többiek is itt lesznek. Leon
Hmm...ez érdekes. Miért lesz ott mindenki..miért nem beszélhetünk kettesben. Vagy talán nem akar velem egyedül maradni? Szakítani akar. Na jó elég ebből.
-Valami baj van Lara? -Rydelnek feltűnt, hogy feszült vagyok.
-Nincs semmi, csak elfáradtam egy kicsit. -próbáltam kibújni a kérdés alól. -Azt hiszem mennünk kellene..még megsülünk a végén a sok napozástól. És még el kell mennem valahova. Beszélnem kell Leonnal.
-Ahh..szóval innen fúj a szél. -mosolygott rám a csajszi.
-Igen, de ne is kérdezd, fogalmam sincs, hogyan fognak alakulni a dolgok. -szomorodtam el.
-Ne félj, minden rendbe jön. -nyugtatgatott, de nem sok sikerrel. -Ja és az estét ne feledd! -kacsintott rám Delly. Tudtam, mire gondol, így én is elmosolyodtam.
Aztán felmentem a szobámba és elkezdtem átöltözni, készülődni. Észrevettem, hogy Ross is készülődik valahova és rengeteget telefonál. Kezdett kíváncsivá tenni. Lehet sántikál valamiben. Nem hiszem, hogy Laurával beszélt. Úgy gondoltam felhívom Laurát és elmondom neki, hogy a barátja valamire készül, hiszen ő a barátnőm és így illik.
-Haló, kivel beszélek? -hallom a vonal túlsó végéről.
-Szia Laura, Lara vagyok.
-Szia Lara, mizu veled? Rég beszéltünk. -hangjában örömet véltem.
-Figyelj, nincs sok időnk. Csak furcsállom Rosst. Állandóan telefonálgat és készül valahova. Mivel a barátnőm vagy, úgy gondoltam így a tisztességes, ha figyelmeztetlek. -próbáltam vele finomat közölni.
-Arra gondolsz, hogy...
-Ne! Nem biztos, hogy rossz dologról van szó, nem tudhatjuk. De jobban figyelj rá, ha nem akarod elveszíteni.
-Köszönöm Lara, nagyon jó barátnő vagy.
-Ez alap dolog. De most mennem kell, Leonnal találkozom. Majd még beszélünk. Szia.
-Szia Lara.
A telefonálás után el is indultam a stúdióba. Amikor odaértem, Leon odajött hozzám és megpuszilta az arcom.
-Hiányoztál. -nézett a szemembe, s közben édesen mosolygott.
-Nekem is hiányoztál. -küldtem felé egy mosolyt én is. -Ez azt jelenti, hogy...
-Hogy nem haragszom rád, hülye voltam. Nem is tudom, hogy gondolhattam azt, hogy te meg Ross...szóval érted. -nevette el magát.
-Hát elég hülye feltételezés volt.
-Az biztos. És én és Ross is rendeztük egymás között, szóval újra legjobb haverok vagyunk.
-Akkor okés. -mondtam neki megkönnyebbülten.
S közben megjelentek Camiék és a stúdió tanulói is. Mindenki. A barátaim. Már hiányoztak ők is.
-Sziasztok! Ti hogy-hogy még itt vagytok? -ugrottam Marco nyakába.
-Pablo (szerk.megj.:az igazgató) adott egy feladatot a számunkra, és arra próbálunk. -jelentette ki Brodway.
-Áhh..és meg is mutatjátok? -kérdezem izgatottan.
-Persze. Srácok színpadra! -kiáltotta el magát Andres.
Közben Diego is beesett. Amint véget ért a szám, elképedve néztem őket. Milyen összeszokott csapat. És a zene, ami vezényli őket...csodálatos. Nagyon kafa. Le vagyok nyűgözve.
-Na milyen volt? -ugrott le a színpadról Diego elém mosolyogva és a fáradtságtól zihálva.
-Nem jutok szóhoz. Nagyon szuperek vagytok. -fogtam meg mindkét vállát és elismerően és széles vigyorral néztem rá.
-Khhhm.. -lépett közbe Leon, s azzal elugrottunk egymástól Diegoval. -Szóval tetszett? -kérdezősködik mosolyogva.
-Te voltál a legjobb. -kacsintottam rá, mire megcsókolt.
-Hé szerelmesek! -szakított félbe minket Flor. -Minket már meg sem ölelsz?
-Jaaj, gyertek ide! Nagyon jók voltatok. -öleltem meg őket.
-Hé..Nicky! Valami baj van? Nem is jössz ide hozzám? -csodálkoztam rajta, hiszen mindig nagy örömmel köszöntött, amikor meglátott. Most valahogy nem így volt.
-Uhh ne haragudj, teljesen máshol járt az eszem. Szeretlek. -ölelt meg végre ő is.
-Akkor jó. -mondtam neki bizonytalanul.
Aztán a többiek kimentek és csak én, Cami és Flor maradtunk bent. Aztán Cami valamiért felráncigált a színpadra.
-Gyere! Mutatnunk kell valamit. -megragadták a karom Florral és felhúztak a színpadra.
-Lányok, mit terveztek? -néztem rájuk döbbenten. Majd Flor a hüvelykujjával hátra mutatott és rákacsintott valakire. De nem láttam ott senkit a színfalak mögött. Majd elindult egy zene, amit én is ismertem. A csajok elkezdtek énekelni. Arra vártak, hogy én is kezdjem el. De nem voltam rá hajlandó.
Végül addig huzakodtam, hogy elkezdtem én is énekelni, mert úgysem hagyták volna annyiban, ahogyan ismerem őket.
Szokásunkhoz híven beleéltük magunkat teljesen.
Ahogyan véget ért a szám, azt vettem észre, hogy mindenki a színpad előtt állt és mosolyogva tapsolnak. Pablo, az igazgató is örömmel tapsolta meg a produkciónkat.
Azonnal lementem a színpadról.
-Srácok, hogy lehettek ilyenek? Tudjátok, hogy nem éneklek emberek előtt. -kiabáltam velük.
-Akkor mi mik vagyunk ? -kérdezte Andres idiótán, amire csak megforgattam a szemem. Majd az ajtóban megláttam Rosst (?!). De amint észrevette, hogy tekintetem találkozott az övével, elrohant. Én pedig indultam volna utána, de Pablo elállta az utam.
-Lara, ez eszméletlen volt. Itt lenne a helyed. -lelkendezett az igazgató.
-Nem, ez nem így megy. -mondtam neki, de nem is rá figyeltem, hanem a háta mögé, hogy hova tűnt mégis Ross.
-Na jó. Van egy ajánlatom. -kezdte Pablo. -Iratkozz be ide a stúdióba és te döntöd el, naponta hány órára jársz be. Nagy segítség lenne ez az iskolánknak.
-Figyelj Pablo, az ajánlatod kecsegtető, de ezt még át kell gondolnom. -figyeltem végre rá, kicsit félően, ugyanis ez az ajánlat megváltoztathatja az életem. Azt csinálhatnám, amit szeretek. De az a fránya lámpaláz. Talán ez egy jel, hogy vágjak bele?
-Rendben, gondolkozz csak. Remélem jól döntesz. -mosolygott rám Pablo, s közben megfogta a kezem. Én válaszul csak mosolyogtam.
Aztán a lányokkal és Marcoval elmentünk sétálgatni a folyosón. Megláttam, hogy Ross éppen az egyik tanári szobából ment ki. Settenkedve odasétáltam.
-Lara, mire készülsz. -kérdezi olyan #tenemvagynormális nézéssel Cami. És akkor kinyitottam lassan a tanári ajtaját. Szerencsémre nem volt bent senki, viszont megláttam Ross laptopját.
-Ti addig őrködjetek! -utasítottam a barátaimat.
-Ebből még nagy balhé lesz. -mondta Flor összeráncolt szemöldökkel. Bementem és leültem a laptop elé. Próbáltam kutakodni Ross üzenetei, levelei között, de nem találtam semmit.
Aztán szóltak a srácok, hogy lépteket hallanak, de még ki kellett lépnem a levelezésből, erre bejött Marco már fogalmam sincs, miért de akkorát taknyolt egy szék miatt, amin keresztül esett, hogy majdnem lebuktunk a röhögésünk miatt.
Majd az eset után gyorsan kirohantunk a helységből.
-Ez mégis mi volt? -kérdezi Marco idegesen.
-A hatalmas esésed? -kérdezi nevetését visszafojtva Cami.
-Haha... -szólt oda flegmán.
-Áhhh, ez hosszú lenne, ahhoz hogy megértsd. -közöltem fele a fejemet rázva.
Később egyedül próbálkoztam Ross keresésével. Aztán kinyitottam a sulifolyosó ajtaját és olyat láttam, aminek Laura nem örülne. A sarokból megláttam, ahogyan Laura nézi Rosst elképedve, szomorúan.
Hát ennyi lett volna a 9.fejezet. Remélem nem lett uncsi. :/ :D Jövőhét szerdára próbálok új részt hozni. :D Addig is jó olvasást! :P Ja és nyugodtan komizzatok. ;) Puszi. :*
2015. augusztus 26., szerda
Még mindig nem rész! Bocsiii :(
Sziasztok! Sajnos nem tudom még ma felrakni az új részt, még most is azon dolgozom. De már nem sok van hátra. Holnap már tuti, hogy el tudjátok olvasni.;) Ne haragudjatok, tudom, hogy azt írtam, ma megkapjátok a részt, de sajnos elfoglalt voltam és így későn tudtam csak géphez ülni. De a holnap tuti. ;) Jó éjszakát mindenkinek! :P :*
2015. augusztus 25., kedd
Nem új rész!
Sziasztok! Még nem résszel érkezem, csak szeretném a figyelmeteket felhívni a másik blogom 2. részére. :DD Itt is lesz, aki elszeretné olvasni. :P http://ujeletszerelemross.blogspot.hu/2015/08/2-fejezet-szurke-hetkoznapoknak-vege.html
Erről a blogról pedig annyit, hogy a 9. fejezet kész van, már csak az utolsó simítások hiányoznak és holnap, ha minden jól megy posztolom is. :P Addig is jó olvasást, blogíróknak pedig jó blogolást. :P Puszi.:P :*
Erről a blogról pedig annyit, hogy a 9. fejezet kész van, már csak az utolsó simítások hiányoznak és holnap, ha minden jól megy posztolom is. :P Addig is jó olvasást, blogíróknak pedig jó blogolást. :P Puszi.:P :*
2015. augusztus 16., vasárnap
8. fejezet - Alvósbuli a csajokkal :P
Megérkeztem a 8. fejezettel. :DD :P Bevallom egy kicsit most késtem a megszokott időtartammal, de sok dolgom volt, így egy picit háttérbe szorult a blogolás. De igyekszem a lemaradást behozni. :P Szóval jó olvasást. :P :*
"A lányok
egyből elkezdtek faggatózni, hogy bejön-e nekem Ross, vagy hogy mióta
van ez meg tudjátok a szokásos.. Amíg ők 'kérdezz feleleket' játszottak
velem, megláttam a távolból Rosst közeledni felém.. Amint odaért hozzám
láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit. Jaj ne..a gyomrom görcsbe
rándul. Tuti, hogy arról akar beszélni, ami ma majdnem megtörtént.. Vagy
észre vette, hogy folyamatosan bámulom..
-Lara..."
Én meg szinte úgy éreztem, mintha a föld felett lebegnék pár méterrel.
-Nagyon...Annyira dögös...úgy értem dögi koncert volt. Eszméletlen. -erre Ross csak nézett, s megemelte a szemöldökét..
Hát persze, hogy hülyének néz. Össze-vissza beszélek. Miatta. Most már mindig ez lesz? Nem fogok tudni beszélni vele, mert zavarba jövök?! Valamit tennem kell, hogy kiverjem a fejemből.
-Ööö...akkor okés. -mosolygott rám végül, de annyira édesen.
Az a mosoly...hogy lehet ilyen cuki? Na jó remélem nem kaptam napszúrást vagy valami hasonlót, amiért ilyen hülyeségeket beszélek magamban. S közben megint jött az a kínos csend, amikor csak néztünk egymásra és nem szóltunk semmit.
-Ömm..megyek megkeresem Rydelt. -szakítottam meg a csendet közöttünk és elmentem megkeresni a nővérét.
Ross szemszöge
Amint vége lett a koncertnek, határozottan elindultam Lara felé és közölni akartam vele, hogy ami történt köztünk..az csak véletlen volt..meg hogy nem tudom mi ütött belém meg ilyenek. De ahogy vele szemben találtam magam, elszállt minden bátorságom. Nem akartam szóba hozni ezt a 'majdnem csókot'. Bár így is elég feszült volt a légkör körülöttünk. Biztosan zavarban volt, egy értelmes mondatot nem tudott összehozni. Ami elég vicces volt..sőt..tök cuki volt, ahogy bénázott.
Később Lara megbeszélte velünk és anyáékkal, hogy ott alszanak nála a barátnői..az a Cami, Nicky és Flor...azt hiszem. Az autóban most inkább csend uralkodott. Ratliff valami játékon játszott a telefonján, Delly nézett ki a fejéből, Riker valamin mosolygott magában végig..amin Laraval folyamatosan röhögtünk..Rocky meg bealudt. Az út közepe fel Lara is bevágta a szunyát és egyszer csak azt vettem észre, hogy a vállamnak hajtja a fejét. Hagytam, hogy aludjon. Majd én is lehunytam a szemeim és nem sokára elsötétült minden.
-Megérkeztünk. -keltett fel legmélyebb álmomból anya. Lara is azonnal felpattant, gondolom kicsit zavarba jött a helyzettől..amint rájött, hogy a vállamon aludt. Ahogy bementem a szobámba, eszembe jutott, hogy fel kellene hívnom Laurát, hogy megbeszéljük a történteket. És találkoznom is kellene vele. De valamiért nem bírtam magam rávenni. Úgy érzem Laura már nem is érdekel. Lehet jobb is ha külön utakon folytatjuk. Talán már egy ideje tart, csak nem vettem észre...hogy nem is szeretem őt. Csak barátként. Talán ezért volt az a sok vita köztünk. Kész, vége. Megmondom neki, hogy a legjobb döntés, ha barátok maradunk. Bár nem hiszem, hogy azok után, amik tegnap történtek akarna-e tőlem még valamit barátságon kívül. Szóval inkább felhívom és lerendezem végre ezt.
-Szia Laura. Beszélnünk kell. Tudunk találkozni? -tettem fel neki a kérdést.
-Ross! Igen..van egy rendezetlen ügyünk. Meg kell beszélnünk. Egy fél óra múlva a Sonic Boomban jó lesz? -hangjában nyugodtságot véltem. Már lehet ő sem szeret, ezért nem is zavarja a tegnapi? Nem tudom, de akkor legalább még könnyebb lesz a szakítás.
-Persze. Akkor ott tali. Szia. -elkezdtem készülődni. Igazából fáradt voltam nagyon, de ez a dolog nem tűr halasztást.
-Hova mész öcsi? -néz rám Riker nagy szemekkel. -Most jöttünk haza a koncertről..ne mondd, hogy nem vagy fáradt! -csodálkozott rajtam a bátyám.
-Lauraval találkozom. -mosolyogtam mert, tudtam, hogy nyugodtan meg tudjuk beszélni Lauraval, hogy barátok maradunk.
-Áhh..értem.
-Na léptem. Csá.
-Csáó.
Ahogy beértem a Sonic Boomba meglepetésként ért, hogy Calummal találtam szembe magam.
-Haver! Mizu? -örvendeztem boldogan. Calum az a személy az életemben, akivel tényleg mindent meg tudok beszélni. Előtte nincsenek titkaim.
-Semmi új, csak bejöttem néhány cuccért. És veled mizu mostanában?
-Ne is tudd meg, haver. Azért jöttem, hogy szakítsunk Lauraval. Volt köztünk tegnap egy incidens. Tudod ránk nyitott a zuhanyzóban...rám és Larara...
-Ez komoly? Te aztán tényleg egy nőfaló vagy. -nevetett Calum.
-Nem..ne értsd félre..nem történt semmi köztünk..csak éppen elromlott a tusolója és csak letusolt nálam..Én addig lent várakoztam rá, és Rikkel beszélgettem. Aztán Riker mindent megbonyolított, mikor Laura visszajött a telefonjáért..Egyből elkezdett össze-vissza beszélni, hogy én épp fürdök..Mert ugye, ha bemegy a szobámba és észre veszi, hogy bent fürdik nálam a fürdőbe valaki, akkor tutira félre érti..így hát egyik hazugság után jött a másik. Aztán zsírul ment minden, amíg a fürdőszobában meg nem látta Laura Lara telefonját. Onnantól kezdve kitört a világháború.
-Hűű ez aztán a dráma. Akkor nem mondtátok el neki az igazat?
-Na ja. De igen és el is hitte, de ez túl sok volt neki, és gondolkoznia kellett kettőnkön. Most gondolom vége lesz mindennek. -magyaráztam el neki a helyzetet.
-Sajnálom Ross. -mondta megértő szemekkel.
-Ne sajnáld.. -ekkor összehúzott szemöldökkel nézett rám. -Mert a mai napon rájöttem, hogy én nem akarok Lauraval lenni. Nem szeretem őt szerelemből. Azt hiszem..tetszik nekem egy lány. -mosolyodtam el a végére.
-Na és ki az...ki az..mondd már!! -nyugtalankodott mosolyogva.
-Még egyelőre nem mondhatom el. Ki kell vernem a fejemből azt a lányt. Túl komplikált. -közöltem vele szomorúan.
-Minden rendbe fog jönni, meglátod. -belebokszolt a vállamba, amire elmosolyodtam.
-Szia Ross! -végre itt van Laura.
-Nem kell mondanod... -kezdtem bele mondandómba.
-El sem hiszed, mennyire hiányoztál ma. Belegondoltam, hogy milyen hülye voltam és elképzeltem, milyen lenne nélküled az életem.. Nem akarom ezt. Szeretlek. -megragadott a mellkasomnál és magához szorított.
Most pedig, hogy kiengeszteljelek, gyere fel velem a gyakorlóterembe. -ledöbbentem és némi félelemmel néztem rá. Közben Raini is megérkezett. Nem igaz, hogy ő mindig ilyenkor esik be! Ő persze megint nem értett semmit. Aztán megfogta kezem Laura és felráncigált az emeletre. Olyan #Calumsegítskérlek nézéssel figyeltem Calumra, aki tétlenül állt ott.
-Na szóval.. -ült le mellém Laura. -Tudod, örülök, hogy meg tudtuk beszélni..és tudom, hogy nincs közted és Lara közt semmi és soha nem is lesz, mert egyébként sem jön be neked .
-Persze, hogy nem. -közben eszembe jutott az a majdnem megtörtént csók Laraval..s egy pár centivel távolabb ültem tőle. Ő meg csak egyre közelebb akart hozzám kerülni. Kezdett kínossá válni ez az egész. Csak megnehezíti a dolgom. Szakítani akarok vele, erre ő meg békülne? Ez is csak velem történhet meg.
-Ross..olyan fura vagy. Nem értem mi ütött beléd. -értetlenkedő fejet vágott. És akkor csak úgy spontán elkezdett zongorázni. Na jó..ez meg nekem fura.
Ezt nem bírom. Hogy közöljem vele, hogy külön utakon szeretném folytatni? Összetörne a szíve. Húznom kell. Még nem mondhatom el neki. De jobb, ha lelépek azonnal.
-Figyelj Laura..nekem most mennem kell. Fáradt vagyok és elég késő van már. Majd..beszélünk. -húztam el az utolsó mondatom, majd adtam az arcára egy puszit és kiléptem a helységből. Útközben gondolatok száza cikázott át a fejemben, hogy hogyan is mondjam el Laurának a szakítást. Amikor hazaértem azonnal elindultam a szobámba, de mielőtt beléphettem volna az ajtómon, meghallottam valamit. Valami nagyon szépet.
Lara szemszöge
-Na csajok akkor a mai pizsiparty mehet? -lelkesedtem fel a kérdésemre.
-Igen, megyünk. -hallottam szinkronban Flor és Cami hangját.
-Bocsi, de én nem tudok menni..megígértem anyának, hogy a koncert után otthon alszom. -Nicky kijelentése kissé furcsa volt számomra. És..mintha zavarban lett volna..nem tudom..mintha titkolózna.
-Okés, én megértem. Akkor majd beszélünk holnap. -öleltem meg őt és a lányok is elköszöntek tőle.
Aztán hazaértünk, majd a csajok is megérkeztek. Imádom, mikor csajos-alvósbulit tartunk. Már ideje volt, hogy újra velem legyenek.
-Na gyere beszélgessünk csajszi. -jött be Cami és Flor vigyorogva, majd amint megragadták a karom, azon percben elkezdtek a szobámba tolni.
-Szóval... -húzta széles vigyorra a száját, s nagy szemekkel bámult rám Cami. Ilyenkor nincs menekvés előle.
-Szóval? -kérdeztem félénken mosolyogva.
-Valamit tuti, hogy titkolsz! -tért a lényegre Flor.
-Miiiiiii? -próbáltam húzni az időt és terelni a témát. -Mizu van a stúdióba?
-Nem tudsz minket kicselezni Lara! Mesélj! -figyeltem Cami félelmetes arcát. Döbbenet. Akárcsak a krimi-sorozatok nyomozói.
-Nem volt semmi, csak egy pár cm.. -csúszott ki a számon.
-Haaaaaaaahh? Ezt meg hogy érted? Csókolóztatok? -teljesen bepörgött..úgy örült, mint majom a farkának. Nem tudom, mi lenne benne olyan nagy öröm, ha tényleg smároltunk volna.
-Nem..csak majdnem. -folytattam volna a kis mondókám, de a lányok a nyakamba ugrottak.
-Légyszi, engedjetek el, nem kapok levegőt. -próbáltam magamból kipréselni a mondatot.
-Bocsi. Na de mesélj..hogy hogy csak majdnem? -kérdezték izgatottan.
-Mert nem történt meg. És ez nem jó dolog. Nem kellene örülnötök ennek. És amúgy sem fog ez többször előfordulni. Csak egy gyenge pillanatomban történt. Ross egy jó barát. -vázoltam fel nekik a helyzetet.
-Egy nagyon jó barát. -próbált nevetve kijavítani Cami. -Na de nem értem, miért ne történhetett volna meg. Ross annyira helyes pasi. És annyira cukik lennétek. -folytatta kiskutya szemekkel.
-Ez mind szép és jó, de hahóó..ott van Leon! -suhintottam el a kezemet a szemük előtt, hogy ébredjenek már fel.
-Óhh..tényleg. Ez baj. -állapította meg Flor. -Na de várj csak..akkor mi van Leonnal?
-Ahh ez hosszú és bonyolult sztori. -mondtam nekik unott fejjel.
-Héé, előttünk az egész éjszaka! -kezdte megint azt a vallatós fejét villantani Cami.
-Na jó, úgy kezdődött, hogy.....
-..és akkor Ross majdnem megütötte Leont, aztán megállítottam és még beszéltünk egy-két szót Leonnal és utána hazamentünk. -fújtam ki a levegőt, miután elhadartam a történetet.
-Óhh, hogy ez milyen romantikus. -ábrándozott Flor.
-És ezek a véletlenek. Én azt mondom, hogy minden okkal történik. -kacsintott rám Cami.
-Nem! Ezt verd ki a fejedből! Köztem és Ross között soha nem lesz semmi. Egy jó barát, semmi több. -zártam le a témát.
-Hé..ez az a.. -húzott ki az ágyam alól Cami egy rég őrzött s féltett tárgyat, amit 7 éves korom óta birtoklom.
-Igen..ez az a gitár. -akaratlanul is mosolyra kényszerültem, és eszembe jutottak a régi szép emlékek, amikor még anya tanított gitározni. Az utóbbi időben csak porosodott ott.
Cami elkezdett gitározni és énekelni. Aztán biccentett egyet felénk, azzal jelezve, hogy kövessük a példáját. Így mindhárman együtt énekeltünk.
Kezdtük beleélni magunkat, letettük a gitárt, felálltunk, fogtunk egy tollat, mintha mikrofon lenne és elkezdtünk közben táncolni is. Totál dinkáknak nézhettünk ki így. Annyira elfeledkeztünk magunkról és a külvilágról, hogy nem foglalkoztunk a hangerővel sem.
Az egyik pillanatban feltűnően összenéztek Camiék és abbahagyták az éneklést, így csak egyedül énekeltem, majd tátogtak, hogy folytassam. Igazából kezdtem élvezni a dolgot. A lányok mosolyogva bámultak engem.
De az éneklést abbahagytam, mert egy fura zaj megzavart. Mindhárman az ajtóhoz mentünk és megragadtam a kilincset, majd lassan lenyomtam azt.
-Ööö..Sziasztok. -állt előttünk zavartan, tarkóját vakargatva Ross.
-Mit keresel itt? Kémkedsz utánunk? -üvöltöttem le a fejét a szőkeségnek.
-Én csak... Hallottam, hogy énekeltek..énekelsz... és kíváncsi voltam.. -mondta szaggatottan és félve.
-Mit hallottál? -álltam hozzá közelebb, szememet mérgesen rávetettem.
-A...hangod.. -mosolyodott el. -..ami nagyon klassz. -fejezte be a mondatát, s közben enyhén elpirult.
-Na jó..amit most hallottál, azt senki nem tudhatja. Érted? -zártam be az ajtót, s járkáltam körbe a szobámban, majd fenyegetően mutogattam rá mutatóujjammal Rossra.
-De miért? Neked a stúdióban lenne a helyed a lányokkal. -tárta szét kezeit, s erősen vigyorgott.
-Igen..ezt mondjuk már neked, mióta oda járunk mi is. -lázad fel Cami.
-Ne kezdjétek, kérlek. -kérleltem őket. -Ross..kérlek..maradjon ez a titok négyünk közt. Rendben? -kétségbeesetten fordultam felé.
-Hát jó..ha te így akarod. De gondold át! -és azzal kiment a szobából. A csajok csak néztek rám és helyeselve bólogattak.
-Aaahhhaaaaaaajjjj.. -sóhajtottam fel, miközben az ágyamba vágtam magam.
Még beszélgettünk a lányokkal egy ideig, aztán elaludtunk. Az este folyamán felkeltem, mert szomjas voltam, gondoltam, lemegyek a konyhába egy pohár vízért. Ahogy elhaladtam Ross szobája mellett, aminek az ajtaja nyitva volt, beszélgetést hallottam. Bekukkantottam óvatosan. Ross háttal állt az ágya mellett, és telefonált. Arrébb csusszantam, hogy ne szúrjon ki, így tudom nem szép dolog, de tovább hallgatóztam.
-Persze..De ne mondd el senkinek!
-.......
-Akkor találkozzunk holnapután, 5-kor! Vagy majd megbeszéljük..
-......
-Okés, de hidd el, hogy nem bánod meg. Meglátod majd, hogy nagyon jó lesz.
-......
-Jólvan..Szia Kira.
Hát akkor ennyi lenne a 8. fejezet. Ha kíváncsiak vagytok rá, ki is az a Kira, mit akar tőle Ross, vagy esetleg az új barátnője lesz-e, kövessétek a történetet továbbra is és megtudjátok.;) Szívesen olvasom a kommentjeiteket, legyen az akár tanács, észrevétel, bármi.:) Puszi :*
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)